Keletről és a szövetségről

Day 2,226, 11:16 • Published in Hungary Hungary • by eKulugyminiszterium


Üdvözletem!

Eleddig a bizonyosság hiánya miatt nem szerettem volna beszámolni országunk diplomáciai erőfeszítéseiről, most azonban elérkezettnek érzem a pillanatot, hogy némi magyarázattal szolgáljak.

Országunk történelmének igen érdekes sarkpontja keleti szomszédunkhoz, Ukrajnához való viszonyulásunk. Mint ismeretes jólétünk, gazdasági stabilitásunk biztosítása ennek az országnak a területeinek megszállásával történik. Kormányunknak azonban nem lévén célja (még az ellenséges) játékosok ellehetetlenítése, ezért jó szándékunk és megértésünk jeleként tárgyalásokat kezdeményeztünk az eUkrán hatóságokkal. Sajnos a múltunk nem mentes az efféle tárgyalásoktól, szerződésektől és nem egyszer rossz szájízzel kerültünk ki ezekből. Ezért a tárgyalásokba megfigyelőként, közvetitőként egy olyan országot vontunk be, akitől azt vártuk, hogy felügyeletükkel biztosítsák a megbeszéltekhez és elfogadottakhoz való ragaszkodást egyfajta megfigyelői, nyomásgyakorlói státuszból. Ez az ország pedig Törökország. Több napon átívelő, gyakran éjszakába nyúló, hosszú órák tárgyalása után sikerült a mi általunk és az ukrán fél által követelteket összhangba hozni és végülis megegyeznünk egy ideiglenes meg nem támadási szerződésben. Az eddigi tapasztalatainkból kiindulva ragaszkodtunk a szerződés betartását biztosító letéti díjhoz, amely egy harmadik, a szerződést garantáló félhez kerül és biztosítja számunkra, hogy a nyomásgyakorlást végző ország mellett a letét összege is súlyos érv legyen a szerződés betartására. Ennek az igényünknek a jogosultságát elismerték a tárgyalófeleink is, így szerintem elmondhatjuk, hogy tárgyalásaink sikeresek voltak: nem csak, hogy a mi jó szándékunkról bizonyosodhattak meg partnereink, hanem mi is biztonságban érezhetjük a szerződés betartását a kialkudott háromszáz-ezer letéti összeg ugyanis a mi nemzeti bankunkban fog landolni, amennyiben partnerünk nem tartja magát a megállapodottakhoz.

Sajnos az utolsó pillanatban bürökrácia zavarra került sor: mi megkértük az ukránokat, hogy ne inditsanak felkelést, mivel időre van szükségünk, hogy a mélyen tisztelt országgyűlésünk véleményezze a szerződést, hogy adott esetben publikáljuk, hitelesítsük és informáljuk a lakóságot is. A tárgyalófelektől független erők azonban túl hamar elindították a felkelést, így az utolsó pillanatban kapkodva - megpróbálva menteni a menthetőt - sürgős gyűlést hívtunk össze, amelyen sajnos, ámde érthető módon midössze négy képviselő jelent meg. Így mindenféle hivatalos beleegyezés híján kénytelenek voltunk leverni a felkelést, aminek eredményeként a játék mechanizmusának értelmében ebben a hónapban sem vált lehetővé a kongresszusi választások megtartása Ukrajnában.




Mindezt azért meséltem el, mert ez a kör még nincs lefutva: a kölcsönös sértődések helyett érett viselkedést mutatott mindegyik érintett fél. Az ukrán erők felkínálták, hogy jószándékuk jeleként, -- mivel a kongresszus hiányában nem tudnak a kincstárukból utalni -- katonai egységeik összefogásával állítják elő az általunk követelt letéti összeget, ami állításuk szerint azért is pozitívum, mert így minden egyes katonai alakulat érintett benne és ez előségíti az összefogásukat, közös felelősségvállalásukat is ebben a témában.
Ennek tudatában kértük az országgyűlés újbóli összehívását, hogy immár megfelelő számú képviselő jelenlétében számoljunk be a megváltozott körülményekről. Magánvéleményem szerint már a szövetségünk számára is terhessé vált az állandó lefoglaltságunk ezen a frontvonalon és ezekben a kényes időkben tettekkel is bizonyithatnánk tenni akarásunkat szövetségeseink felé.



eTörökország szoros kapcsolatot ápol jelenleg is a keleti szomszédainkkal, míg velünk a gazdag közös múltunk kapcsán kerültek kötődésbe, a turáni testvérség régi, de nem elfelejtett barátság. Nemcsak hisszük, hanem tudjuk is, hogy a közelítéssel a törökök felé nem kizárólag a múltban történtek tiszteletére emlékezünk, hanem a jövőbeli kapcsolatunkat is ápoljuk. A szerződés megkötésével nem csak ellenséget veszíthetünk, de barátokat is szerezhetünk Törökország személyében. Ez külpolitikánk szempontjából igen fontos lépés, különösen a mostani időkre való tekintettel, amikor kontinensek indultak csendben mozgásnak. A török kormány hivatalvezetői mindvégig jelen voltak tárgyalásainkon, ahol megbizonyosodhattak kormányunk jó szándékáról, hogy hajlandóak vagyunk a megszálló szerepéből kilépni, amennyiben megfelelő garanciát látunk saját érdekeink tiszteletben tartására. Így hosszas tárgyalások eredményeként -- melyek során saját kongresszusuk, pártjaik, népük véleményének kikérése is szükséges volt -- úgy döntöttek, hogy bizalmat előlegeznek meg számunkra és benyújtották a kölcsönös katonai megsegítésre irányuló törvény javaslatukat.






Ami a szövetségünk állapotát illeti sajnos panaszkodnom kell: a múlt havi Cookies Crisp féle felelőtlen vezetés után az ehavi legfőbb irányító szerv se mutatkozott sokkal hozzáértőbbnek. A lehetséges problémák már útközben észrevehetőek voltak, mint pédául Szlovénia és Fehéroroszország élet-halál harca. A magyar kormány nevében felkínáltuk a vezetőségnek a segítségünket mindkét esetben egy direkt háború formájában, hogy valamilyen módon hozzájáruljunk szövetségeseink jólétéhez. Megkeresésünkre azt a választ kaptuk, hogy nincsen semmilyen konkrét elképzelésük a szerepünket illetően ezekben a gócpontokban. Szlovéniával külön egyeztetéseket is tartottunk, de nem tartották szükségesnek a beavatkozásunkat, mivel a szerbekkel már kész haditervvel rendelkeztek.
Mindez azért volt érdekes a mi szempontunkból, mert a TWO főtitkára Schmidt az utolsó előtti szövetségi tárgyaláson azzal vádolta hazánkat, hogy olajért eladtuk és hátbaszúrtuk szövetségesünket Fehéroroszországot.
A vádakat ugyan visszautasítottuk, de a gyűlés során kezdett lassan kikristályosodni, hogy miről is van szó: szövetségünk vezetője ugyanis a félrészeg és részeg közötti állapotban sértegette majd minden jelenlévő hivatalvezető országát és keresve a fogást igyekezett mindannyiunkat összeugrasztani valamelyik másik féllel, attól függően kinek éppen milyen problémája volt aktuális. Pusztán az emberi butaság és a részegség szintjének behatárolásának kedvéért tenném ide azt a példát miszerint még olyasmi is elhangzott legfőbb vezérünk szájából, hogy a zsidók csak égetve jók…
Az idő haladtával sajnos a bevitt alkoholmennyiség is nőtt és immár részeg és mozgásképtelen közötti állapotban beadta a csak elnökök számára hozzáférhető játékon belüli törvényjavaslatot, miszerint meghívja Argentinát a TWO-ba. Ez a cselekedete már egyértelműen minden szövetségi szabályzattal ütközött és hiányolt mindenféle egyeztetést. Itt hangsúlyoznám, hogy kormányunknak nincs semmiféle problémája az argentinokkal, midössze ezzel a móddal, amivel egyértelműen a szabályok kikerülését használva a TWO felbomlasztása volt a cél… Szerencsére Argentína átlátva a helyzetet hajlandó volt megfelelően fellépni és azzal, hogy leszavaztatta az ajánlatot lényegében a szövetségünk összetartásában nyújtott segítő kezet.
Másnap azonnal sürgősségi gyűlés lett összehívva és főtitkárunk egyhangú szavazással el lett távolítva a posztjáról. Így ebben a pillanatban nincs legfőbb vezetőnk: előrehozott választásokat fogunk tartani huszonhatodikán az új főtitkár személyéről, aki következő hónapban is a poszt viselője lesz.

Maradok tisztelettel: