Kelet vagy Nyugat? [UPDATE]

Day 474, 01:17 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

UPDATE:

A kormány hamar döntött az irányról, szerintük az a legjobb az országnak, ha továbbra is neki-nekiszaladgatunk fejjel a falnak, és lezúznak minket a románok. Hja, ez biztos jó nekünk, különösen a folyamatos vereségek. 🙂

Idézet Morreau elnöki programjából:
"A kormány céljai nagyvonalakban:
A jelen helyzetből kivezetni az országot és Románia ellen a lehető legkeményebben fellépni. Mindehhez pedig felhasználni a szövetségeseinktől kérhető minden segítséget. Rövidtávú céljaink a gazdaság élénkítése, a hadsereg képességeinek és szervezettségének növelése valamint Szeged visszafoglalása."


Kelet vagy Nyugat?

Magyarország készen áll a választásra. A baby-boom megnövelte a lakosság létszámát, az eltelt hetek az újakból katonákat faragtak, akik hamarosan elérik az ötödik szintet, ahol már ha fegyvert kapnak a kezükbe a sebzésük is számottevő lesz; a gazdaság élénkül, egyre-másra alakulnak és fejlődnek az új cégek, és a piac kezdi felszívni a training cégek munkaerőtömegét, és még egy hónap, és rendbejön – ha nem terheljük túl egy újabb rohammal persze. Itt az ideje, hogy a jövővel is foglalkozzunk, hiszen jövőkép nélkül csak a vesztünkbe rohanhatunk. Mik is hát a lehetőségeink?

Az erepublik történelme megmutatja, hogy az országok a népességnövekedés után mindig felívelnek, hódítani kezdenek, majd az elégedettség, a győzelmek, a kifáradás csúcspontján kezdik elveszíteni az aktív népességet, lassan dekadenciába, passzivitásba csúsznak, majd ha nem történik csoda, akkor elmúlnak, elfoglalják őket. Ezt elég sok ország sorsán meg lehet figyelni, Pakisztántól Norvégiáig – addig él, fejlődik, aktív egy ország, amíg van célja, ami felé haladhat, amiért összefoghat, küzdhet, szenvedhet és elérhet. Ezt kell most nekünk is tenni, kitalálni, hogy mit akarunk, és ahhoz hogyan juthatunk el.

A geopolitikai helyzetünkről már több elemzés is született, ezek röviden összefoglalva eddig úgy álltak, hogy be voltunk szorulva az egyelőre legyőzhetetlen Románia és a PEACE-országok, tehát szövetségeseink közé – plusz még Horvátországgal, ami az Atlantissal, MPP-kkel együtt még szintén nagy falat lenne. Azaz nagyjából patthelyzetben voltunk, semerre sem tudtunk elindulni, hódítani, foglalni; a népességből kifolyólag taktikának úgy tűnik még egy ideig a TO fog megfelelni, akár szép, akár nem szép fegyver.

A jövőre nézvést viszont némileg megváltoztak a kilátások; Ausztria megszűnésével új szomszédot kaptunk, Németországot, akikkel ugyan a múltban még igen jó volt a viszonyunk, de ez Ausztria miatt, a high grain régió miatt, és a németek Atlantissal és PEACE-szel való érdeklődésnek és érdekeinek, a kimondott, ki nem mondott fenyegetéseinek köszönhetően alaposan megváltozott. Jelenleg Németország nagyon úgy tűnik, hogy nem akar baráti ország lenni. Ez az ő választásuk, és én személy szerint tiszteletben tartom – nem felejtünk mert nem szokásunk, és ha ellenség, ha vetélytárs akarnak lenni, hát a jövőben állunk elébe. Nyugat van olyan jó irány, mint kelet, és ha ezt akarják, hát megkaphatják még – akármilyen formában is. Ismerjük a német haderőt, harcoltak mellettünk, és mi is velük – de a valaha volt barátság mára már eltűnni látszik.

Kelet is érdekes irány, hiszen a régióinkat előbb-utóbb vissza fogjuk szerezni, így, úgy vagy amúgy, és a kérdés csak annyi, hogy mikor és hogyan. Én részemről türelmes ember vagyok, tehát én ki tudnám várni azt, amikor katonailag is elég erősek leszünk erre – akár a nyugati kiruccanás után, akár ahelyett. Én tudom, hogy a hát régió nem jelent előnyt a kettővel szemben, sőt, határozott hátrány mind választási, mind költség (kórház, def sys) mind védhetőség szempontjából. A high grain annyiból lenne jó, hogy egy erősen exportáló iparágat lehetne ráépíteni, ami bevételt hozna az országba – de hogy nem létszükséglet azt az elmúlt több mint 5 hónap megmutatta – képesek vagyunk a szükséges nyersanyagok importjával fenntartani és virágzóvá tenni a gazdaságunkat, hiszen a szükség rászorított, kénytelenek voltunk, és mára már mondhatni jobban csináljuk ezt, mint bárki más a világon.

A keleti irány tehát izgalmas lehet még, de katonailag csak a távlati tervekben szerepelhet. Jelenleg a blokkoláson kívül, a PEACE hadmozdulatokon kívül még mindig nem tudunk valós katonai erőt képviselni – és ez mostanra már ellátási kérdés is, hiszen a tegnapelőtti szegedi csata megmutatta, hogy a jelenlegi erőforrásainknál jóval többet emészt fel már a lakosság harca, mind fegyverben, mind giftekben. Ezért muszáj lesz a hadiipart még jobban felfejleszteni és minden szinten új cégeket csinálni, sokat, hogy egy éles harc esetén már mindenki kezébe olyan fegyvert tudjunk adni, illetve olyant tudjon és annyiért megvenni, amennyivel a legoptimálisabban tud harcolni. Ez részben állami feladat, hiszen a sereg, az elit ellátása az az, de nagyrészben a magánszférához tartozik hiszen minden polgár kezébe nem adhat az állam fegyvert.

A szövetségek rendszere, és ezt mindenki láthatja, szétmorzsolódóban van; mind az Atlantis, mind a PEACE rendszere, hálózata, országai és érdekei egyre nagyobb szakadékokat mutatnak – a jövő úgy tűnik nem a globális szövetségek, hanem egyes államok, érdekcsoportok kisebb szövetségei felé mutatnak – és ez bizony nem mindig fogják fedni a jelenlegi erőviszonyokat. Sok érv szól például egy magyar-román szövetség mellett, hiszen egyértelműen mások a jövőbeli irányultságaink (kelet-nyugat), és bizony ezt mindkét ország csak egy biztos háttérrel tudja megtenni – ami paradox módon egymásra vonatkozik. Hiszen ha netán békét, szövetséget kötnénk, akkor az egymástól jövő veszélyt elhárítva mindketten a saját érdekeink, céljaink felé tudnánk fordulni; Románia keletre, mi pedig nyugatra. És ehhez már nem kell a távoli jövőbe menni, ez a lehetőség bármikor fennáll országaink között – ha túl merünk, tudunk lépni a véres etörténelmen, az idehozott IRL előítéleteken, és merünk megbízni a másikban – mert a bizalom itt egybeesik az érdekekkel, és az mindig jó előjel.

Haladhatunk még a TO-k sorozata felé is, lerabolva az újonnan alakuló országokat, elfoglalva egyes szomszédainkat (a nehogy más tegye címszó alatt persze), és megszerezve ezzel azt a világméretű negatív reputációt és ellenszenvet, amit Románia megszerzett a hasonló politikájával és amitől olyannyira próbál mostanában megszabadulni. Lakosságunk, népességünk van, ha kitanuljuk a ’szakmát’, megszervezzük a dolgot, rájövünk a fortélyokra, akkor 1-2 nagyobb ország (Románia, USA, Olaszo., Indonézia) kivételével bárkit könnyedén leTOzhatunk – a környékbeli kis országokat mindenféleképpen, és ez ellen még az MPP-k, szövetségek sem segítenek. Én nem választanám ezt a célt, noha a fegyvert magát nem vetem el - mostanra már azt hiszem nyugodtan levethetem a naiv-ártatlan álcát, és kimondhatom, hogy igen, ez egy eszköz, amit ha kell, használni lehet.

Mi marad még? Alapíthatunk kolóniákat üres országokban, a következő baby-boommal benépesíthetünk és magyar gyarmattá tehetünk kiválasztott országokat, akikkel aztán lehetünk baráti-szövetségesi viszonyban, és élvezhetjük az egész eVilág osztatlan figyelmét, és dőzsölhetünk a lehetséges stratégiákban – nem is beszélve a politikai hatalmakról, pozíciókról, ezekben a kolóniákban. Ez is lehetséges, persze ehhez kell a következő baby-boom, és annak megfelelő irányítása is.

Merre menjünk hát eMagyarország? Keletre nézzünk vágyakozón, vagy nyugatra menjünk erősödni? Bízzunk meg a status quóban, hogy fennmarad vagy merjünk új, meglepő szövetségeseket keresni?

Valahova már mennünk kell.

Készen állunk rá.

Quicksilver
KARD

[the article describes Hungary’s geopolitical situation and its future possibilities of expansion and growth. It might be interesting to our neighbours on all sides, so pull up google translate and start reading it 🙂]


.