Join the new world

Kard ki kard! [Swords out!]

KARD ki KARD!

Van egy fogalom, aminek hallatán mindig büszkeség szítja a szívemben a tüzet, amit ha látok, csodálom tökéletességét s szépségét, s amit ha forgatok, lenyűgöz hideg, könyörtelen céltudatossága. A szép s a könyörtelen egyesül a kardban, az érzelmek forró áradása és a számító logika hideg villanása, az az ellentétpár, ami mindig is vonzott; a szép és a szörnyeteg, az okos és az ösztönös, a hideg és a meleg, a jin és a yang - a férfi és a nő.

A kard nem pusztán eszköz, a kard szimbólum. Méltó és dicső szimbóluma egy pártnak, akinek tagjai azt választják hivatástudatuknak, hogy amit kell megtesznek, ha kell vág a kard, keresztül minden kásahegyen, át a bürokrácia útvesztőin, a gordiuszi csomókon, könyörtelenül és célratörően, mert ha el akarunk érni egy célt, akkor ahhoz tenni kell és nem beszélni. Furcsa talán, hogy ezt én mondom, ki magamat a szavak emberének tartom? Nem az, hiszen amit a száguldó toll elmond, az mindig reakció; ami megtörtént, azt írom le, arról szólnak meséim, álmaim, novelláim… de amikor tenni kell, nem vesztegetem a szót, amit meg kell tenni, azt meg kell tenni.

De a kard nem csak könyörtelen, nem csak élesen hasító eszköz, hanem a büszkeség szimbóluma is. Hazánk lelke dobog benne, felsejlik a huszárszablyák élében, a lovagi pallosok fakultas fémében, a régmúlt lovas nomádjainak görbe kardjában… és ez a lélek még a modern jelenkorban is felparázslik néha, érezzük, amikor lovagi tornát, bajvívást, történelmi játékokat látunk, amikor István emeli magasra az országot jelképező pallost, s a háttérben felzúg a himnusz…

S a kard a szépség is, a tökéletes íveken csúszó fénysugárral, a fém acélos kékjével, a markolat színes ékköveivel, maga a nőiség fémbeöntött megjelenése. Hiszen nem elég hogy jók vagyunk, nem elég, hogy hatékonyak és büszkék vagyunk – ez mind kevés, ha a női lélek nem adja hozzá azt a parányi szikrát, amivel életet hoz létre a hideg fémben… az ösztönt, az intuíciót, a megismerhetetlen és megismételhetetlen mágiát, amitől élni kezd a lélek, a kard, s az ideák.

A KARD ezért lett a mi szimbólumunk. Nem egy erőltetett szójáték, nem egy mondvacsinált mozaikszó, hanem mindaz, amit jelképez azok vagyunk mi. Mi, akik a KARD-ba tömörülve, annak elvei s gyakorlata mentén akarunk és fogunk dolgozni az országért. Bárhol és bárhogyan, ellenzékként vagy kormányon, hivatalosan vagy kerülőutakon, de azon vagyunk, voltunk és leszünk, hogy Magyarország jobb legyen, nagy legyen és büszke lehessen.

Ezért a mottónk: KARD ki KARD!

Ezért hívunk hogy te is így AKARD!

Szavazz a KARD jelöltjeire!

Quicksilver
KARD

---

---

---

----

Swords out!

There is an idea that always makes my pride flare in my heart, that when I see I admire its perfection and beauty, that when I handle always enthralls me with its cold, almost cruel purposefulness. The beauty and the beast combine in it, the hot flood of emotions with the cold, calculating logic; the opposites that have always drawn me, clever and instinctive, hot and cold, jin and yang – man and woman.

A sword is not just a tool, the sword is a symbol too. It is a fitting and proud symbol for a party that defines its true calling in doing whatever is necessary, cutting through red tape, and bureaucracy, through all Gordian knots, ruthlessly if needed and without qualms, because to reach a goal one must act, for talking is not nearly enough. Do you think it strange, coming from me who is so good with words? It really isn’t for, the lightning-fast quill only writes past an event, reacting it, describing it, explaining it, all my stories, novels and dreams are about things that happened… but when it is necessary to make a decision, to act quickly, I do not waste words, I do it – because it must be done.

But a sword is not only a ruthless weapon, it is a symbol of honor and strength too. The spirit of our country, our homeland is beating in it, it can be felt in the sharp edge of the cavalry swords, in the tarnished metal of the falchions of knights, in the curved edges of the long gone nomads of the steppes… and this spirit still glows in our modern era, when we see a tournament, a reenacting of battles, historical plays, like István slowly lifting the sword of the country up high, while the hymn calls our hearts from the background…

But the sword is also the beauty itself. With the glowing light slowly sliding on the perfect curves, with the steely blue of the blade, with the colorful gems on the hilt and the guard – it is the manifestation of femininity poured into metal. For it is not enough to be effective and good at what we do; not enough to be proud and honourable – but it all is not enough if the feminine spirit does not give its tiny spark to it, the spark that makes the cold steel live… instinct and intuition, the unknowable and unrepeatable magic that makes the spirit, the sword, the ideas live.

And so that is why the sword became our symbol. It is not a made-up word, it is not an unnatural abbreviation, it is what we are, what we want to be. We, who choose the SWORD, because we wanted to work by its ideas and practices, to work for Hungary, whether be in the government or as opposition, officially or not, straight or on detours, but we will always want this country to be better, bigger and forever proud and honourable.

So we choose our motto: Swords out!

[the party’s name KARD means SWORD in English]
[it is an abbreviation: conservative-anarchist reform diplomacy]

.