Külpolitika/Hol rontottuk el?

Day 1,079, 02:13 • Published in Hungary Belgium • by Kyrell

„Temetni jöttem a kormányt, nem dicsérni. A rossz, mit ember tesz, túl éli őt;. A jó gyakorta sírba száll vele.”

Nagyon régen foglalkoztam külpolitikával, most is csak azért teszem ezt, mert az elnökválasztás kapcsán érdemes beszélni róla.

Az elmúlt bő másfél évben igazából nem tudom mi volt a magyar külpolitika stratégiai célja, ha a túlélés, akkor ez sikerült, ha a szinten maradás, akkor nem, ha a növekedés, akkor meg ugye, hát….

Külpolitikánk koncepciótlansága annak fényében igen érdekes, hogy országunkat igazán kevés kivételtől eltekintve egy kurzus irányítja, tehát az elvi lehetősége megvolt a stratégia csinálásának. Persze a válasz erre az, hogy az ország folyamatosan támadás alatt áll, és csak a védekezésre futotta. Ez is egy álláspont, nem is rossz. De sajnos ezzel nem elégedhetünk meg. Amikor elkezdtem játszani, akkor világbirodalom voltunk. amikor egy kicsit melóztam a külügyben,akkor Európai nagyhatalom? És most?A választ mindenkinek a saját fantáziájára bízom. Nem szeretnék azon elmélkedni, hogy ha rendelkeztünk volna reális külpolitikai stratégiával, akkor más lenne a helyzet, ezt nem tudom, erről kár vitatkozni. De számos irreális vitát megspórolhatnánk.


A stratégia hiányának állatorvosi lova volt a Szlovákokkal kötött szövetségünk ügye, Mert hát ugye a nacionalista külpolitikában hívők rögtön elkezdték a kormányt támadni, hogy feladja a "Nagyonnagy Magyarország Projektet" miközben voltak olyanok is, akik országunk védelme szempontjából egy reális, bölcs kompromisszumnak tekintették a megállapodást. A közvélemény meg hát nem nagyon tudja mit is gondoljon. Magam támogattam a kormány döntését, mert úgy éreztem, hogy reális és szellemes döntés, amely inkább növeli, semmint csökkenti az ország mozgásterét.

Koncepciótlanságunk másik vissza-visszatérő ügye a szövetségi rendszereink kérdése. Mi magyarok az elmúlt időszakban számos szövetségi rendszer tagjai voltunk. Ezek általános jellemzője volt, hogy egyik sem volt hosszú távon igazán hatékony, másrészt a magyar közvéleményben folyamatosan – okkal/ok nélkül - az a benyomás alakult ki, hogy eMagyarország túl sokat áldoz a szövetségeseire, és túl keveset kap érte. Ez annál is inkább érdekes, mert ha néhány valóban sokat bizonyított szövetségeseink (Indonézia, Szerbia, Szlovénia, Oroszország) megsegítése a feladat, akkor persze a közvélemény jóval elnézőbb. Én úgy gondolom, hogy eMagyarország szövetségi politikáját stratégiai céljainak függvényében kell meghatározni, ami meg ugye nincs. E nélkül viszont üres locsogás arról beszélni, hogy arányosak, vagy aránytalanok e a szövetségi terheink.

Szerintem világosan látszik, hogy a következő kormánynak fontos lenne tisztáznia azt, hogy mit gondol Emagyarország reális lehetőségeiről. Fenntartható e a vízió Nagy Magyarországról. Reális e az offenzív külpolitika, vagy a cél magunk és közvetlen szövetségeseink védelme lehet csupán?