Join the new world

Tadzsima mester a sógun, Tokugawa Ijemicu kardvívó- és zen mestere volt. Egy napon megkereste őt a nagyúr egyik testőre, és így szólt hozzá:
– Kérlek, fogadj el tanítványodul, a kardvívás művészetét szeretném megtanulni tőled!
– Legjobb tudomásom szerint egyike vagy urunk legkiválóbb kardforgatóinak – felelte csodálkozva a mester. – Már csak ezért is, kérlek, áruld el, melyik iskolához tartozol, mielőtt mester-tanítvány viszony alakulna ki közöttünk!
– Be kell vallanom, hogy soha, sehol, senkinél sem tanultam a kardforgatást – felelte kissé szégyenkezve a leendő tanítvány.
– Hogyan? – lepődött meg még jobban Tadzsima. – Be akarsz talán csapni engem, a sógun vívómesterét? Azt állítod, hogy sohasem tanultál vívni?
– Így igaz! – mondta dacosan a testőr.
– Ha te mondod, akkor ez biztosan így van. De én tudom, hogy te művészi módon forgatod a katanát, áruld hát el nekem, hogyan jutottál e művészet birtokába, hogyan váltál mesterré?!
– Ha ragaszkodsz hozzá, elmondom – sóhajtotta a szamuráj. – Egyetlen dolog van a földön, amelynek mestere vagyok. Még gyerekként elgondoltam, hogy ha felnövök, szamurájként nem szabad félnem a halált, s azt is végiggondoltam, hogy miként szabadulhatnék meg a halálfélelemtől. Hosszú-hosszú éveken át állandóan csak ez a kérdés foglalkoztatott, egészen addig, amíg egyszer csak a probléma megszűnt számomra létezni. Lehet, hogy erre célzol?
– Ez az! – kiáltott fel Tadzsima. – Épp erről van szó! Örülök, hogy nem tévedtem ítéletemben. Mert tudd meg, hogy a kardforgatás titka abban rejlik, hogy megszabaduljunk halálfélelmünktől. Sok száz tanítványomat próbáltam már rávezetni erre az igazságra, de ez idáig egyikük sem jutott el oda, ahová te elérkeztél. Neked nincs szükséged technikád fejlesztésére, te igazi mester vagy! – mondta a sógun vívómestere, és mélyen meghajolt a testőr előtt.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

http://somokon.com/erep/hitcounter.png">