James Watson: A három nyomozó - III. rész

Day 2,886, 12:00 Published in Hungary Hungary by TheChaosLord


Íme a múltheti krimi befejező része. Remélem elvezni fogjátok. Ha tetszett, akkor vote, és ha még nem vagy előfizető, akkor iratkozz fel. Folytassuk hát:


Délelőtt tíz órakor megjelentek a rendőrök, hogy elvigyék a tettest, Holmes hívására. Poirot felé fordultak, majd megbilincselték.
-A törvény nevében ezennel gyilkosság vádjával letartóztatom. Jogában áll hallgatni. Minden amit mond, később felhasználható maga ellen bizonyítékként.
- Mit jelentsen ez, Holmes? -kérdeztem.- Hogyan tudott üzenni?
- Az üzenet elküldése egyszerű volt. A borotválkozó-tükrömet használtam heliográfnak.
- Miből gondolja, hogy Poirot volt a tettes?
- Onnét, hogy mindhármunk gondolatmenete helyes volt. Viszont csak egy tettes lehetett. Észrevettem, hogy Poirot Chesterfield gyártmányú dohányt fogyaszt. A hamu valójában ehhez a márkához tartozott, csupán nem voltam benne biztos, hogy tényleg képes lenne-e ilyesmire Poirot. A ház tagjai közül egy embert avatott bele még a terveibe: Mr. Johansont. Ezt a levelezéséből derült ki. Eleve az is gyanús, hogy valaki összehívja a három legnagyobb nyomozót egy olyan gyilkosság kiderítésére, melynél tudják, hogy ki volt a tettes. Tehát, itt valaki valamire készül. E mellett Johanson nevű üzletember nem létezik. Johanson egy tisztességes kém volt, s még most is ezzel foglalkozott. Ebből van neki a pénze. A végrendeletében a gyerekeire semmit sem hagyott, minden pénzét árvaházakra hagyta. Tehát Poirot hazudott a végrendeletet illetően. Ez után elkezdtem megnézni, hogy hol járt az elmúlt egy hónapban. Minden hétvégén felbukkant ennél a háznál, hogy beszéljen valakivel. A film, amit mutattak, hamisítvány. Nagyon ügyes, csupán az időnél volt egy kis eltérés, kihagytak ugyanis egy másodpercet, egy képkockán. A házban lévő kameráknál ez természetesen nem fordulhat elő, azaz itt egy apróbb vágási hibáról van szó. A felvételt csak egy embernek állt módjában elkészíttetni: Mr. Johansonnak. Ezért a felvételért ment be a városba a gyilkosság napján. Johanson ebből az egészből hasznot húzott volna: Nem lett volna az apja, aki megakadályozta eddigi fegyvercsempész tevékenységét. Poirotnak azért volt szüksége ilyen bűntényre, hogy legyen milyen okból idecsalogatnia minket. Ugyanis sértette a büszkeségét, hogy vannak itt más, vele egyenrangú nyomozók,azaz ő nem tud a legjobb lenni. Ezért kitervelte az egészet. Nyomozó lévén pontosan tudta, hogy mit kell csinálnia ahhoz, hogy a tettesre soha ne derüljön fény. De pechjére, mikor elakadtam, megkérdeztem a bátyámat Mycroftot, akinek az értékes segítségének köszönhetően jöttem rá arra, hogy Poirot miben sántikál. Dupin akkor jött rá erre, mikor a szobájában talált egy olyasmi bajusz-sütővasat, mint amilyet Poirot használ. A házban viszont senkinek sincs bajsza, tenát nem az övék. Akkor csak egy emberé lehet, Hercule Poiroté. Ekkor felkiáltott, hogy megvan a tettes. De már nem ő válaszolt. Az arca kékes árnyalatban játszott, melyet a sötétben nehezen lehetett csak kivenni. Nos, Watson, ne feledje ezt az esetet, melyben a szakmai hiúság vezetette rossz útra a bűnüldözés egyik nagy koponyáját. Ne hagyja, hogy én is áttérjek a másik oldalra, és csatlakozzam Moriarty-hoz.

Dr. James Watson