Join the new world

Miért kellett megtartani Szlovákiát amit Kolozs az utolsó elnöki napján foglalt el?

Szlovákia elfoglalását az ország nagy többsége örömmel fogadta, így nyilvánvaló volt, hogy egy sima kivonulás elfogadhatatlan lenne. Természetesen azzal is tisztában voltunk, hogy egy összehangolt támadás esetén nagyon nehéz dolgunk lesz. Megoszlottak a vélemények, hogy vajon Kitty védelmével számolnunk kell-e, végül mint láthattuk egy nagy sokcsatás nap rést ütött rajtunk, és elesett Central-Slovakia. Személy szerint, bár sok minden megtettünk érte, jobban sajnáltam, hogy Centrallal együtt Syddanmarkot is elveszítettük. Utólag könnyű okosnak lenni, de ma már talán a többség is látja, hogy tarthatatlan volt a Felvidék, és talán, ha merészebb vagyok, hosszútávon előnyösebb lett volna, ha felszabadítjuk Szlovákiát és szerződésben rögzítjük, hogy nem köthet ellenséges mpp-ket. Ha ezt lépjük, annak politikai következményeit azért el lehet képzelni így utólag is.


A kormánynak mi volt az álláspontja arról hogy a franciák a malájokkal mpp-t kötöttek az indonézek ellenében?

A francia-magyar viszony több mint feszült volt az utóbbi időszakban, ezért nagy meglepetést nem okozott ez a lépés. Ugyanakkor Indonézia egy régi jó barát, akinek döntéseit magunkban ízlelgethetjük, de úgy, hogy közben tudjuk, barátságunkat őrizni kötelesség.


A Termetes kormány kilépett a PEACE-ből. Milyen lépések történtek az új katonai szövetség megalakításáról?

A tárgyalások folyamatban vannak, erről nem szeretnék többet elárulni, hiszen ezt már én nem tehetem meg, amennyiben fontos fejlemények vannak, arról a közvéleményt bizonyára tájékoztatni fogják az illetékesek.


Milyen átalakítások történt a hadügyben?

A hadügyi reform egy szükségszerű lépés. Ennek csak egyik oldala lehet a zsoldok csökkentése, egy másik oldal, hogy az ellátmányt ezentúl sokkal koncentráltabban kell majd használni, hiszen látjuk milyen potenciállal rendelkeznek ellenfeleink. Sajnos olyan fokú bizalmatlanság volt kormányommal szemben hadügyi téren, ami kiegészülve egy nagyon rossz kormány és sereg közötti kommunikációval megakasztotta ez irányú törekvéseinket. Az új kormány a mai napon bejelentette a hadügyi támogatások átalakítását, ezek még nálunk is radikálisabb lépések. Biztos vagyok benne, hogy a katona társadalom az új kormánytól nem veszi maga elleni támadásnak ezeket a reformokat, és ez így van rendjén, a mi esetünkben is a kommunikáció miatt alakulhatott ki a látható feszültség. A seregtagok bizonytalannak éreztek és ezért koncepciótlannak láttak minket, és ez elsősorban a kormányzati kommunikáció hibája volt.


Hogyan kívántátok volna megoldani az egységek finanszírozását?

Első lépésben az elit ellátmány csökkentése volt napirenden. Ez meg is történt, 3000huffal csökkent a heti ellátmány. A kieső zsoldot egy ellátmányi alapba tettük volna, amit a kormány csak a legszükségesebb csatákban nyitott volna meg. A rossz kommunikáció és bizalmatlanság miatt ez a lépés nagyon rossz visszhangot keltett. Csak második lépcsőfokban nyúltunk volna a reguláris egységekhez. Ez azt jelentette volna, hogy arányában mérve az elithez hasonló átrendezést csináltunk volna. Ez azt jelenti, hogy a heti 1000huffos ellátmány kb. fele ment volna közvetlenül a századokhoz, míg a másik fele szintén egy alapba került volna. Úgy látom, hogy az új vezetés egyből letudja a lépcsőfokokat, és radikális átalakításba kezd. Mi úgy képzeltük, hogy a kormányhoz rendeljük a tartalékokat, és onnan kerül kiosztásra. Hajlok azonban arra a meglátásra (Kampec cikke), hogy ezeket a seregnél kell hagyni, hiszen a mi lépésünk azt a látszatot kelthetné, hogy nem bízunk a századparancsnokok józanságában.


A magyar kormány miből kívánta megoldani az állami tartalékok képzését? Az adóemelés elég lett volna-e? A forintkibocsátás eszközét miért kerültétek?

A kiadási oldal csökkentése. Ez nehéz ügy. Több féle elképzelés volt, hol lehetne spórolni, nyilvánvaló, hogy ezek közül a prioritásokat ki kell választani. A forint nyomtatás átmeneti segítséget ad, mi megpróbáltuk elkerülni.


Az országos panelprogramból mi valósult meg? Lesz-e belőle valami?

Két házprogram van a kormánynak. A Kolozsék (vagy még Imre Norbi) idején bevezetett házmester program, mely a seregtagok házhoz juttatását segítette elő. A másik az általunk preferált panelprogram. A panelprogram egy kezdeti befektetést igénylő program, mely beindulása után már kevés fenntartási költséggel jár. Ugyanakkor nekünk sem sikerült megfelelő eszközöket előteremtenünk rá, ezért nem is várom el, hogy a mostani kormány beindítsa. Persze, ha ez megtörténik, azt örömmel fogom támogatni.


Az oktatási és szociális minisztérium átszervezése jórészt megtörtént. Történt-e olyan ami szerinted komoly javulást hozott?

Az oktatási minisztérium a szociálissal közösen fellépett egy csapdacég ellen, mely nagy tiltakozást váltott ki, úgy gondolom, hogy itt is egy kommunikációs baklövést követtünk el, amikor előzetesen nem mondtuk el, hogy ez csak egy átmeneti lépés, amíg a csapdacég elleni védekezést ki nem alakítjuk, ez egy napon belül meg is történt, de a csorbát magunkkal cipeltük. Ugyanakkor egy új mentorrendszer kiépítése megtörtént, ennek lényege egy hatékonyabb visszajelző rendszer bevezetése, azon mentorok, akik időlegesen már nem tudnak segíteni, azon mentorokat a rendszerből kiszedjük, persze nem véglegesen. Az új mechanizmus reményeink szerint könnyebbé teszi a mentorrendszer működését.


Miért mondtál le az elnöki hatalomról? A sok kormányzati tag lemondása, az ellenzéki kritikák, a Burgenland miatti nemzetközi felháborodás vagy az asszony tanácsa miatt döntöttél így?

Nem a kormányzati tagok lemondása miatt, hadügyi területen történt miniszteri szintű csere, valamint a gazdasági miniszter jelezte távozását, aki a helyettesének adta volna át a stafétát. Ez nem hiszem, hogy olyan mértékű lemondási arány, ami ilyen döntést eredményezhetne.
Burgenland egy nem előkészített döntés volt, kifejtettem róla álláspontom, és úgy gondolom, hogy rossz lett volna az országnak, ha következmények nélkül marad. Ugyanakkor Burgenland csak egy végső lépcső fok volt. A döntésem fő oka, amit szintén leírtam, hogy úgy láttam, hogy a személyem és kormányom megítélése miatt alkalmatlan vagyok egy nagyobb egység megvalósítására, egy olyan időszak előtt, ami várhatóan szükségessé teszi ezt. Olyan bizalmatlanság volt felém, ami felerősítve a burgenlandi döntéssel, egy állandó belpolitikai feszültséghez vezetett volna, ami ellehetetlenítette volna a hatékony kormányzást.
Ismertem a CNRP elképzeléseit az előttünk álló feladatokról, és úgy gondolom, hogy sok területen ők végre fogják tudni hajtani azokat a lépéseket, amelyeket nekem a fent említett okokból nem lett volna lehetőségem. Gazdasági elképzeléseink a tartalékolásról nagyon hasonlóak, bizonyos megszorításokra szükség lesz. Hadügyi területen látják a reform szükségességét, és nem ütköznek olyan ellenállásba, mint mi. A megszorítások mellett ugyanakkor a seregben a hatékonyság növelésére is lépéseket kell tegyenek, ezeket javaslatokkal támogatni minden politikai erő részéről kötelesség.
Oktatási területen úgy hiszem van rá esély, hogy bizonyos elképzeléseinket átvegyék. Az új szövetség létfontosságú, ezen a területen hibát követtem el nem kellő körültekintésemmel, ezen a területen is fontos, hogy személyemhez köthető döntés ne rontsa helyzetünket.
Nem akarok takaródzni, de súlyos baj lehet ott, ahol egy döntés, még ha meglepő és bizonyos szempontból szokatlan-agresszív is, megkérdőjelezhet régi barátságokat, szétrombolhatja egy régi szövetséges szavahihetőségét, úgy hogy közben ennek következményei látványosak, hiszen a döntést hozó személy lemond. Persze tárgyalópozíciónkat ronthatja lépésem, ami önmagában is probléma, de hogy teljesen megkérdőjelezze az országot, az már mélyebb problémákat sejtet.
Végül az elhíresült logban szereplő asszonyi jóváhagyásról. Nyugodtam mondhatom a feleségem támogatta lemondásomat remélve, hogy a játékba fektetett energiából ismét több jut majd neki. De nem ez volt a döntés oka, bár lehet Burgenlandi akció ominózus jóváhagyásakor ő már tudta mi lesz a vége 🙂



Az interjút készítette: Bosko Balaban