Join the new world

Többségnek írom, hogy csak semmi csüggedés. Sokan vagyunk, akik nem írunk cikket arról, hogy töretlen erővel folytatjuk a játékot, pedig igen, folytatjuk. És minél többen vagyunk, annál erősebbek vagyunk. Az egyszemélyes Rambo János csak a harcmezőn létezik, de ott is csak jelképes elnevezéssel, mivel csak egy darabig kaszál, aztán végül kénytelen padlóra kerülni (szerencsére „kelj fel” János is egyben, mert mindig talpra áll, és tovább küzd).

Többségben az erő!!! Ez most különösen igaz!

Az elmúlt napok katonai eseményei mély barázdát véstek lelkünkbe, ez nem kétséges. Azonban ez is csupán egy olyan figyelmeztető jel, amiért csak hálásak lehetünk: felrázhatja az Országunkat ebből a nyár-végi kábulatból. Ha felrázódtunk, akkor újraszerveződhetünk, és hatékonyabban védhetjük magunkat is, és a szövetségeseinket is. Nem hinném, hogy veszve van minden. Sőt, innen szép a győzelem. Nem igaz?

Az ország vezetése kapott értékes építő kritikákat is, és hát hideget is rendesen. Van még két hét a váltásig, mely épp elég idő lehet ahhoz, hogy újraértékeljen dolgokat, hogy változtasson, javítson a kialakult helyzeten, és pozitívabb megítélést vívjon ki magának a ciklus végéig. Biztosra veszem, hogy ez sikerülhet.
______________________________________

Nem ismerem a századok belső viszonyait, sem a működésüket, azonban az nyilvánvaló, hogy ez az a terület, mely sajnos joggal kiverte a biztosítékot, jelenleg a legjobban támadott területe a Kormánynak.
A kormánynak intézett cikkekben megoldási javaslatok között radikális reformok is szerepeltek, azaz akár levesbe a nem működő századokkal, aztán a Nemzetőrséget kellene jobban helyzetbe hozni stb. Ez utóbbival abszolúte egyet is értek, míg az előbbi felvetett bennem egy kérdést. Lehet, hogy marhaságot mondok, ezt majd megítélik az olvasók.
A századok régi, akár több éves századok, akik meglehet eltérő teljesítményt nyújtanak a havi ciklusok folyamán. Lehet, hogy az a század, amelyik most inaktív, az a következő hónapban büszkeségünkké válik. A századok régi, összeszokott intézmény, míg az elnökök havonta váltják egymást, más szóval a kormányfők jönnek-mennek. Ritka hogy ugyanaz az elnök legyen a következő elnök is (tán Fehérló volt egyedül közvetlenül 2x). Szerintem az adott struktúrában nagyon nehéz lehet csak úgy eldönteni, meghatározni egy-egy század sorsát. Bizonyára Ipath előtti elnökök is, ezért voltak óvatosak e téren.
Ha valamilyen hosszú távú (finanszírozási) reform jónak is mutatkozik, akkor a jelenlegi elnök, és a leendő elnökök között közös nevezőnek kellene fennállnia. Nem igaz? Legalábbis nem ártana, mert bizonytalanná tenné a hadsereget a folyamatos változtatgatás.
Szóval azt gondolom, hogy ehhez a területhez kellő óvatossággal és körültekintéssel kell viszonyulni, de az biztos, hogy az innováció elkerülhetetlen.


Mandala Ferdis