Hubris [Hübrisz]

Day 648, 00:48 • Published in USA Hungary • by Quicksilver

Hubris

eUSA has really came back. Along with eCanada and eSpain - and I see the movement and bolder voices from eRomania too (I do not even mention Croatia here, for they always have a big mouth / ego). eSweden has never made a ruckuss before a move so from them it is just expected. Just like in previous world wars, like the French Toast grinding to a halt just before the gates of Paris, or the Romanian great march just before reaching Karnataka, the great North-American operation of PEACE stopped just a region away from a final victory and has taken a shockingly sharp turn - a turn that saw Spain regaining territories after being wiped out, USA and Canada regaining the initiative and regions and blocking Russia and Indonesia; that saw Portugal signing a side-treaty, backing out of the conflict - and seeing Romania PTO-ing Ukrain to have their beloved Podolia back at any cost - including their credibility.

The war, just as all the great wars of the past was and still is incredibly buggy - bugs deciding the fate of battles, bugs denying the planned tactical moves, crashes and overloads still linger when the great armies make their final clashes in the last minutes of battles, necessary but still hated admin interventions making a mess of carefully planned strategies - and I guess we could be glad that the war-module still stands, crackling and snapping but still with us. Yes, of course we all blame it, all the way this war dozens of moves were planned differently, just to be thwarted by a bug... look into yourselves, and admit that there would be no justice in correcting one, rolling back the events to that moment only... these thing just modell reality with its mistakes and sudden occurences - not to mention divine interferences. 🙂

So, eUsa is on the move, and momentarily has the upper hand. It is so easy to believe now, that you are in the winning spree, that from now on you cannot loose, that you are now the stronger, smarter and more ingenious... that your enemies are divided, that they lost and the campagn got winded and its end is only the matter of time. I can read it in the media, I can smell it in the air, I can see it in the waters... and that gave this piece its title. Chutzpah, or if you want to call it effrontery is now a greatest danger than the whole of PEACE. It makes you too bold, too presumptuous, planning recklessly and moving too fast... initiative is one thing, overextending yourselves is quite another. But the greavest and stupidest mistake is to suddenly underrate the enemy that almost conquered you a week ago...

On that note, I am glad that I could see eUSA coming back. I always had a soft spot for the underdogs, the weaker ones, who have little chance... well, I do until they come back and get all haughty and arrogant. Their hubris makes them enemy once more, with whom I no longer feel the sympathy, the compassion, and once again I can take up the weapons and go to war with a fresh spirit. This war again have a meaning, a stake, and not just a triumphal march over the feeble opposition.

Thanks USA (and the others) to make this war again a real thing!


Hübrisz

eUSA valóban visszatért a képbe. Csakúgy mint eKanada és eSpanyolország - és látni a mozgolódást és a hangosodó szavakat eRománia felől is (Horvátországot meg se említem, nekik mindig nagy a szájuk). eSvédország sosem szokott nagy felhajtást csinálni ha készül is valamire, úgyhogy felőlük a csend nem meglepő. Pontosan mint az előző világháborúkban, a Francia Pirítós ami Párizs kapuiban torpant meg, vagy a román nagy menetelés, ami Karnataka előtt egy lépéssel fulladt ki, úgy a PEACE nagy észak-amerikai hadjárata is egy régióval a vég előtt állt meg és vett egy sokkolóan éles fordulatot - és láthattuk a spanyolokat visszaszerzni a régióikat, láthattuk Kanadát visszajönni a térképre, és az USÁ-t átvenni a kezdeményezést, és blokkolni Indonéziát és az oroszokat; láthattuk Portugáliát kiszállni a játékból, és láthattuk Romániát amint PTO-zza Ukrajnát, hogy bármi áron is, akár a szavahihetőségük árán is, de visszaszerezzék Podoliát.

A háború, szintúgy mint az eddigi világháborúk, iszonyúan bugos volt, sőt folyamatosan az - bugok döntöttek el csatákat, bugok tagadtak meg eltervezett taktikai lépéseket, összeomlások és elérhetetlenség még mindig előfordult, amikor a roppant hadseregek gigászi csaták utolsó perceiben csaptak össze, utált, de szükséges adminisztrátori beavatkozások kavartak bele gondosan megtervezett stratégiákba - azt hiszem annak is örülhetünk, hogy a háború-modul még egyáltalán velünk van, recsegve-ropogva, de állja a sarat. Mind hibáztatjuk a bugokat, hát persze, az egész hadjárat során többtucatnyi hadmozdulatot terveztek másként, amelyeket csak egy bug döntött dugájába... de ha magunkba nézünk, tudjuk, hogy nem lenne igazságos egyet-egyet kijavítani, és visszagöngyölni a történéseket addig... ezek a bugok a valóságot modellezik, az oottani hibákat, félreértéseket, váratlan eseményeket - nem említve az isteni beavatkozásokat... 🙂

Szóval az USA mozgásba lendült, és átmenetileg megszerezte a kezdeményezést is. Ilyenkor nagyon könnyű elhitetni magunkkal, hogy most már egy győztes szériánk van, hogy nem veszíthetünk, hogy hirtelen erősebbek lettünk, okosabbak, ügyesebbek és ravaszabbak... hogy az ellenség megosztott, hogy a hadjárat kifulladt és veszítettek, és a vég már csak idő kérdése. Olvasni ezt a médiában, érezni a levegőben, látni a vizekben... és ez adta ennek a kis írásnak a címét is; elbizakodottság, hübrisz, amely most nagyobb veszélyt jelent mint az egész PEACE együttvéve. Túl bátorrá tesz, túl akaratossá, makaccsá, elvakulttá és túl hortelen mozdulatokra biztat... a kezdeményezés egy dolog, de a túl messzire nyújtózkodás egy másik. A legnagyobb, a legostobább hiba hirtelen alábecsülni az ellenfelet, aki egy hete kicsi híján elfoglalt...

És ezen a ponton örülök neki, hogy az USA visszatért. Mindig volt egy gyenge pontom, a vesztes, a gyengébb, az esélytelen felé... amíg a helyzet meg nem fordul, és vissza nem jönnek, arrogánsan és elbizakodottan. A hübrisz megint elenfelekké teszi őket, akikkel szemben elmúlik az együttérzés, és megint felveszem a fegyvert, és megújult lélekkel, friss akarattal megyek a harcba. Ennek a háborúnak így megint van értelme, tétje, és nem csak egy diadalmenet az erőtlen ellenálláson keresztül.

Köszönöm USA (és a többiek), hogy megint igazi háborúvá tettétek ezt a hadjáratot!

Quicksilver

.