Hogyan tovább?

Day 1,322, 12:16 • Published in Hungary Hungary • by gyika

A mai napon Magyarország lakossága 7000 alatt csücsül. Gondolom, ez már néhány napja így van, amint az is, hogy kiestünk az első tíz ország közül a népességi versenyben. Nem tudom, hogy ez baj-e, ki-ki döntse el maga.
Az viszont biztosan baj, hogy napok óta megy a veszekedés a sajtóban, csetten, katona szid katonát, civil a kormányt, sokan az UFR-t, stb. Feszültség van, az átlagosnál nagyobb, a szükségesnél meg végképpen. S a nagy ricsaj közepette úgy érzem magam, mint a kivénült öregember, ki már csak nézi, mi történik körülötte, de egyre kevésbé érti, hogy holessbé.

De nem csak én öregedtem meg. Ti is. Ti, a magyar közösség. Dohos szagú elveitek mentén próbáljátok játszani azt a játékot, ami a sok szabályváltoztatás miatt már régen nem ugyanaz, mint ami azokat a játékelveket létrehozta.

A játék elrohant mellettünk, s mi csak néztünk, mint borjú az új kapura.

Ezért azt gondolom, hogy nekünk, mint KÖZÖSségnek el kell gondolkoznunk, merre szeretnénk tovább menni, hogyan képzeljük el a KÖZÖS továbbjátszást. Kérdések vannak, amikre közösen meg kell találnunk a választ, különben vitte víz a házat. Felteszem én a sajátjaimat, meg is válaszolom egyiket-másikat, tegyétek ti is hozzá a magatokét, megkérlek.

1. UFR. Megy a vita, hogy akkor most kinek mennyi jár, s mire. Szerintem erre nincs jó válasz. Mert nem jó a kérdés. A jó kérdés az, hogy: Mire való az UFR? Milyen problémára lett kitalálva, fennáll még az adott probléma, megoldotta-e az UFR?

2. Mi legyen a fiatalokkal? Igen, azzal a napi tucatnyi bolonddal, kit sikerült ide csalni? Hogy hálózzuk be őket, s hogyan tesszük ugyanolyan függővé őket, mint amilyenek mi is vagyunk? Én személy szerint ezt tartanám a kormány legfontosabb feladatának: megszervezni, hogy minél több újoncot megtartsunk, katonává, aktív taggá neveljük.

3. Mi legyen a regulárisokkal? Bár én nem vagyok az a katonatípus, szerintem egy e-országnak szüksége van a jól szervezett, HATÉKONY hadseregre. A hatékony sereg az elit sereg. A gyorsan mozgósítható, parancsot teljesítő sereg. Szerintem: a jó katonát meg kell fizetni. Ugyanakkor: az a jó katona, akit jól meg is ugráltatnak. A jó katonaélet szívás, itt is annak kellene lennie, csak az íze kedvéért.

4. Mi legyen az öregekkel?
Avagy: mi legyen velem? Én már tojok az UFR-re, önellátó vagyok. Egy kissé meszes, izé, kétkattos, ki már úgy kell keresse azt a célt, amivel meg tudja magának magyarázni, mért is kezdni minden napját ezzel az izével. Cél kell nekünk is. Olyan embereket lehetne most mozgósítani, mint Montaigne, Zoli, csak valami célt kéne eléjük tűzni, hogy érezzék: megint nagyot alkothatnak.

Nem folytatom a kérdéseim sorát, legyen elég, már ennyi is elég nehéz feladat elé állít minket, még akkor is, ha mindenki, Éheslovastól, Ivettestől, Ernőstől, Kikericsestől odateszi a velejét dolgozni.

Döntsük el, merre tovább a következő néhány hónapban, amíg még itt van az a hétezer. Vagy ne is azt, hogy merre, inkább azt, hogy hogyan?


(Együtt, biza, de jó volna.)