Hazafiságról és a kardról

Day 1,128, 09:21 • Published in Hungary Hungary • by outisz


"...de akinek nincs IRL beidegződése,annak nincs hazája sem."

A fenti commentet Cimbalartól idéztem, és miről is lenne szó, ha nem a Kard politikájáról. Azt hiszem néhány dolgot helyre kell tennünk, mielőtt hazaárulóznánk, hazátlanoznánk, vagy csak szimplán gyökértelenkednénk.

Cimbalarral amúgy teljesen egyetértek. Az RL nem kizárható, sem a játékból, legfőképp nem a fejünkből, szívünkből. Anélkül játszani nem érdemes, megkockáztatom nem is lehet. De a kutya nem ide van elásva. Sokan támadják a Kardot azzal, hogy tagjai hazaárulók, hazátlanok bandája, gyökerét vesztett söpredékek anti-magyar gyülekezete. (És ez még finom volt.) Bevallok valamit, én kardos vagyok. Jó ideje járok a csetre is, követem pár ember e-életét, olvasom az idevágó média szeletet, kommenteket, és rájöttem valamire. Azért, mert valaki nem szélsőjobbos, még lehet hazafi. A Kard ugyanis tele van e- és RL országát féltő, igazi hazafikkal.

Csak nem vagyunk olyan hangosak - ha nem muszáj. IRL beidegződésem például nekem is van, nem is kevés. Magamat gondolkodó embernek tartom, így agyaltam már eleget Ady különcségén, Radnóti magyarságán, Hobó József Attila estjén csukott szemmel próbáltam érezni a költő szavait Földes - szerintem zseniális - tolmácsolásában. Igenis hazafinak tartom magam. Hogy mégsem érdekel az erepes Nagymagyarország project?

Van egy hibám: próbálok csak a fontos dolgokra összpontosítani. Próbálom kiszűrni az igazán lényeges dolgokat, mert ez a pár évtized a földön édeskevés minden hülyeségre. Próbálom felfogni, mit jelent a haza a zászló mögött, de nem érdekel maga a zászló. Néha eltűnődök azon, IV. Béla mit gondolhatott a tatárjárás után, de az árpádsávos zászlókra nincs időm. Eszembe szokott jutni a második magyar hadsereg számomra ismeretlen és névtelen, kizsákmányolt, becsapott és elárult közlegénye, de hidegen hagy a nyilaskereszt, meg Szálasi. Beleborzongok abba, hogy 45 után hogyan intézték el a szabad értelmiséget, de már röhögni sem tudok egy tömeggyilkos-csegevarás viva la revolution pólón.

Nem érdekel a porhintés. Nem tudom ki mondta, de a hazaszeretet nem a szélsőjobb privilégiuma. Jogom van normális, emberhez méltó módon, legjobb tudásom és becsületem szerint szeretni, és tisztelni a magyarokat. Még akkor is, ha történetesen nem vagyok cigánygyűlölő. Jogom van együttérezni a trianon után elüldözött és meghurcolt határontúli magyarsággal, még akkor is, ha nem vagyok revizionista - mert józan ésszel gondolkodom. Nekem a hazaszeretet nem önigazolás. Sokkal inkább felelőség, hogy legjobb tudásomat adjam bele abba a közösbe, ami annyi mindent adott már nekem is. Ady Endrétől a mákos bejgli misztériumáig.

A fenti vélemény a sajátom, de úgy érzem, a Kardon belül megtaláltam azokat az embereket, akiknek a hazaszeretet szintén felelősség. Tenni érte valamit, és nem hivatkozni rá, na ez az igazán nehéz.


Ajánlom az alábbi újságokat:

Nalaja - Headless chickent
Murlockij - United Murlockija
Vasmegye - Vas Népe


Outisz.