374
Gyere és élj! [Come and live]
A tervezett toborzáshoz írtam ezt a cikket, ha tetszik valakinek, hát tetszik, ha nem nem...
Gyere és élj!
Reggel hét. Lassan mozgásba lendül a világ. Elindulnak a teherautók a friss áruval, az emberek álmosan munkába indulnak, egyetemek tábláit törlik le szorgos kezek, ideges anyukák pakolják gyermekeik iskolatáskáját, a buszsofőr morcosan néz ki a tömött megállóra – egy hétköznap reggele csak ez is, minden a megszokott, minden ugyanolyan szürke és unalmas, mint bármikor máskor… kivéve néhány különleges helyet.
Mert a szürke hétköznap bágyadt unalmától nem messze izgatott tekintetek feszülnek a képernyőre, várakozó ujjak pihennek az egér gombján, vagy járják izgatott táncukat a billentyűzeten – itt nyoma sincs fásult unalomnak, a képernyőn színek és formák villóznak, a tekintetek élesek, várakozóak, rejtett öröm bujkál bennük, a reményteli várakozás jólesően borzongó izgalma… nemsokára indul a csata súgja egymásnak millió betű a chaten, épp csak annyival a napváltás előtt, hogy ők már ne vegyék észre, és nekünk ennyivel több esélyünk legyen, a régóta várt, holott sokszor lejátszott csata jön megint, Szegedet most visszafoglalhatjuk, oly sok idő után megint a miénk lehet…
Oly idegenül hangzik ez a szó ’csata’, ebben a modern, gazdasági válsággal és politikai csatározásokkal sújtott, esőszürkén unalmas és soha boldogsággal nem teli világunkban egy ilyen atavisztikus szót hallani, ki harcol ma már, ki az, ki ezzel az egyszerű, őszinte és hihetetlenül felvillanyozó módszerrel dönt el bármit is? Hol van olyan hely, ahol a csatázó felek a harc után összejönnek és megbeszélik, néha megvitatják, néha cukkolják egymást, ki, miért győzött vagy veszített? Hol van még egy olyan hely, ahol az ádáz ellenfelek vicceket mesélnek egymásnak és ahol a spam egyszerre örök harag és jópofa mulatság? Hol van még egy hely, ahol ha három szabályt betartasz, akkor meg se tudod akadályozni, hogy sikeres és gazdag vállalkozó lehess?
A szürke hétköznapból hazatérve leveted magadat a számítógép elé, és a pártok propagandagépezetei, a gazdasági fenyegetések vagy a forintárfolyam ugrándozása helyett máris egy másik világra kattinthatsz. Színes, egyszerű vonalú logó, elegánsan szimbolizálja ezt a világot, ahol mára már közel hétezer honfitársad él, lakik, dolgozik, politizál és persze harcol. Harcol, mert ez egy ilyen világ, itt ezzel az ősi módszerrel döntheted el a területi vitákat. Itt még vannak hősök – habár tanknak hívják őket -, itt még vannak becsületszóra betartott nemzetközi szerződések – igaz leírtak és megszegettek is; és itt még az emberek beszélnek egymással, közösséget alkotnak, még ha ez a méretekkel fragmentálódik is, de mégis; itt ha ráprivizel az elnökre, ő válaszolni fog és elmondja hol érdemes nyersanyagcéget alapítani és a hadügyminiszter is elmagyarázza a stratégiát, ha az nyilvános.
Hol is juthatna eszedbe máshol, hogy repülőgépre pattanj, és azonnal Pakisztánban teremve indulj a választáson, az odahívott haverokkal és fegyvertársakkal beszavaztasd magad az elnöki székbe, majd büntetlenül játszogathass az elnöki gombokkal; hadat üzenj Iránnak, csatát indíts Indonézia ellen, vagy felszabadítsd Nyugat-Ausztráliát – és nem, nem tévedtem el a térképen, ebben a folyton változó, mindig megújul világban máshol vannak a határok mint a szürke hétköznapok papírra nyomott térképein… a tavasz nagyhatalma, Pakisztán ma egy folyton zsugorodó, kihalt bábállam, amit egy diktátorhajlamú román hadvezér irányít, Han Solo néven, egyenesen az ország megszűnése felé.
Mert itt a hatalom, a nagyság elkényelmesíti az országokat, a játékosok abbahagyják, megunják, más játékokat keresnek – országuk pedig csendben hanyatlik, amíg a szomszédok észre nem veszik és fel nem osztják maguk között, majd maguk is eltelve a hatalomtól szintén a lassú lejtőre kerülnek, ahonnan ritkán van visszaút. Mindeközben pedig mások, a feltörekvő, fiatal országok ugrásra készen állnak. Kisebb csaták tucatjaiban edzik fiatal seregeiket, a gazdasági élet útvesztőjében nevelik ki a jövő nagy cégbirodalmait, fegyvereket halmoznak fel, embereket toboroznak és edzenek harcosokká, politikusokká, diplomatákká… és várják a lehetőséget, a kitörési pontot, amikor és ahol kiléphetnek a szürkeségből, a kicsiségből, a másokra szorulásból, a jelentéktelenségből…
eMagyarország itt áll éppen. Az igazival, a naggyal szemben itt az alagút végén látszik már a fény, az ország fejlődik, területe, az a picike maradék, amit a nagy szomszéd féléve nagy kegyesen meghagyott nekünk, az a minap megduplázódott amikor visszafoglaltuk Pécset és Szegedet, a lakosság megsokszorozódott, a gazdaság fejlődik, a szövetségben már szavunk van, nem csak szerepünk, a chaten és a médiában együtt ünnepeltek az emberek, a pártok – és igen, másnapra lehiggadtunk, hiszen még nagy munka áll előttünk. Hiszen amíg Budapesten román zászló leng, addig még a legliberálisabb magyar sem pihenhet nyugodtan az elért sikereken, és hiába jóbarát oly sok ember itt ebben a színes, kavargó forgatagban, ha egyszer ellenfelek, akkor mindent megteszek, hogy megverjem őket. Csatában, politikában, spammelésben, mikor miben kell.
Mert ebben a világban mindig zajlik az élet. Itt nincsenek szürke hétköznapok és nincs unalmas-álmos reggel, nincs monoton napi rutin, és nincs fásult megszokás - mert itt az játszik, aki élni szeret, aki a közösséget élvezi, aki kommunikálni vágyik másokkal. Ez egy nyüzsgő, eleven világ, egyszerű szabályokkal és sok-sok élvezettel. Azért szeretjük annyian mert adni tud nekünk. Elismerést, eredményeket, kemény de hatékony munkát, társaságot, kapcsolatokat, barátságokat és beteljesült álmokat, vágyakat.
Minden olyasmit, ami oly sok ember igazi életéből hiányzik.
Mégsem pótszer, mégsem drog vagy menekülés.
Igazi. Az emberektől lesz igazi, hiszen itt nem egy gép ellen játszik valaki, nem beprogramozott opciókat tud csak eljátszani, hanem tízezernyi másik élő emberrel, vagy éppen ellenük él, taktikázik, tervez, együttműködik vagy éppen háborúzik – a valóság összes lehetőségével, variációjával, komplexitásával.
Ettől lesz igazi.
Ettől éri meg kipróbálni és élni benne egy kicsit.
Gyere, próbáld ki Te is!
Mérd össze a tehetségedet velem, velünk!
Melyikünk él sikeresebben?
Quicksilver
eMagyarország exelnöknője
Come and live!
Seven o’clock in the morning. The world slowly swings into motion. Trucks start around with fresh goods, people go to work sleepily, universities blackboards are cleaned by careful hands, nervous mums check children’s’ backpacks, the driver of the morning bus scowls at the crowded stop - this is only an average weekday morning, all the same gray and boring as usual, at any time, anywhere... except for some special places.
Because not far from the gray weekdays’ tired boredness, excited eyes stare at the monitors, waiting fingers resting on the mouse button, or play their dance on the keyboard - there is no trace of boredness here, colors and shapes are flickering on the screen, the eyes are sharp and clear, and in their depth a hidden expectation is there… the battle starts soon, whisper myriad letters to each other on the chat, just before the day-change, so we will have some advantage for the long awaited, although many times fought battle, we actually can win Szeged back, we can again have it after such a long time…
It sounds so strange the word ’battle’, in this modern world, so much full of economical crisis and political bickering, that is so gray-boring everyday, with so rarely offering real peace and happiness… who still uses a word like that, who decides territorial disputes by this simple, honest but much exciting method? Where is such a place, where battling enemies come together after the fight is over and talk it over, sometimes argue it over, or even banter each other… why one lost and why the other won, and enemies tell jokes to each other or demand bans because of them? Wherever else is spam at the same time a hated thing and a much coveted game; wherever else can you by keeping a few simple rules be a successful company owner and entrepreneur, or a diplomat overnight?
Coming home from your gray weekdays, you sit down by the computer, and from the world of propaganda, slogans and exchange rates you get into a new world just by a simple click…Colorful but simple design on the logo, symbolizing this world where over seven thousand of your fellow citizens live, work, making politics and of course fight. Fight because this world is built like this, here, you can decide regional disputes and world domination in this simple but terrific way. Here, we still have heroes, although they are called tanks; here, we still have unwritten but kept international agreements; here we still have arch-enemies, agreeing a training fight; and here, we still have people talking to each other and forming communities, which by the size do fragment a bit but still, if you PM the country president, he/she will tell you where to found a raw company or the Minister of Defense will personally explain the war’s strategy – if it is public.
Where could you do a thing like jumping on the plane and instantly appearing in Pakistan, run for the elections, and with your brothers in arms voting for you become a president and play with the presidential buttons without responsibility; declaring war to Iran and starting battles against Indonesia, or instigate a revolution in West Australia – and no I did not get lost on the map, in this everchanging world that always renews a number of borders and countries are in a different place than elsewhere… the once great superpower Pakistan now is an empty hulk of its past glory, and are presided over a dictator, a Romanian General, by the name of Han Solo – leading it towards total annihilation.
For here, in this world power and greatness makes countries lazy, losing people, leaving the game, becoming bored and seeking other games, other challenges to them – their country in the meanwhile slowly weakens and decays until its neighbors start to notice the process and decide to put an end to it and parcel it out amongst themselves. And the smaller but growing young countries are ready to jump, to make their presence felt. They train their young armies in smaller battles, they seek out the future’s great economists and politicians, they recruit people and build up weapons reserves and grow, organize, strengthen all the time… and await the point, the time which offers them a chance. A chance to step out of grey averageness, to grow out of smallness and poverty and insignificance…
And eHungary stands at this point. Unlike its real counterpart, we have started from deeper, but we already see the light at the end of the tunnel. The country grows, the two small regions that the big neighbor pitifully left us half a year ago are now twice as much, for we have reconquered Pécs and Szeged, the population multiplied, the economy grows, in the alliance we not only have a place to sit in the corner but a place to actually say our needs and wants, and on the chat people celebrated the victory together, regardless of their parties or allegiances – but sobered the next day, because we still have a lot to do and reach. Until Budapest has a Romanian flag on it, not even the most liberal Hungarian can sit back and enjoy what we have achieved; and no matter how many friends we have in the opposing side, if they are enemies, then we must do everything possible to win over them – in battle, in the voting booths, in the media, wherever we can.
Because in this world life is always happening. Here, we have no gray weekdays, no sleepy-boring mornings, no daily routines or apathetic habits – because those who play here, who live here enjoy life and community, and above all communication. This world is a small, but lively place with simple rules and lots of enjoyments. We like it because it can give us something. Achievements, acknowledgements, hard but satisfying work, community, connections, friendships and dreams coming true. Many things that most people miss in their lives.
But it is still not a retreat, not a drug or escape.
It is real because of the people, for you do not play it against a computer, or by pre-set options, but you play it with or against tens of thousands of other people, all wanting to reach the same goals, all wanting to compete with you, making tactics and strategies, or even wars – and thereby making it real with all the possibilities and complexity of reality.
That is why it is real.
That is why it is worth trying it and live in it for a while.
Why don’t you come and try it?
Why don’t you match your talent with mine, with ours?
Who will be more successful?
Quicksilver
president emeritus of eHungary
[actually the purpose of it is to recruit people from RL papers..
]
Gyere és élj!
Reggel hét. Lassan mozgásba lendül a világ. Elindulnak a teherautók a friss áruval, az emberek álmosan munkába indulnak, egyetemek tábláit törlik le szorgos kezek, ideges anyukák pakolják gyermekeik iskolatáskáját, a buszsofőr morcosan néz ki a tömött megállóra – egy hétköznap reggele csak ez is, minden a megszokott, minden ugyanolyan szürke és unalmas, mint bármikor máskor… kivéve néhány különleges helyet.
Mert a szürke hétköznap bágyadt unalmától nem messze izgatott tekintetek feszülnek a képernyőre, várakozó ujjak pihennek az egér gombján, vagy járják izgatott táncukat a billentyűzeten – itt nyoma sincs fásult unalomnak, a képernyőn színek és formák villóznak, a tekintetek élesek, várakozóak, rejtett öröm bujkál bennük, a reményteli várakozás jólesően borzongó izgalma… nemsokára indul a csata súgja egymásnak millió betű a chaten, épp csak annyival a napváltás előtt, hogy ők már ne vegyék észre, és nekünk ennyivel több esélyünk legyen, a régóta várt, holott sokszor lejátszott csata jön megint, Szegedet most visszafoglalhatjuk, oly sok idő után megint a miénk lehet…
Oly idegenül hangzik ez a szó ’csata’, ebben a modern, gazdasági válsággal és politikai csatározásokkal sújtott, esőszürkén unalmas és soha boldogsággal nem teli világunkban egy ilyen atavisztikus szót hallani, ki harcol ma már, ki az, ki ezzel az egyszerű, őszinte és hihetetlenül felvillanyozó módszerrel dönt el bármit is? Hol van olyan hely, ahol a csatázó felek a harc után összejönnek és megbeszélik, néha megvitatják, néha cukkolják egymást, ki, miért győzött vagy veszített? Hol van még egy olyan hely, ahol az ádáz ellenfelek vicceket mesélnek egymásnak és ahol a spam egyszerre örök harag és jópofa mulatság? Hol van még egy hely, ahol ha három szabályt betartasz, akkor meg se tudod akadályozni, hogy sikeres és gazdag vállalkozó lehess?
A szürke hétköznapból hazatérve leveted magadat a számítógép elé, és a pártok propagandagépezetei, a gazdasági fenyegetések vagy a forintárfolyam ugrándozása helyett máris egy másik világra kattinthatsz. Színes, egyszerű vonalú logó, elegánsan szimbolizálja ezt a világot, ahol mára már közel hétezer honfitársad él, lakik, dolgozik, politizál és persze harcol. Harcol, mert ez egy ilyen világ, itt ezzel az ősi módszerrel döntheted el a területi vitákat. Itt még vannak hősök – habár tanknak hívják őket -, itt még vannak becsületszóra betartott nemzetközi szerződések – igaz leírtak és megszegettek is; és itt még az emberek beszélnek egymással, közösséget alkotnak, még ha ez a méretekkel fragmentálódik is, de mégis; itt ha ráprivizel az elnökre, ő válaszolni fog és elmondja hol érdemes nyersanyagcéget alapítani és a hadügyminiszter is elmagyarázza a stratégiát, ha az nyilvános.
Hol is juthatna eszedbe máshol, hogy repülőgépre pattanj, és azonnal Pakisztánban teremve indulj a választáson, az odahívott haverokkal és fegyvertársakkal beszavaztasd magad az elnöki székbe, majd büntetlenül játszogathass az elnöki gombokkal; hadat üzenj Iránnak, csatát indíts Indonézia ellen, vagy felszabadítsd Nyugat-Ausztráliát – és nem, nem tévedtem el a térképen, ebben a folyton változó, mindig megújul világban máshol vannak a határok mint a szürke hétköznapok papírra nyomott térképein… a tavasz nagyhatalma, Pakisztán ma egy folyton zsugorodó, kihalt bábállam, amit egy diktátorhajlamú román hadvezér irányít, Han Solo néven, egyenesen az ország megszűnése felé.
Mert itt a hatalom, a nagyság elkényelmesíti az országokat, a játékosok abbahagyják, megunják, más játékokat keresnek – országuk pedig csendben hanyatlik, amíg a szomszédok észre nem veszik és fel nem osztják maguk között, majd maguk is eltelve a hatalomtól szintén a lassú lejtőre kerülnek, ahonnan ritkán van visszaút. Mindeközben pedig mások, a feltörekvő, fiatal országok ugrásra készen állnak. Kisebb csaták tucatjaiban edzik fiatal seregeiket, a gazdasági élet útvesztőjében nevelik ki a jövő nagy cégbirodalmait, fegyvereket halmoznak fel, embereket toboroznak és edzenek harcosokká, politikusokká, diplomatákká… és várják a lehetőséget, a kitörési pontot, amikor és ahol kiléphetnek a szürkeségből, a kicsiségből, a másokra szorulásból, a jelentéktelenségből…
eMagyarország itt áll éppen. Az igazival, a naggyal szemben itt az alagút végén látszik már a fény, az ország fejlődik, területe, az a picike maradék, amit a nagy szomszéd féléve nagy kegyesen meghagyott nekünk, az a minap megduplázódott amikor visszafoglaltuk Pécset és Szegedet, a lakosság megsokszorozódott, a gazdaság fejlődik, a szövetségben már szavunk van, nem csak szerepünk, a chaten és a médiában együtt ünnepeltek az emberek, a pártok – és igen, másnapra lehiggadtunk, hiszen még nagy munka áll előttünk. Hiszen amíg Budapesten román zászló leng, addig még a legliberálisabb magyar sem pihenhet nyugodtan az elért sikereken, és hiába jóbarát oly sok ember itt ebben a színes, kavargó forgatagban, ha egyszer ellenfelek, akkor mindent megteszek, hogy megverjem őket. Csatában, politikában, spammelésben, mikor miben kell.
Mert ebben a világban mindig zajlik az élet. Itt nincsenek szürke hétköznapok és nincs unalmas-álmos reggel, nincs monoton napi rutin, és nincs fásult megszokás - mert itt az játszik, aki élni szeret, aki a közösséget élvezi, aki kommunikálni vágyik másokkal. Ez egy nyüzsgő, eleven világ, egyszerű szabályokkal és sok-sok élvezettel. Azért szeretjük annyian mert adni tud nekünk. Elismerést, eredményeket, kemény de hatékony munkát, társaságot, kapcsolatokat, barátságokat és beteljesült álmokat, vágyakat.
Minden olyasmit, ami oly sok ember igazi életéből hiányzik.
Mégsem pótszer, mégsem drog vagy menekülés.
Igazi. Az emberektől lesz igazi, hiszen itt nem egy gép ellen játszik valaki, nem beprogramozott opciókat tud csak eljátszani, hanem tízezernyi másik élő emberrel, vagy éppen ellenük él, taktikázik, tervez, együttműködik vagy éppen háborúzik – a valóság összes lehetőségével, variációjával, komplexitásával.
Ettől lesz igazi.
Ettől éri meg kipróbálni és élni benne egy kicsit.
Gyere, próbáld ki Te is!
Mérd össze a tehetségedet velem, velünk!
Melyikünk él sikeresebben?
Quicksilver
eMagyarország exelnöknője
Come and live!
Seven o’clock in the morning. The world slowly swings into motion. Trucks start around with fresh goods, people go to work sleepily, universities blackboards are cleaned by careful hands, nervous mums check children’s’ backpacks, the driver of the morning bus scowls at the crowded stop - this is only an average weekday morning, all the same gray and boring as usual, at any time, anywhere... except for some special places.
Because not far from the gray weekdays’ tired boredness, excited eyes stare at the monitors, waiting fingers resting on the mouse button, or play their dance on the keyboard - there is no trace of boredness here, colors and shapes are flickering on the screen, the eyes are sharp and clear, and in their depth a hidden expectation is there… the battle starts soon, whisper myriad letters to each other on the chat, just before the day-change, so we will have some advantage for the long awaited, although many times fought battle, we actually can win Szeged back, we can again have it after such a long time…
It sounds so strange the word ’battle’, in this modern world, so much full of economical crisis and political bickering, that is so gray-boring everyday, with so rarely offering real peace and happiness… who still uses a word like that, who decides territorial disputes by this simple, honest but much exciting method? Where is such a place, where battling enemies come together after the fight is over and talk it over, sometimes argue it over, or even banter each other… why one lost and why the other won, and enemies tell jokes to each other or demand bans because of them? Wherever else is spam at the same time a hated thing and a much coveted game; wherever else can you by keeping a few simple rules be a successful company owner and entrepreneur, or a diplomat overnight?
Coming home from your gray weekdays, you sit down by the computer, and from the world of propaganda, slogans and exchange rates you get into a new world just by a simple click…Colorful but simple design on the logo, symbolizing this world where over seven thousand of your fellow citizens live, work, making politics and of course fight. Fight because this world is built like this, here, you can decide regional disputes and world domination in this simple but terrific way. Here, we still have heroes, although they are called tanks; here, we still have unwritten but kept international agreements; here we still have arch-enemies, agreeing a training fight; and here, we still have people talking to each other and forming communities, which by the size do fragment a bit but still, if you PM the country president, he/she will tell you where to found a raw company or the Minister of Defense will personally explain the war’s strategy – if it is public.
Where could you do a thing like jumping on the plane and instantly appearing in Pakistan, run for the elections, and with your brothers in arms voting for you become a president and play with the presidential buttons without responsibility; declaring war to Iran and starting battles against Indonesia, or instigate a revolution in West Australia – and no I did not get lost on the map, in this everchanging world that always renews a number of borders and countries are in a different place than elsewhere… the once great superpower Pakistan now is an empty hulk of its past glory, and are presided over a dictator, a Romanian General, by the name of Han Solo – leading it towards total annihilation.
For here, in this world power and greatness makes countries lazy, losing people, leaving the game, becoming bored and seeking other games, other challenges to them – their country in the meanwhile slowly weakens and decays until its neighbors start to notice the process and decide to put an end to it and parcel it out amongst themselves. And the smaller but growing young countries are ready to jump, to make their presence felt. They train their young armies in smaller battles, they seek out the future’s great economists and politicians, they recruit people and build up weapons reserves and grow, organize, strengthen all the time… and await the point, the time which offers them a chance. A chance to step out of grey averageness, to grow out of smallness and poverty and insignificance…
And eHungary stands at this point. Unlike its real counterpart, we have started from deeper, but we already see the light at the end of the tunnel. The country grows, the two small regions that the big neighbor pitifully left us half a year ago are now twice as much, for we have reconquered Pécs and Szeged, the population multiplied, the economy grows, in the alliance we not only have a place to sit in the corner but a place to actually say our needs and wants, and on the chat people celebrated the victory together, regardless of their parties or allegiances – but sobered the next day, because we still have a lot to do and reach. Until Budapest has a Romanian flag on it, not even the most liberal Hungarian can sit back and enjoy what we have achieved; and no matter how many friends we have in the opposing side, if they are enemies, then we must do everything possible to win over them – in battle, in the voting booths, in the media, wherever we can.
Because in this world life is always happening. Here, we have no gray weekdays, no sleepy-boring mornings, no daily routines or apathetic habits – because those who play here, who live here enjoy life and community, and above all communication. This world is a small, but lively place with simple rules and lots of enjoyments. We like it because it can give us something. Achievements, acknowledgements, hard but satisfying work, community, connections, friendships and dreams coming true. Many things that most people miss in their lives.
But it is still not a retreat, not a drug or escape.
It is real because of the people, for you do not play it against a computer, or by pre-set options, but you play it with or against tens of thousands of other people, all wanting to reach the same goals, all wanting to compete with you, making tactics and strategies, or even wars – and thereby making it real with all the possibilities and complexity of reality.
That is why it is real.
That is why it is worth trying it and live in it for a while.
Why don’t you come and try it?
Why don’t you match your talent with mine, with ours?
Who will be more successful?
Quicksilver
president emeritus of eHungary
[actually the purpose of it is to recruit people from RL papers..
] 
Facebook
Twitter
Hail & Kill! Bár egy kicsit szerintem le lehetne redukálni amennyiséget, mert így nme fog tetszene az analfabétáknak.. De amúgy tökéletes!
Analfabéták nézegessenek Blikket...
nem rossz bár kicsit unalmas az eleje. sztem ki kellene rakni kurucinfóra is.
Jó lett! Gratulálok! Voted
Hát tetszik.
Ez gyönyörű volt
Szerintem is hosszú. Jó de, aki nem ilyen irodalmi lelkületű, nem olvassa végig... Itt meg ha toborzásról van szó nem feltétlen csak rájuk van szükség.
Quicksilver nyugodtan odaírhatta volna, hogy Mónikasóó rajongók kíméljenek jeligére a kiadóban.
Jó cikk
Nagyon tetszik! Grat Quicksilver
Axika, az eleje azért unalamas, mert a szürke, mindennapos rutinról szól, a többi azért érdekesebb, mert magáról az erepről. Már ebből is látszik a különbség.
Szerintem nagyon király! Gratula
zolimaxxx
A kevesebb több. A helyesírásod pedig még mindig egy óvodáséval vetekszik. Amit előadsz, az a magyar helyesírás és nyelvtan sárba tiprása, és gyalázása.
Igen, de aki nem ismeri ezt a játékot, annak hamarabba szemébe kellene lökni az izgalmas részé, mert nem fog elolvasgatni az 1200. sorig, hogy jöjjön a csata rész...
Pl.: Az elejére egy rövid bevezetőszöveg, hogy vár rágd a csaták gyárak, politika és újságírás románokkal megfűszerezett világa avgy ilyesmi
Úgy szar ahogy van. Inkább untató. Mire a végére érne valaki addigra szörnyethal.
Tetszik! Quicksilver, hol fog megjelenni?
Feleslegesen Hosszú és Unalmas . Én végigszenvedtem de milyen áron ? (majdnem kifolyt az agyam a fülemen )
Kurucinfóról biztos rengetegen jönnnek, de nem lenne jó, hogy minden újnak ugyanolyan radikálisak a nézetei... Inkább az origo akkor már, annak olvasótábora inkább megoszló politikailag.
Egy átlagos olvasó a kardjába dől, mire elkezdődne érdekessé válni. Szép, ömlengős, meg minden, de inkább novella mint toborzó szöveg. Ha Kossuth így kampányolt vonna anno, akkor az osztrákok már decemberben legyőzik az egész országot...
Kameeleon te mit olvastál? Én összesen 2-3 apró helyesírási problémát találtam benne...
Azzal viszont egyetértek, hogy kicsit hosszú és kicsit nehéz olvasmány. Nem origo címlapra való, és nem is biztosan toborzószöveg. Ha én most nem ismerném a játékot, nem hiszem, hogy ezt elolvastam volna.
De attól még jó leírás, tetszik!
Szerintem nagyon jól sikerült.
Csak sajnos manapság az emberek nem szeretnek/nem tudnak olvasni,ezért lehet,hogy nem csalogatna ide sok embert.
Szerintem jó. Hajrá!
Első három bekezdés unalmas, az a baj, sokan az első után abbahagyják az olvasást. Az elején kell megfogni az embereket, hogy tovább olvassák.
Ha feleekkora lenne ugyanennyi erep tartalommal, akkor jobb lenne, szerintem. Ennek jelenleg a célközönsége túl szűk. Aki hülye, az meg majd úgyis kiesik vagy napi 2 klikkelős lesz.
Amúgy tetszik!
Khmm
Quicksilver nem tudom mi a szakmád, de ha nem író vagy akkor bizony igencsak pályát tévesztettél
Kameeleon nem ezt a cikket olvasta, hanem azokat a kommenteket, amelyek elküldték a felmérésével együtt a fenébe. Most így áll bosszút.
keyhole:
"Elindulnak a teherautók a friss áruval, az emberek álmosan munkába indulnak..." - Tudja mindenki, hogy a szóismétlést kerülni kell a mondatokban. Ezt általános iskola hatodik osztályában tanítják.
"...ideges anyukák pakolják gyermekeik iskolatáskáját,..." - hova pakolják az iskolatáskát? Ha gyermekeik akkor iskolatáskáit.
"...egy hétköznap reggelre csak ez is, minden a megszokott..." - Mivan??? Értelmezhetetlen. Kidobandó, szemét, felesleges.
"...kivéve néhány különleges helyet.
Mert a szürke hétköznap bágyadt unalmától...." - He? Nem volt kérdés, így a "Mert" szó használatát el kéne felejteni a mondat elején.
Winesack: Sajnálom nagyot tévedtél:)
Nagyon szép fogalmazás, de IRL cikknek kicsit hosszúnak érzem. És nem elég "demagóg", így nem fog annyi embert vonzani, mint az Index-cikk.
Kameeleon, legyen kritikai folyóíratod itt az erepen.
Kameeleon, nevetséges vagy. Helyesírási hibákat írtál, pontosan ezt:
"Amit előadsz, az a magyar helyesírás és nyelvtan sárba tiprása, és gyalázása."
Holott ezek nem helyesírási hibák, nem is azt másolgattál ide infantilis módon, hanem olyan mondatokat, amelyeknek a szerkesztésével van problémád. Függetlenül attól, hogy én azt gondolom erről a toborzó szövegről, hogy nem feltétlenül alkalmas toborzásra, ugyanakkor a véleményem az rólad Kameeleon, hogy egy seggfej vagy, aki gyerekes bosszút próbál állni "óvodás szintjén"
XDJani: Egy emberféle lény annyi munkát adna, amit nem győznék erővel:)
"Amit előadsz, az a magyar helyesírás és nyelvtan sárba tiprása, és gyalázása."
Ajánlom az "és nyelvtan" részt. Amit írtam az csak az első bekezdés volt.
Menjünk bele a te mondataid elemzésébe is? Amit írtál az csak egy piti kötekedés, maradjunk ennyiben.
Szerintem kellene egy rövid ütős bevezetés, ami akár már magában is motivál a játékra, és annak a folytatásaként tökéletes a cikk.
Hát ilyent én ritkán írok, de szerintem tökre jó... és sztem akinek nincs helyesírási hibája, az meg nem is ember! ... minden része jó, csak kicsit hosszú és egy átlag ember nem olvasná végig és hát a csattanó meg a végén van.. kell az elejére is valami, hogy akarja végigolvasni.. mert akkor megtudja pl az örök élet titkát, vagy a mittudom én mit
helyesírási hiba=igénytelenség
Nice said, Quicksilver.
Can I translate this in Romanian and copy/paste it on my blog?
Jaaj, emberek, most aztán ne essetek egymásnak ilyenek miatt! Bárki találhat hibát, ha akar.. felesleges. Inkább a témánál maradjunk! Valóban, egy jó bevezető sokat dobhat a dolgon.. csak ha a magam (és általában az emberek) netes olvasási szokásait nézem: legtöbbször csak átfutok egy cikket, egy hírt, és ha nem akad meg a szemem semmin ami leköt, el sem olvasom. A világ felgyorsult, ez van. Ez a mű a szépirodalmiság felé tart, ezért egy picit tömény..
tacheshun: of course.
btw, it has more factual mistakes than spelling, but I consider both as immaterial in the light of the meaning and mood of the piece.
attack it already.Every romanian i know wants to give that region to you.
@Quicksilver
You know I was serious, right?
I will send you the URL in a pm when it will be ready.
Ami azt illeti én sem olvastam végig. A multkor volt egy kép az akkor még csonkább magyarországról. Az hatékonyabb lenne. Vagy a kettő együtt. Pl a térképes bannerről jönne be ez az irás. Akkor végigolvasnám.
@oarecare
You're right, but it's too expensive to open that region. And, without Indo's help it's very difficult to win there.
Just wait a while. The inactive citizens will die in Central Hungary and the region will became cheaper.
Of course, why not?
Exactly, if I were in the government I would wait until the dead citizens are cleared from the system.
quote " the once great superpower Pakistan now is an empty hulk of its past glory, and are presided over a dictator, a Romanian General, by the name of Han Solo – leading it towards total annihilation."
Well Nora thanks for mention my name here. There are some mistakes. The former Pakistan is now called MATZALANDIA na dit is a hyper power under my command. And I do not destroy this country. I'm just healing of PASTACRATICS disease.
Mmm, I rarely care about minutiae when writing a piece.
Szerintem giccses
Engem az érdekelne, hogy aki ezt hosszúnak találja, az mit szokott olvasni? Csak SMS-eket?
Ceterum censeo eRomaniem esse delendam.
FANTASTIC!
Szép, de hosszú. 10% olvassa végig kb.
Azért megjegyezném csak úgy mellékesen, hogy az indexes cikk ennél hosszabb volt.
Index, Origo bulvársajtó... tehát nem irodalmi képesség kell hozzá, hanem szenzációhajhász és poénos gondolatok + egy kis/nagy utalás a nemzeti öntudatra, aztán már jönnek is a játékosok. Az meg, hogy szélsőséges vagy nem... nem mind1? jöjjön minnél több magyar és aki nem idevaló, az úgyis lemorzsolódik.
Voted.
Minden nap hiába telt, amelyiken nem használhatja az ember az atavisztikus szót.
Mennyi irodalmi szakerto
Gratula Quicksilver. Meg egy fantasztikus cikk!
Jó írás. Megszavazva.
Amúgy tetszik az írás, a közepe felé lehetne picit több sárkány is benne.
nem kötelező olvasni. Nekem spec tetszett. Jól összefoglalja a lényeget.
Perfect
Az első írás itt szerintem ami lelkesítő, friss nem befásul szürke.
Nagyon gratulálok!
Kedves PE-ZO Corporation! Igaz, hogy nem vagyok nagy olvasó, de a havi 3-5 könyvvel nem tartanám magamat analfabétának. A könyvek között vannak olyanok, amelyek első 60 oldalán nincs szinte semmi történés, de az adott könyv stílusát ez adja meg.
Mégis úgy vélem, hogy a weben ez már túl hosszú. Aki netezik, az általában a hírekből is a címet meg a bevezetőt olvassa el az esetek 90%-ában, szóval itt egy cikket röviden és tömören kell megírni, legalábbis ha azt szeretné valaki, hogy sokan olvassák.
Ettől függetlenül a cikk jó (tartalmilag és szellemiségében) és nagyon várom már, hogy az eRepublik visszatérjen a hasonló színvonalhoz a jelenlegi kuszaságból
hosszú. nagyon hosszú. én szeretem Quicksilver írásait, mert nagyon jók, de itt elolvastam 10 sort, és ugrottam. ha ez megjelenik valahol, egy idegen, aki nem ismeri a játékot NEM fogja elolvasni!
Nagyon jó írás, kissé patetikus, de nagyon jó, rég olvastam Quicksilvertől ennyire jót. Nagyon gratulálok, tegnap nem láttam, de ma elolvastam, és tetszik. Esetleg az elejét ki lehetne hagyni, de ennél sokkal jobb toborzószöveg nem kell, nem is lehetséges írni. Aki szerint meg ez a helyesírás és nyelvtan meggyalázása... no comment... bár lehet csak viccelt, remélem... pár vesszőhiba egyébként van benne, de ez legyen a legnagyobb probléma. Gratulálok, mégegyszer.
http://www.erepublik.com/en/article/from-me-china-to-you-hungary--753204/1/20
vote and subscribe ^^^
A megközelítés és a stílus is tetszik, de szerintem a célnak egy rövidebb változat jobban megfelelne.
Ha ezt a cikket úgy olvasom, mint olyan, aki már egy hónapja itt van: akkor azt mondom, hogy ez egy jó cikk.
Viszont ha úgy olvasom, mint olyan, aki most hallott először erről az egészről, és halvány dunsztja sincs, hogy mi lehet ez: akkor bizony ez egy nagyon rosszul komponált cikk.
Mert az információval nem rendelkezők számára nem általánosságokról szóló, hosszú, dagályos körmondatokkal kell vonzóvá tenni olyasmit, amiről azt sem tudják, hogy micsoda.
Hanem lényegretörő, tömör, de mégis plasztikus mondatokkal vizualizálni kell a lényegét annak, amit mi a kezelőfelület segítségével, egymás társaságában nap mint nap élvezhetünk.
Tömören kell írni a játékélményről. Hyperlinkek segítségével - és/vagy egy-két kép közvetlen beszúrásával - screenshot-okat kell elhelyezni a kezelőfelület érdekesebb részeiről. Meg kell említeni, hogy hányan vagyunk, hogy egy rendkívül aktív magyar közösségről van szó, stb. És amit még fontosnak érzek: mindját be kell linkelni egy olyan tutorialt, amely a kezdő játékosok számára részletes útmutatót nyújt, hogy hogyan boldoguljanak, hogy hogyan legyenek hatékonyak ebben a virtuális világban.
Összefoglalva: kell egy tömör, plasztikus toborzószöveg, amelynek az olvastán mindenki erős késztetést érez arra, hogy csatlakozzon.
És kell egy olyan jól kidolgozott mögöttes tartalom, amely talán még fontosabb, mint maga a toborzószöveg.
És ha mindezt ügyesen irányítjuk: pontosan olyan hatást ér el, amely megfelel a már létező közösség érdekeinek. Mert ez sem egy utolsó szempont.
Elolvastam az elejét, és egyböl be is fejeztem, ha valami irodalmat akarok akkor leveszek a polcor egy jo kis scifit:)
Nagyon tetszik!
Vote.
nice. voted
Nekem 1 bajom van vele mindösze
qvasok karakterből áll!
Ha cikknek megy akkor jó,
Szvsz reklámozni elősször 1 rövidebb figyelemfelkető szöveggel kell vagy képpel.
s aztán jöhet ez.
Amúgy teccik !
Az írás önmagában tetszett a hossza ellenére is, de toborzáshoz szerintem nem lenne jó.
Hepehupp gondolatmenete szerintem is a megfelelő irány.
Remekül megfogalmazott cikk ez egyébként, de tény, hogy egy olyan információs oldal esetében, mint az origo, a milliónyi hír között nem lesz senkinek sem türelme ezt végigolvasni, és nem fogják tudni a játék monumentális mivoltát "megízlelni", hogy úgy érezzék: ez kell nekem.
(Azoknak pedig, akik csak fikázni tudnak, egy javaslat: Először elég, ha csak ilyen színvonalú írást bemutatnak a nagyközönségnek, utána majd indulhatnak az irodalmi Nobel-díjért is, ha már ennyire biztosak magukban.)
http://cache.eb.com/eb/image?id=65955&rendTypeId=4
ezt szerintem mindenki ismeri, szerintem elég jól bevált!valami ilyesmi kéne!megmondom őszintén h nem olvastam végig, mert nem bírtam...legyen rövid és tömör!
Kurucinfora ha ki lenne téve akkor valószínűleg sokan jönnének, mert elég sokan olvassák, és szerintem egyáltalán nem csak a radikálisok olvassák!
nagyon jó! grat
Először mikor megláttam ekkora betűhalmazt nem akartam elolvasni, de ez is olyan mint egy jó kis novella: magával ragad. Elkezded olvasni és nem tudod hova lyukad ki, de valami leköti a szemedet és nem engedi, kénytelen vagy végigolvasni.
Nagyon jó szöveg lett! Úgy gondolom, hogy aki elég értelmes hozzá az el fogja olvasni. Grat, vote
Jó cikk, de unalmas: toborzásra semmiképpen nem használnám, mert kevés benne az érzelem és nincs rendes leírás; nem követi a retorika alapkérdéseit(kik vagyunk? ki az ellenség? mit teszünk ellene?). Ahhoz hogy valaki elkezdje a játékot erős hatást kell keltenie benne, szerintem terjedelemben is elég lenne kb. a fele, talán még sok is. Én kihagynám a "szürke" részeket, az utalást a függőségre, és a mélyebb szálakat, amik megfelelő tudás híján nem érthetőek.
Egy gyors helyzetismertetés - a fent írt kérdések alapján -, egy bíztató, segítségkérő rész, és egy útmutató a játék kezdeteihez szerintem sokkal erősebb lenne.
http://www.erepublik.com/en/article/vide-riport-quicksilverrel-a-magyar-exeln-kkel--754225/1/20 Vote+subscribe
v.tom!
Te valamit félreérettél. Megnéztem újra a kommenteket, de fikázást nem nagyon láttam.
Ellenben kritikákat igen (nagyjából mind arról szól, hogy hosszú lett a cikk). Ez szerintem nem kritika. Itt a legtöbben Quicksilver írásait, személyiségét szeretjük, ezért ahogy láthatod egyik komment sem támadó jellegű.
Én úgy érzem, hogy ez segíteni akarás mások felől, azaz egy egészséges visszajelzés a zsurnaliszta felé és bízom benne, hogy Quick is így veszi.
sztem tök jó, grat...
kell hozzá egy jó összefoglaló a címlapra, és akkor el fogják olvasni.
egyébként sem kell mindent alaposan elolvasnod, hogy felfogd, mi a lényege...
egyébként én egy helyesírási hibát találtam, ami nem vesszőhiba: "megújul világban" (lemaradt az "ó")
Nagyon hosszú, nem ilyen szöveg kellene