Join the new world

Ezt a cikket egy kedves barátom, Edem kérésére jelentetem meg.

Mi is az, hogy játék?

A játék egy olyan időtöltés, amit az ember azért művel, hogy szórakozzon. Valamilyen szinten öncélú, mert bár gyakran fejleszti valamely készségeket (pl. kreativitást, logikus gondolkodást, memóriát, stb.), de az elsődleges célja a kikapcsolódás.

Mindenki magának dönti el, hogy mennyire akar komolyan venni egy játékot. Nem szabad azonban ezt a szintet másokra ráerőltetni, mert akkor a lényegét veszti a dolog. Lehet, hogy valakinek szórakoztató, ha egy Cluedo partinál a választott figurájával harmonizáló ruhába öltözik, de ezt nem szabad elvárni a többiektől. Egy játéknak általában vannak rögzített szabályai, amihez gyakran opcionális házi szabályok is tartoznak. A rögzített szabályok betartása elvárható, a házi szabályok azonban közös megegyezésen alapulnak, és ha egy kívülálló csatlakozik be, nem kötelezhető ezek betartására.

Az eRepublik egy játék. Társadalmi szimulációs JÁTÉK. Vannak leírt szabályai, és maga a játék megpróbálja minél jobban megvalósítani ezeket, miközben a visszaélések lehetőségét minimalizálja. Persze programhibák előfordulnak. Senki sem tökéletes.

Vannak, akik nagyon komolyan veszik ezt a játékot. Cikkeket írnak, statisztikákat vezetnek, napokra, hónapokra előre terveznek. Ők ezt élvezik a játékban. Vannak azonban, akik naponta maximum öt-tíz percet töltenek el a játékkal. Nekik az a szórakoztató, hogy kattintanak kettőt, és ezzel elintézték a napi munkát, megkapták a fizetésüket, edzettek is, esetleg egy háborúban is részt vettek, és nem haltak bele. Talán arra gondolnak, bár a való életben is ilyen gyorsan el lehetne ezeket intézni, és több idő maradna a hobbijaikra. Talán egész másért játszanak. A lényeg az, hogy nekik ez a szórakoztató.

A bajok ott kezdődnek, amikor az egyik fél nem képes megérteni, hogy a másik nem pont ugyanazt szereti a játékban, nem pont ugyanazért tér vissza naponta (vagy kétnaponta, ahogy kijön a lépés), mint amiért ő, és ezért gyalázni, ócsárolni kezdi a másikat. Sajnos nagyon sok ilyen hozzászólást és cikket láttam már.

A játék szabályai nem írják elő, hogy mennyi időt köteles valaki rászánni a játékra, hogy hol köteles bejelenteni, ha harcolni akar valahol. Minden játékos saját belátására van bízva. Aki nem képes tolerálni ezt, és rá akarja erőltetni a saját elképzelését más játékosokra, az az ő szórakozásukat teszi tönkre. Eredmény: legtöbbször az illető játékosnak elmegy a kedve a játéktól, és keres más szórakozást. „Jobb lesz nekünk nélküle” gondolhatják sokan, de valóban így van-e?

Ötpercesek vs Hardcore játékosok

Egy ötperces bejön, termel vagy épít, edz, harcol. Szerencsés (mármint a hardcore szempontjából szerencsés) esetben utánanéz, hogy mire van szüksége a választott nemzetének, és aszerint cselekszik, de jobbára nem törődik ezzel, a saját kénye-kedve szerint megy. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni: az országot építi. Lehet, hogy nem ver be 60.000 falat, azonban sokszor az az 1-2 is számít. Lehet, hogy nem adományoz hetente 20 aranyat az államnak, azonban adózik ő is. Nincs egyedül, és sok kicsi igenis sokra megy. Nélkülük sokkal kevesebb lenne a bevétel, és a haderő is. Sokszor számít az, hogy az első szembejövő csatában ütnek, mert így a koncentrált haderőnek kevesebb fele kell figyelnie.

Egy hardcore rengeteg időt tölt a játékkal. Előre tervez, érdeklődik, szervezetten tevékenykedik. Ők azok, akik eldöntik, hogy az országnak merre kellene haladnia, ők azok, akik kis csoportokban is eldöntenek egy háborút, ők azok, akik megállapítják az adókat. Nélkülük elég hamar szétszóródna az ország.

Mind a két félnek szüksége van a másikra. Ha ezt sikerül belátni, máris könnyebb dolgunk lesz.

Gyűlöletkampányok

Hébe-korba beleolvasgatok a magyar újságokba, és a hozzászólásokba. Azért csak ritkán, mert 9 cikkből 8 alatt csak ostoba gyűlölködő uszításokat találok, és én ezekből nem kérek. Szemezgetnék a leggyakoribbakból...

- „Fúj, áruló, mert nem a saját hazáját választotta!”

Na és? Miért kellett volna neki eMagyarországra telepednie? Ez egy szabad játék: oda mész, ahova akarsz. Nem leszel áruló csak azért, mert nem a valós életedet követed. Nem hiszem, hogy akik hazaárulással vádaskodnak, mindig minden játékban Magyarország színei alatt játszanak, és kezükbe sem vesznek olyat, ahol nem lehet magyarokkal lenni. Ez még mindig egy játék. Lehet, hogy valaki azért regisztrál pl. Olaszországba, mert olaszul tanul, és gyakorolni szeretné a nyelvet. Esetleg teljesen más okai vannak. A lényeg az, hogy ezt választotta, és amíg tiszteletben tartja, hogy te a saját RL hazádnak megfelelően választottál, addig milyen jogon becsmérled az ő választását? (Arról nem is beszélve, hogy a Nagy Magyarságukkal kérkedő játékosok nagy része először az annyira szeretett hazájának nyelvének elsajátítására fordítson több energiát... talán akkor kevésbé lesz hiteltelen a fröcsögése...)

- „Az a sok [cenzúrázva] aki nem olvas közlönyt, mielőtt játszani kezd, keressen mást!”

Miért? Neki így szórakoztató a játék. Ők sem szidnak senkit azért, mert naponta születnek az újabb és újabb cikkek. Nem mondják, hogy ha ennyire komolyan akarsz valamivel foglalkozni, akkor hova menj. Nem ócsárolnak, hogy birka módra teszed, amit mások mondanak. Nem írják elő, hogy mit tegyél. Neked is tiszteletben kellene tartanod az ő játékukat, és inkább azt figyelni, hogy mi a szórakoztató a játékban.

Zárszó

Elég elkeserítő, amiket eMagyarországon tapasztalok. Utáljuk ezt ezért, az meg egy rohadt […] amazért... Ami a legelkeserítőbb, hogy a való életben is ez folyik. Ha már arról beszélünk, hogy ez a játék egy új lehetőség arra, hogy megmutassuk, kik vagyunk és kik szeretnénk lenni, akkor talán itt az ideje eldönteni, hogy valóban kik is szeretnénk lenni: egy gyűlölködő, széthúzó, egymásra mutogató csürhe, vagy egy megértő, elfogadó, összetartó nemzet?

-- Edem --