Gondolatok a stratégiáról - Clausewitz kontra Szun-Ce

Day 1,057, 13:41 • Published in Hungary Hungary • by Borembukkk
A sok borúlátó cikk után egy kis stratégiai helyzetelemzést próbálok összehozni, hátha olvasóim jobban megértik a körülöttünk zajló történéseket, esetleg a 24. órában történik valami, ami visszafordítja a visszafordíthatatlant. A jelen felállást a napóleoni háborúktól kezdődően az első nagy világégésig tartó időszakkal tudnám jellemezni, ahol mindenki azt látta célravezetőnek, ha az állam minél több erőforrását használják fel a háború megnyerésének érdekében. Azaz, aki többet szenved, az nyeri a küzdelmet. Persze, utólag láthatjuk, hogy mind a doktrína, mind felhasznált eszközök egy jókora zsákutcába vezettek, de az is tagadhatatlan, hogy a korszaknak voltak végül haszonélvezői és kárvallottjai is.



Kezdjük először is Clausewitz bácsi elméletével és annak gyakorlati megvalósításaival. 1914 augusztusában a küzdő felek vezetői kivétel nélkül a clausewitzi koncepció jegyében indították el támadásaikat, mely szerint a háború egyetlen célja az ellenség fegyveres erejének megsemmisítése, a stratégia egyetlen célja a csata, továbbá „a vér a győzelem ára”. Álljunk meg itt egy szóra: A vér a győzelem ára . De hogyan lehet "vérezni" az Erepen? Hát úgy, hogy minden idődet, pénzedet, tartalékaidat beleölöd a "döntő csatába", majd kiderül, az a csata sem volt az utolsó, hanem jön még ezer döntő csata, de közben a játékosok elkopnak.

Mind mond ezzel szemben Szun-Ce? "A háború mindig a csalás útját járja", de nem is kell Ázsiába mennünk a jó tanácsért. Sokan ismeritek a mondást: "Háborúban és szerelemben minden megengedett!" Ha ezt összevetjük az elsőnek említett Clausewitzi doktrinával megkaphatjuk a végkövetkeztetést: A háborúban az a fél győzedelmeskedik, amelyik a rendelkezésére álló összes lehetőséget maradéktalanul kihasználja, mert jobban óhajtja a győzelmet. Ennyi. Ellenfeleink lelkiismereti aggályok nélkül használnak minden tisztességes és tisztességtelen módszert, mert nagyon akarják a győzelmet.

Ők az első világháborús fékek?


Még nagyon hosszú elemzést adhatnék, miért dőlt meg végül az életben az az elv, miszerint a háború a politika folytatása, csak más eszközökkel és a vérrel kivívott győzelem helyett, mennyivel értékesebb az ésszel aratott "takarékos" győzelem. Szun-Ce inkább azt mondja, ott támadjunk, ahol kis erőfeszítéssel is sikert érhetünk el, azaz apránként kell az ellenfelet elpusztítani. Sajnos a jelenlegi rendszer erre nem nagyon alkalmas hiszen naponta van 1-2 Epic csata, aminek azonnal kézzelfogható előnyei vannak. Azaz, vérrel is kell kivívni a győzelmet. Emellett azért el lehetne érni apró sikereket amik növelhetik a morálunkat és gazdaságosan csökkentik az ellenfél hadipotenciálját.

Persze mindennek alapfeltétele a pénz, pénz, pénz ami kell a háborúhoz. A polákok úgy tűnik jobban el akarják törölni az oroszokat, mint mi a románokat, mert megszerezték a szükséges erőforrásokat..

Mi az amit mi még nem tettünk meg a siker érdekében?

- Nem nyitottunk elég terelő csatát-rw-t. Persze, mert nincs rá pénz, mondja rá az okos ember. Pedig lenne.. Biztosan nem a jó fórumon közöltem, de én a fele RW költség fejében a saját tartalékomból akárhol indítok RW-t és bele is csapok. Ha okosan csináljuk egy RW a másik oldalon is odavonzza a BH vadászokat, legalábbis remélem, nem nálunk lakik az összes isten barma..

- Ha már indítottunk egy sebzéslevonó csatát, könyörgöm ne írjuk ki címszalagokban, hogy az csak sebzést vonna el. Akkor a kutya sem fog oda ütni.. Különben is, miért fontosabb az orosz kétkattosok védelme, mint az, hogy a Bánátot visszaszerezzük? Amelyik román oda üt, nem fog az orosz támadásba ütni, ilyen egyszerű.. Bár megfogadtam, hogy az oroszok oldalán nem fogok ütni, mégis oda pazaroltam jó pár ütést, pedig ha komolyan vesszük, a Bánátot hozhattuk volna. Utána pedig mehettünk volna tovább. Az emberek szívesebben áldoznák a "vérüket" egy kézzelfogható és számunkra örömet okozó csatába. És, ha tovább tudunk menni, Bukarest csak egy karnyújtásnyira kerülne..

- Nem alkalmazunk még mindig polák/szerb menedzsereket. Pedig anélkül nem fog menni. Az egész erep történelem tele van bugokkal, bébibúmokkal, egyéb nem fair eseményekkel. Láthatóan az ellenfeleinket nem zavarja ez a dolog, egyelőre nyerésre is állnak. De abban igazuk van, hogy a mi oldalunkon is történtek régen "okosságok". Ez sajnos a játék velejárója, mondhatni bele van programozva. Ha nem használjuk ki, elsöpörnek minket.

- Sokan panaszkodnak, hogy kevés az ember, közben tömegével vannak az elhagyott, erős karakterek. Egy gépről tudomáson szerint akármennyi ember játszhat, semmi nem tiltja. Ami tilos az az egyik karakter számára egyoldalúan előnyös kapcsolat. Azaz nem célszerű egyoldalú átutalásokat végrehajtani. No, de abban mi a tilos ha minden kari dolgozik, edz, kaját vesz/kér az osztóktól, majd harcol? Tudtommal ez nem ütközik egyetlen szabályba sem. Mivel sem írisz szkenner sem ujjlenyomat azonosító nem kell a játékhoz, hogyan állapítják meg, ki nyomkodja a fight gombot?

Azért, megkérdezném őket, miként vélekedtek volna a fékelésről..


Hát a végén még sem az a szép és tiszta elméleti munka lett belőle, ami az eredeti szándékom volt, de most erre talán nagyobb szükség van.