Gondolatok a stratégiáról - 100 harcosért az üdvösségemet is

Day 1,078, 12:42 • Published in Hungary Hungary • by Borembukkk
Egy reménytelen helyzetben lévő, ostromlott vár parancsnokát kérdezte apródja, mit tenne, ha kapna erősítést. A hadfi így válaszolt:
- Ha jönne akárcsak egyetlen harcos, imát mondanék a tiszteletére. Ha jönne 10, megkongatnám a harangokat. 50 harcosért hálaadó misét tartanék. Ha viszont legalább 100 harcost tudnék toborozni.. - Itt elgondolkozva megállt.
- Folytassa, Kapitány! Mit tenne, hogy 100 harcos érkezzen? - kérdezte a kíváncsi ifjú.
- Azért, fiam lemondanék a lelki üdvösségemről is. Sőt, 500 harcosért még az ördöggel is cimborálnék.



A fenti anekdota többször megeshetett a valóságban is. A főszereplője lehetne Dobó István, Stahremberg gróf, vagy de la Valette is. Mi a közös bennük? Dobó Egert védte, Stahremberg Bécset, La Valette pedig Máltát. Mind sikerrel járt, de a siker csak hajszálon múlt és előre nem lehetett tudni, elegendő lesz-e a védősereg ereje. (Amúgy, mint ha valakitől valóban olvastam volna a történetet, aki tudja a forrást, kérem adja meg)

És hogy ez hogyan kapcsolódik az Erephez? Hosszú hetek óta ostrom alatt állunk, gyakorlatilag minden nap úgy fekszünk le, hogy nem tudjuk, nem a holnapi lesz-e Budapest végső ostromának napja. Sokan sokféle elmélettel jöttek, kivel és miért lenne jó szövetkeznünk, csak két dolgot felejtettek el:
1. Most is tele vagyunk szövetségesekkel, én már a számukat sem tudom. Kenhetjük a hajunkra.
2. Szövetkezni csak azzal lehet, aki hajlandó velünk.

A szlovákok most éppen hajlandóak. Nem tudom, mennyire fogják komolyan venni a románok elleni harcot, de ha csak feleannyira, mint amennyire mondják, már lekörözik a francia+brazil párost és a jelenlegi helyzetünkben én azt mondom, ez megéri a lemondást az üdvösségünkről. Ha pedig hosszútávon is együtt tudnánk működni, akár többet is nyerhetünk a dologgal, mint ha kb. 2 napra miénk lenne Szlovákia erepes területe. Tovább úgy sem tarthatnánk meg, de talán addig sem.

Ha már szóba került Málta ostroma, leírom, mit tartottak a győzelem kulcsának:
"A győzelem nagyban köszönhető a lovagok vitézségének, amely számukra életforma volt. Jean de la Valette nagymester taktikai felkészültsége és bátorsága átlendítette a védőket a kritikus pillanatokon: a nagymester nem irányított, hanem vezetett, ő járt elöl, és a védők követték. Ezenkívül a védők nem győzhettek volna az alulképzett, ám mindenre kész máltaiak nélkül, akik az összes védőnek több mint a felét tették ki. Még az asszonyok is aktív részt vállaltak az ápolásban, vízhordásban, majd később a harcokban is."



Na, itt a baj. A lovagok még csak-csak meglennének, de nincs pénzük, fegyverük és lassan kedvük sem. La Valette-et sehol nem találtam, sem a sajtóban, sem a cseten. Az "alulképzett máltaiak" is csak nyomokban lelhetőek fel, talán mert senki sem keresi őket. Az asszonyaink pedig pletykálkodnak, spamelnek, esetleg kampányolnak. Szóval, így nehéz lesz bármit is elérni. Persze, nem tudom, lehet-e ebben a játékrendszerben még valami pozitív változást előidézni, de az hogy próbálkozások sem nagyon történnek, elkeserítő. Azt nem tudom, mi zajlik a chat-en, de a sajtó egy-két lelkes "ifjút" kivéve semmitmondó, unalmas, elkeserítő. A lelkes ifjakat pedig alig olvassák, éppen azért, mert elvesznek a szennyáradatban.

Azt tessék elmondani, miért volt értelme ennyire kaparni a hatalomért, ha aztán csak egy nagy leszarás lesz a vége? Most is megy a kampány és végre lenne két jó jelöltünk. Én mindkettőjüket alkalmasnak tartanám, legalábbis a jelenlegi elnöknél alkalmasabbnak. Ha most nem a győzelemre hajtanának, hanem valami együttműködésre, akkor talán sikerülne feltörnünk az ostromzárat. Persze, lehet, nekik fontosabb a saját lelki üdvösségük, mint a közösség jövője, az ördöggel pedig nem akarnak cimborálni.

Egy kis reklám, egy figyelemre méltó újságnak