Gondolatébresztő, a bajok gyökerei a rendszerben vannak? [HU]

Day 1,304, 14:47 • Published in Poland Hungary • by Borembukkk
(Sorry, this is a hungarian article for my subscriber.)

Ma egy nagyon érdekes cikket olvastam a janicsárokról és rengeteg hasonlóságot fedeztem fel a bukásuk körülményei és a jelen hazai helyzet között. Megpróbálom a főbb részeket kiemelni és erepre átírni. Megjegyzem, az itt leírtak többször előfordultak a történelemben, szólhatnának a mamelukokról, a lovagi arisztokráciáról, a praetoriánusokról, stb.
Az eredeti cikk itt olvasható: http://toriblog.blog.hu/2008/02/21/a_janicsar_hadtest_az_oszman_hadseregben




A janicsárság devalválódása

Az eredetileg igen szigorú törvények és előírások azonban nem sokáig voltak érvényben, vagy legalábbis nem sokáig tartották be őket. Az ideálisnak elképzelt hadsereg züllésének több okát is feltételezhetjük. Ha egy hadsereg a kormányzat egyetlen igazán erős támasza, akkor hosszabb, vagy rövidebb idő elteltével, de a sereg elkezdi követelni a hatalomban való reprezentációját. Ez történt a janicsárokkal is, több ízben robbantottak ki felkelést magában Isztambulban is. - Ismerős? Lázad a BA, lázad az ELIT, a HMh-k túszul ejtik a #csopper-t, stb. Arról nem is beszélve, hogy hónapok óta csak hadügyes lehet az elnök.

A török birodalom több fronton egyidejűleg folytatott harcai, és az ezekben elszenvedett tetemes veszteségek nem maradtak hatás nélkül az oszmán hatalom alappillérének tekintett janicsárságra sem. A legjobb katonák tekintélyes része elesett a csatatereken, s a helyükre egyre kevésbé tudtak megfelelően kiképzett és kinevelt embereket állítani. - Nálunk nem "meghalnak" az emberek, csak nem lépnek be többet. Persze, gagyi a játék, de a közösségnek kellene megtartania az embereket és az nem sikerült.


A birodalom anarchikus gazdasági viszonyai, a pénzbevételek csökkenése a szervezet anyagi alapjait ásták alá, s ez arra kényszerítette tagjait, hogy törvénytelen eszközökkel segítsenek magukon. A mindig is túlterhelt redisztribúciós rendszerben valóságos belső háború folyt a javak újraelosztásáért, és ez oda vezetett, hogy a szervezet hosszú idő alatt kialakult és meggyökeresedett hierarchikus rendszere megbomlott, a fegyelem jelentősen meglazult. A janicsárok a törvényi tiltás ellenére egyre gyakrabban kezdtek különböző – leginkább kézműves – munkákat végezni, jó részük, jóllehet a szultánok hallgatólagos engedélyével, megnősült. - Asszem ezen nincs is mit magyarázni, címszavakban: UFR, BH-zás, GÁTmax, RL, fűnyírás, stb.

Amíg emellett a kötelezettségeiknek eleget tettek, addig semmi gond nem volt, a 17. századra azonban a fegyelem olyannyira meglazult, hogy egyes janicsárok hadjárat esetén maguk helyett másokat küldtek jó pénzért a seregbe, míg maguk továbbra is űzték „mellékfoglalkozásukat”. A fokozatosan lezüllő hadsereg a 17-18. század folyamán már harcászati feladatait sem tudta megfelelően ellátni, de nagy számuk, széles társadalmi támogatottságuk és testületi szellemük erőssége igencsak elnyújtotta a janicsár hadtest agóniáját, és végül csak véres leszámolások keretében sikerült őket feloszlatni – a 19. században. - Remélem itt még nem tartunk, bár az elég kiábrándító, ha az erős embereink az ellenség püfölése helyett BH medálokat gyűjtenek. Indokot persze mindig mindenre lehet találni.

Mi lehet a megoldás? Mint látható, maga a rendszer rossz, tehát a rendszert kell megszüntetni. Én személy szerint azt mondom, fel kell oszlatni a "reguláris sereget" az összes privilégiumukkal egyetemben. Jelenleg semmi különbség nincsen egy reg ütése, egy irreg ütése, egy civil ütése, egy tank ütése közt. Tehát annak sincsen értelme, hogy külön támogassunk valakiket.

Amíg a "sereg" állam az államban, nem fogunk zöld ágra vergődni. Persze a katonákra és az alakulatokra szükség van, de a katonákat egyénileg kell minél jobban felkészíteni, hogy akár egyénileg is képes legyen döntést hozni - pl. ha látja, hogy egy csata a határon billeg, akkor beleüt, ha közben a másik csata 60% felett van, abba nem üt bele. Arra nem árt rávenni senkit, hogy ha van ideje, kukkantson be egy KÖZÖS irányító szobába, ahol a többiekkel együtt hatékonyabban hozhatja a csatákat. Nekem pl. nagyon tetszett a lengyel hadi irányítás.

A századok elsősorban legyenek logisztikai egységek. Az ellátók költözzenek ki a magas bónuszú országokba és a melósok ott melózzanak - egy oda-visszaútba kerül csupán az egész -, a napi fegyver ellátmány egy részét meg is termelhetik maguknak, amit hetente ki lehet osztani. Ez a lengyeleknél most heti 42 tank. Meg kell tanítani a katonát, hogyan tudja beosztani a fegyverét (pl. kiteszi a piacra, hogy ne kopjon el ha csak karatéra van szükség). Arra is meg kell tanítani, hogyan termelheti meg magának a kaját, hogyan ossza be az idejét, jobb alakulatok esetleg ügyeleti rendet is kialakíthatnak.

Az állam szerepe elsősorban a tájékoztatás legyen. Friss és informatív közlönyökkel - csataprioritások, részletes magyarázatok, ha lehet nem csak utólag -, ha van rá ember, állandó ügyeletesekkel, akik koordinálják a csetre feltévedőket. És nagyon fontos lenne, hogy emberi hangon tudjanak ezek az ügyeletesek kommunikálni.

Hogy mi legyen az állami táppal, azaz ki kerüljön a húsos fazékhoz? Na, itt fog minden elbukni, nincsen ötletem. Az biztos, hogy nem a léhűtőket kellene támogatni, akik csak potyázni járnak. Amíg nincsen normális statisztika, a bizalom elvét kellene alkalmazni, azaz valami ésszerű rendszerben előre kiosztani a pénzt a valóban működő alakulatok között. Aztán az alakulatok figyelhetik egymást és a csalókat, ügyeskedőket jelenthetik egy becsületbíróságnál. Ha az elmarasztalja őket, akkor elsőre egyéni büntetést kapna, visszaesőt pedig vagy az alakulatával együtt ki kell zárni a rendszerből, vagy ha az alakulata megválik tőle egy szép kis feketelistára lehet tenni. Aztán az új elnökök mindig felülvizsgálhatják a listát és a helyzet függvényében amnesztiát hirdethetnek.

Kb. ennyi jutott ma eszembe.