Gesztenyeharc
•
by Termetes Samu
Nem rohammal foglalok állást való igaz. Inkább csak olyan dünnyögőn szkeptikus, még az unokák szerint is undok öregbácsis maszatolás ez. Teszek-veszek pozíció, amit unalmasnak, ócskának, avíttasnak tart a Tettre-kész. Nem nagyon lehet szeretni, ilyen ez. Dohszagúan sertepertélek egy dohszagú kérdés fölött.
Logikátlan az ücsörgés. Belátom, vagy Belelátom magunkba. Ízlés kérdése a vehemencia olykor, de azért mégiscsak jobb a lobonckodás. Viharvert lánctalpasokon ugrálni ide-oda. Mennydörgőnek hallatszódni - távolról vagy közelről.
Nekem tetszik, ahogy megyünk - a menés maga. Az ahova helyett mindig annak örültem ahogy - vagy volna, de ne legyünk ünneprontók. Szomszédba nyársalni, vagy nyaralni itt-ott messzi tájakon, igazából sosem a hely érintett meg igazán. Persze fontos a háttérkép, de az, hogy kivel ücsörgök a nyárssal a kezemben nekem itt lényegesebb volt, mint hogy milyen falatok lógnak a nyárson. Persze örülök az ínyencségnek, de mégis az igazi öröm a sütögetés.
Szeretek menni tehát ... sétálva, vagy ugrándozva - de legyen aki közben látja és éli az ugrándozást vagy a sétát.
A menés viszont nem lehet önmaga célja. Magányos sétára ott a kinti utca - jóval nagyobb-szélesebb-hosszabb.
Célt határozni nem könnyű, ha van egyáltalán...lehetőség rá. Lövöldözünk a vidámparkban a pálcikákra, noha tudjuk hogy félrehord a puska.
Körbe-körbe járni, kipróbálni ezt-azt. Felülni a hullámvasútra, és félúton kiülni a padra. Megesik. Leesik. Átesik.
Ugyanaz a csúnya arcú gyerek vigyorog, mögötte ugyanaz a banda, a játszótér olykor más. A gesztenye elrepül a bokor mögül.
Lehet nem várnak, de sejtik, hogy érkezem. Gesztenyetűz a mászókára! - hallatszódik a csivitelő-parancs
TS
Facebook
Twitter
Discord
Comments
true
Termetes egyszer elszomorodsz és meghalsz. 😐
Igen, így van. Meg harcinyul is.
nekem átjött, nem annyira szomorú ez most : )
nem szomorú 🙂
legyen a gesztenye szelid, ha kerhetem. a vegen osszeszedjuk, hazamegyunk, s anyu megsuti majd nekunk.
Van egy másik játék, ahol egy vadgesztenye nevű srác már kb. másfél éve egyedül tárgyal, szervez, célt jelöl, meg minden egyéb nyavalya. Sose értettem, miért csinálja, de nem merek nem belépni, mert ki tudja, lehet, hogy én vagyok az utolsó, akinek a célt jelölheti.
Ezt ma olvastam egy régi magyar novellában: 'úgy elszomorodott, hogy elaludt a szájában a szivar" 🙂
Én is a közösségért vagyok csak itt. 😉
"Persze fontos a háttérkép, de az, hogy kivel ücsörgök a nyárssal a kezemben nekem itt lényegesebb volt, mint hogy milyen falatok lógnak a nyárson."
szerintem a nagy többség így van ezzel : )
Remek írás!
Nem akartam olyan fogasan-taréjosan írni. Már megint nagyon jó.
"Ízlés kérdése a vehemencia olykor, de azért mégiscsak jobb a lobonckodás." Így van és most azért nem egészen magamra gondolok....
Írjál, jó?