Fent és lent [Up and down]

Day 511, 15:04 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Fent és lent

A csata Punjabban... milyen furcsa lehet az újoncoknak... egy fal középen, furcsa, érthetetlen számokkal rajta, néhány vázlatos képpel, és a széleken az avatárok sorával, ahogy mennek lefelé, eltűnnek alul, és a fal felnő lassan, vörösen, ahogy a védők felhúzzák, győzelemre állnak, még a számokból is öröm sugárzik, mintha azok is velük lennének, ahogy az állást mutatják és az avatárok sora diadalmasan húzódik lefelé szünet nélkül... már elég lesz, már látszanak a cseppnyi szünetek, már a számok is érzik, hogy valami nem stimmel, és a számok könyörtelenek... mutatják az álllást, mesélik a történetet, a lelkesedés és a szív nem befolyásolja őket... a számok győznek, a logika győz, a források győznek, és a fal világos vérpirosa lassan lefelé mozdul, át az árnyakon, át a stilizált-rajzolt városon, át a számokon, hogy elérje alul a végső vonalat, s a falból annak hiánya legyen, melyen az ellenséges hadak beözönlenek... és a néma avatárok csak jönnek, csak jönnek, itt is, ott is, s a falat kissé felemelik, az erőfeszítés még egy fellángolásával, de rögtön megint le is rombolják... késhegyre menő csata, kiélezett, feszült csata, ami lemeríti az érzelmeket csakúgy mint as pénztárcákat...

Néha egy unalmasnak induló, egy a sok közül csata a végefelé új jelentőséget kap. Ezzel is ez történt, életrekelt, felszítódott, fellángolt és elégett..

Az ilyenekért játszunk...


Up and Down

The battle in Punjab... a strange experience it must be to a newcomer... a wall in the middle, strange numbers on it, sketched shapes on it, and on the sidelines avatars line up, go down, disappear in the bottom... the wall goes up red, the defenders are winning, the numbers are even joyful, even the numbers that tell the score seem to be for them... but the other side is strenghtening, throwing people into the fray, the names and avatars do not stop on their way down because others come, always more come... there are gaps on the right side now, when nobody is hitting the wall, and the numbers do not have mercy... they tell the score, they tell a tale, they cannot be swayed by spririts and heart... numbers win, logic wins, resources win and the bright, blood-red of the wall goes down, ever so down, moves through the shadows and the shapes of stylized cityscape, through numbers to reach the bottom and become the lack of wall on which the armies can flood in... and the silent avatars still come, broken lines, halts, gaps, as they move, and the wall is raised by much effort, just to be pulled down again, a pitched battle they call it, one, that leaves feelings and purses drained.

Sometimes a boring, on of the many battle gets a new importance before the end. It did so. It awakened, it caught fire, it flamed and it died out.

These are the things we play for.

Quicksilver

.