Felveszem a lantot

Day 1,090, 13:51 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew


Huszonegy sárga harangikon foga😛 gratulálunk kaptál annyi kincses térképet, mind eddigi eéleted során soha. Igaz, az egyharmada már elhalványult fél nap alatt (bár ilyen tintával írtam volna az ellenőrzőmbe iskolás koromban!), de bánja kánya: arra talán elég lesz, hogy nyugdíjas éveimet ne nyomorban éljem le. Elégedetten hátradőlök hát, és bezárom a böngészőt.

Tizenkét órával később már a lángoló Dél-Alföld képe fogad, de mint megtudom, Szeged sorsában osztozik a többi emagyar város is. Összehangolt támadás, általános mozgósítás, félrevert harangok a szegedi dómban és a miskolci deszkatemplomban egyaránt. Magamhoz ragadok jónéhány muskétát, és elszánt küzdelmet folytatok a román-horvát erőkkel. Kórházat nem látok – lelki szemeim előtt felrémlik korábbi, a vidék(vissza)fejlesztési politikát ostorozó cikkem. De az is lehet, hogy az új harcmodulból egyszerűen kivették; túl sokáig voltam távol ahhoz, hogy behatóan értsem a játékmechanizmust. Mindenesetre a csatát hozzuk, én pedig rövidesen ismét bevetem magam IRL életembe.

Íróasztalomon egy spirálozott jegyzetfüzet, újrahasznosított papírból, barna lapokkal. Találomra felcsapva a „2x q5+1 q3+2q1 v. 3xq3 + 2xq4” számkombinációval, és sok-sok összeadással találom szembe magam. Nem most volt, hogy századparancsnok-helyettesi minőségben osztogattam fegyvereket eMagyarország tartópilléreinek, népünk legkiválóbb fajtáinak, a reguláris katonáknak.

Felveszem hát újra a lantot, életet lehelek a porosodó nyomdagépbe. Falon a bekeretezett kongresszusi összefoglalók és más cikkek – az olvasók immár három hónapja a CSV nélkül hörpintik fel reggeli kávéjukat. Ezer előfizetést kínálok, most akciós áron juthatsz hozzá ötszáz votehoz – szédülök a sajtóhíreken, és némileg nyomottabb kedvvel indítom el masinát.

Olybá tűnik, visszatértem. Sokáig csak kétkatt erejéig jártam be, IRL feladataimnak se szeri se száma. Fellépek #erepre, ahol a kajánul vigyorgó Huba foga😛 „mondtam már, hogy lépj be a szoliba Ludrew?”. No, jól van, úgy látszik a világ visszatért a rendes kerékvágásba önkéntes száműzetésem alatt. Bajtársaim közül van, ki vidáman rikoltozik, más csak szolid mosollyal az arcán biccent egyet. Megbizonyosodhatok ismét: hosszú idő a három hónap, de ennél is hosszabb idő kell ahhoz, hogy végleg feladjuk, amit hihetetlen munkával az egyik legnagyobb hazai internetes közösség felépített.

Most, amikor a lemenő nap újra bíborban ragyog nem csak a lantot – a fegyvert is fel kell vennem. Rozsdás gépkarabélyom a sarokban lóg, nem volt sok feladata mostanában. A hexák lápvidékére nem sűrűn vittem magammal, de most ismét eMagyarország jelene, jövője, és egyúttal múltja a tét. Egyenruhámon ott a Nagy Lajos Század címere, jóllehet az egység már nem is létezik önállóan. Kardom markolatán ott az Elit felségjelzése, jóllehet három hónap inaktivitás és lana-mentes tréning után csoda lenne, ha még a kötelékébe tartoznék. A dicsőség, az erő, hadseregek – tünékenyek és múlandóak. Ezrek érkeznek a játékba, és legalább ugyanennyien itt is hagyják. Szülőföldje azonban az Új Világban is csak egy van az embernek. De ha a könnyű út el is válik a helyestől, az oly sok megpróbáltatást kibírt eMagyarság számára nem lesz kérdés, melyiket válassza.