Felszabadítáááás?!!
Sobamogera
Délvidéki vérengzések 1944-45-ben
A szerb parlament rendkívüli ülése pénteken nyilatkozatot fogadott el a délvidéki magyarok ellen 1944-45-ben elkövetett vérengzésekről. Az alábbiakban egy kis történelmi visszapillantást közlünk az MTI összeállításában.
A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. 1942 január-februárjában Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben közel 3-4 ezer, főként szerb és zsidó nemzetiségű ember vesztette életét. Az 1942-es "hideg napok" után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint 15-20 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Az áldozatok pontos számát máig nem tudni pontosan, a témát hosszú ideje kutató Matuska Márton vajdasági történész szerint ez elérheti a 40 ezret is.
A legvéresebb események színhelye a Temerin melletti Csúrog (Curug), Zsablya (Žabalj) és Mozsor (Mošorin) volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. Csúrogon 1944 októberében a partizánosztagok házról-házra járva szedték össze az embereket, akiket megkínoztak, majd nyilvánosan kivégeztek. A katolikus templomot ledöntötték, a katolikus temetőt feldúlták, az áldozatok tetemét sintérgödörbe dobálták vagy a szeméttelepen szórták szét. Ugyanez történt a magyar lakossággal a közeli Zsablyán és Mozsoron, a megtorlás áldozatainak holttestét itt is tömegsírokba temették. A három település lakóit 1945 elején háborús bűnösöknek nyilvánították, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. A vérengzés túlélőit gyalogmenetben a tiszaistvánfalvai (Bački Jarak) gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. A nélkülözésekbe több mint hatezren belehaltak, köztük több száz gyerek volt, a túlélők nem térhettek vissza otthonaikba.
Az 1944-45-ös szerb megtorlásról 1990-ig nem lehetett beszélni Jugoszláviában, a vérengzéseket csak az elmúlt évtizedben kezdték feltárni. A Vajdasági Levéltárban két és fél éve kezdtek kutatást, az áldozatok adatait adatbázisba szervezik. Idén májusig ide mintegy 16 400 áldozat adata került be, közülük 5268 magyar, 9397 német, 8 magyar/német identitású, 263 szerb, 195 horvát, 85 csaknem tíz nemzetiségi kategóriába sorolható, 1178 embernek nem sikerült azonosítani a nemzetiségi hovatartozását. A regionális levéltárakban 5832 áldozatot azonosítottak.
Az 1944-45-ös eseményekről nyíltan és szervezetten 1990-ben emlékeztek meg először a Vajdaságban. Csúrogon, ahol a kivégzések helyén még ekkor is szeméttelep volt, a falu lakói minden évben virágokat, fakeresztet helyeztek el, de általában már a megemlékezést követő napon nyoma sem maradt annak, hogy az áldozatok hozzátartozói ott jártak. A kivégzettek emlékére a Délvidéken először 2002-ben Csúrogon állítottak emléket, a márvány sírkőre egyetlen mondatot írtak: Akikért nem szólt a harang. A márványtömböt néhány napra rá kidöntötték, később pedig darabokra törték.
A vagyonelkobzást és visszatérési tilalmat rögzítő törvényt a vajdasági képviselőház 2003-ban érvénytelenítette. A szerb parlament 2006-ban fogadta el a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt, amely szerint megszabadulhatnak a háborús bűnösség bélyegétől Csúrog, Zsablya és Mozsor 1944-45-ben ártatlanul kivégzett, illetve elüldözött magyar lakói. A szerb parlament 2011 őszén fogadta el a jóvátételről és kárpótlásról szóló törvényt, de ezt súlyos bírálatok érték, mert tartalmazza a kollektív bűnösség elvét. Ezt 2011. december 5-én a szerb törvényhozás azzal orvosolta, hogy meghozta az új rehabilitációs törvényt, amelynek egyik szakaszával "törlődött" a restitúció folyamatából a - többi között a vajdasági magyarságot is sújtó - "kollektív bűnösség elve". A jogszabály eleget téve a vajdasági magyarság két évtizedes követelésének kimondja: rehabilitálandóak azok, akiket a kollektív bűnösség elve alapján nyilvánítottak háborús bűnössé.
Tomislav Nikolić szerb államfő 2012 novemberi budapesti látogatásán állapodott meg Áder János köztársasági elnökkel abban, hogy közösen fognak fejet hajtani az 1944-45-ös megtorlások vajdasági áldozatainak emléke előtt.
Az eredi cikk itt található
Sobamogera
Comments
szomorú... tanulságnak is jó lehet...
http://www.erepublik.com/hu/article/tamagotchi--2458539/1/20
25
25
+1
25
25
o7
o7
[removed]
+1
+1
o7
o7
Remélem a pokol tüzén, fazékban fözögetik ezeket a lényeket.
és azok is akik a magyar részről irtották a szerbeket
A különbség csupán annyi, hogy míg a magyarokat
a magyar vezetés még Horthy idejében felelősségre vonta, addig a szerbek a magyar "bűntettek megtorlóit" hősként ünneplik.
Van még pár óriási különbség:
1. A magyar túlkapás háború alatt történt, míg a szerb már a béke ideje alatt. A háborús idők mindig zavarosak, de ez a háború befejezte után történt.
2. A magyar oldal katonai akciót hajtott végre, melyben kizárólag csak katonák vettek részt. A szerb megtorlás össznépi mulatság volt, a civilek aktív részvételével, sőt azok vitték néhol a vezérszerepet.
3. Magyar részről gyors likvidációkat hajtottak végre, golyó általi halál. Szerb részről párnapos kínzás, csonkítás, mészárlás, élő test megnyúzása történt. "Békében"
semmi nem jogosít fel egy embert egy másik életének kioltására, se háború, se utólagos hadbíróság... a két banda egykutya , nincs különbség
tamaske, látszik nem érted a lényegét annak, amit Sobamogera le írt...
szomorú az is, igazad van, amit a magyarok követtek el, de háborúban nincs kegyelem, megkapták a parancsot, teljesíteni kellett.
na de békében embereket kínozni, illetve ölni meg, elkobozni vagyonukat?? ez azért durvább, akárki akármit mond... főleg, hogy gyermekek is áldozatul estek a szerb túlkapásoknak, míg a magyar akciók alatt csak partizánok estek el, akik a magyar és német szemlélet ellenségei voltak
és ahogy írták, őket hadbíróság elé is vezették, de a szerbek?? szerintem még kitüntetést is kaptak azért, de minimum egy vállveregetést, amiért ártatlanokat, nőket és gyerekeket gyilkoltak halomra!
nincs különbség. az nagyon meredek, ha különbséget próbálsz tenni jogos és jogtalan gyilkosság között.
Bizony óriási különbség, hogy egy jogos bírói halálítélettel oltod ki az ember életét vagy egy jogtalan csürhebanda lincseli meg!
Úgyanígy, különbség hogy egy legális, jogos katonai akcióról van-e szó vagy egy fegyveresekkel támogatott csürhebanda jogtalan kínzássorozatáról.
Érdekes vita 20-25 éve még tamaske álláspontja közelebb állt volna hozzám.
Sobamorega , miről beszélsz? ne ölj! ismerős?
Ugyan már ne tettesd a francia szobalányt! Hát itt mit csinálsz virtuálisan? Lepuffantod az ellenfeled. A háborúban mit csinálnak a katonák? Hatástalanítják az élőerőt 🙂 Persze, ne ölj. Ennél csak egy rosszabb van, a halálrakínzás.
És tudod mi jogosít fel egy embert a másik életének kioltására? Mert van ám olyan jogilag is. Az önvédelem!
De visszatérve a témához. Igenis óriási különbségek vannak! Megértem ha ezt nem akarod tudomásul venni. Nem újdoság számomra az igazság elfogadásának elutasítása. Úgyanezt teszik a rácok már évtizedek óta.
elfogult vagy a fajtáddal szemben
ja, és nem tudom mit keresel a KARD ban, sokkal inkább passzolnál a nemzeti frontba
Nekem is az járt a fejemben, mintha elfogult lennél a fajtáddal szemben...
Úgy már teljessen érthető a hozzáállásod.
\o
buzis
Itt "málenykij robot" volt, pár év Szibéria, Donbász...
Rajtam ne múljon.
25
4554478776
comm
http://www.erepublik.com/en/article/-1344-2462182/1/20#comments