Fej vagy írás [Heads or tails]

Day 468, 09:08 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Heads or Tails

Tensions grow, situations become more complex, nerves twang like discordant chords in the space-time continuum, mud is being thrown and verbal backstabbing gets underway – the presidential elections approach. It seems every election bring more and more tension with it; at first I hardly noticed it, then I wrote articles about it, then I started to participate, after that started win them, and finally I flatly refused to ever enter it again. I am not a politician, neither here, nor RL. Here I only thought that I could work for my country, doing my best in whatever way I can; not to enter the political stage and fight with others, fight for power, fight with demeaning tools and fight for fighting’s sake…

I understand that it is the goal of the game for many, to play parties and alliances and backstabbing, in the name of one’s right and the obsession that only one can have the answers, the solutions and the will to carry them through. I too believed once that for a given problem only one solution is right. But I know it better now… every complex problem have a great many solutions and the judgment only exist in one’s mind; it is totally subjective, it cannot be made into statistics, they cannot be measured to each other, and the choice amongst them is more or less accidental – but I do not believe in accidents, so the choice defines a course that we, that I must go. It is pretty useless to fight against this course – after all it was my decision that brought it about. It is always a decision made by myself, I cannot blame others for it, no matter how it seems on the surface. We make a great number of decisions every day and they all push us towards a specific road to follow.

But sometimes, rarely, but sometimes one arrives at a crossroad. A fork that is clear and hard to see, for it forces one to make a great choice. An important decision. A moment in time when the tumbling currents just stop for a while, holding their breaths and silently watch me with their unseeing eyes and listen with deaf ears… when time stops, when forces stand back, when a circle opens up around one and things, choices are crystal-clear for one to pick. And the silence draws out, the shadows lengthen, the perceived impatience grows, as one MUST make a decision for it cannot be postponed any more… make a decision, no matter which, for neither is good or bad, just different and just make it and stick to it, and follow the road to where it takes you.

I toss up a coin, heads or tails, it flies tumbling, it falls tinkling…

It is heads


Fej vagy írás

A feszültség nő, a helyzet bonyolódik, az idegek megpendülnek, mint a téridő kontinuum hamis szálai, sarat dobálnak és verbális hátbaszúrások zajlanak – az elnökválasztás közeleg. Úgy tűnik, mintha minden egyes választás több és több feszültséget hordozna; eleinte észre sem vettem szinte, majd cikkeket írtam róla, később elkezdtem résztvenni, majd megnyerni őket, és legvégül kerek-perec visszautasítottam hogy még egyszer részt vegyek benne. Nem vagyok politikus alkat sem itt sem IRL. Itt is csak azt gondoltam, hogy tehetek valamit az országért, bármilyen módon is. Nem gondoltam bele, ez naivitás, hogy ehhez részt kell majd venni a politika kevésbé szépséges oldalában is, harcolni másokkal, harcolni a hatalomért, harcolni aljas eszközökkel, harcolni a harc kedvéért…

Értem már, hogy sokaknak ez a politikai játszma a játék célja, hogy élvezik a pártharcokat, a szövetségeket, akár még a hátbaszúrásokat is, a jó ügy nevében, és abban a meggyőződéses hitben, hogy csak neki van igaza, csak ő tudja a megoldást és csak neki van elég akaratereje hogy keresztül is vigye ezeket. Valaha én is hittem, hogy a problémáknak van egy optimális megoldásuk. Mára már jobban tudom… minden komplex problémának tucatnyi megoldása van és ezek között a választás totálisan szubjektív, csak az egyén gondolataiban létezik, nem foglalható statisztikákba, nem mérhetőek egymáshoz, a választás köztük többé-kevésbé véletlenszerű – de én nem hiszek a véletlenekben, tehát a választás meghatároz egy utat amin mennem kell. Felesleges küszködni ez ellen – hiszen magam döntöttem, nem vádolhatok senkit és semmit érte, még ha a felszínen nem is így látszik. Minden percben döntéseket hozunk, és ezek mind egy útra löknek miket amit követnünk kell.

De néha, ritkán de mégis néha előfordul, hogy egy keresztúthoz érkezünk. Egy elágazáshoz, ahol a választási lehetőség tisztán, élesen és fájón kirajzolódik, mert nagy döntést kell meghozni. Egy fontos döntést. Ez egy olyan pillanat, amikor a gomolygó áramlatok megtorpannak egy picit, amikor a mindenség lélegzetvisszafojtva figyel, vak szemeivel nézve és süket füleivel hallgatva… amikor megáll az idő és visszahátrálnak a kényszerítő erők, amikor egy körben tiszta terület tágul az ember köré, és a választás kristálytisztán előtárul. A csend elhúzódik, elmélyül, a türelmetlenség érzete erősödik, amikor a döntést meg KELL hozni, mert nem lehet tovább halasztani… hozd meg a döntést, mindegy melyik út lesz az, egyik sem jó vagy rossz csak különbözőek, csak dönts és tarts ki mellette. Kövesd az utat amerre visz.

Feldobok egy pénzt, fej vagy írás, pörögve száll, csendülve leér…

Fej volt.

Quicksilver
KARD

.