Fájtoltam.
TankAranka
Gondolom ez már elég harciasan hangzik. Összenéztem a macskámmal, Ő biztatott, hogy egy megelőző bal egyenes nem fog ártani .... 🙂
Ezért belevettem magam a harc sűrűjébe. És hogy mit is csináltam, azt nem tom, mindenesetre bőszen nyomtam a fájtra. Ott alul, arra a pirosra vagy mire. Hála az égnek, csöndes volt. Mert ma úgy döntöttem megnézem a libákat. Jajjjj, ettől a legedzettebb román sereg is megfutamodott volna. Azt a fülsiketítő gágogást, ahogy a gúnár rohant a kerítéshez. Na mindegy, visszafelé már csak ketten voltak és aki tudja, ismeri, milyen egy gúnár, annak nem kell elmondanom, hogy mekkora és hogy mennyire sziszeg (akár egy kígyó), hogy milyen aranyos azzal a narancssárga talpaival és mennyire szeretne belecsípni az ember hátsójába. És mennyire nem lehet eltitkolni előlük semmit, a kíváncsiság éltet ugye, jobbak egy házőrző kutyától. És engem mindig meg tudnak nevettetni, mert zúdulnak, mint a tank, utánuk meg rohan az udvar többi (csirke, tyúk, kakas) népe.
T.A.
Comments
tök jó
Hát igen... Igaz mi gádzsernak hívtuk, de ha emlékeim nem csalnak, akkor az ugyanaz, mint a gúnár. Gyerekként nem hiába féltem tőle veszélyes jószág volt: a postást meg is cibálta. A két betonút közti füves részen megállt, szárnyat emelt, sziszegett, a balga postás pedig ettől függetlenül bejött. Jó messziről futott neki.
A nővérem rettegett tőlük 😃
Viszont a májuk az finom...
A májról jut eszembe, hogy vennem kell borocskát estére.
Az uralkodó áttér a borra vagy hölgy vendége lesz?
Avalok: Na, ezt te sem gondoltad komolyan...
Nem, csak télen jobban csúszik a bor.