eSzlovákia: Túl a barátságon

Day 1,551, 02:26 • Published in Austria Austria • by A.Emmerich


Adjon az Isten!

Sokan sokszor emelték már fel hangjukat a szlovák, vagy akár a szerb szövetség ellen. Ez a cikk a tótok által megszállt Felvidékkel kötött szövetségről szól, annak teljes értelmetlenségéről.

Régen sokan azzal magyarázták például a szerb szövetséget, és a Nagy-Magyarországért vívott harc értelmetlenségét, hogy ez egy játék aminek semmi köze a való élethez, el kell vonatkoztatni a tanult történelemtől, Trianon itt nem történt meg. Azonban 2011 őszén az adminok frissítették a játék bejelentkező képernyőjét, melyen egy szöveg jelent meg az akkor aktuális való életbeli problémáról, a görög pénzügyi krízisről. A játék fejlesztői a való életbeli válságot tovább gondolva, leírták immáron fikcióként, hogyan omlanak össze a világon mind a pénzügyi, mind a politikai rendszerek. Több ‘dián’ át lehetett olvasni a mini történetüket, mely a világ totális összeomlásával, és egy új kezdettel ért véget. Ezt az új kezdetet tekintik ők az új időszámítás kezdetének is, eRep idő szerint a nulladik napnak.

Ez nem jelent mást, mint amit a magyar technokrata ‘elit’ mindig is tagadott, hogy a játék bizony a tanult történelmen alapszik. A múltat nem írhatjuk át, csak változtathatunk a jövőn. IRL fóbiásoknak nevezni játékosok egy csoportját ostobaság, hiszen az egész játék IRL-en alapszik, valós határokkal, valós pénznemekkel stb. Nem csak, hogy van létjogosultsága a Nagy-Magyarországért vívott harcnak, de egyenesen kötelessége a területi revízióért harcolnia minden igaz magyarnak!

A tót kérdés
Kezdjük egy összehasonlítással. Csehország és Szlovákia nagyjából jól elvannak IRL, komolyabb problémák nélkül, viszonyukat lehet barátinak nevezni. Ez Magyarországról és Szlovákiáról már nem mondható el. A játékban a csehek, és még néhány más nemzetiségű a szlovákokkal együtt harcolnak, és élnek, de nem szövetségesként. Létrehozták Csehszlovákiát, ami abból áll, hogy Szlovákia megszállás alatt tartja a cseh területeket és élvezi azok bónuszait, miközben szlovák ÁP-t kaptak a technikai Csehországból a szlovákokhoz csatlakozók. Persze a nagy európai háborúk bekavartak nekik, de kiknek nem? Sokan a cseheknél nem nézik sokba a CSFR-t, de egyébként én is hülyeségnek tartom. De amúgy ugyanezt teszik a németek és a dánok, akik nem is olyan régen létrehoztak egy uniót. Részletek itt: http://www.erepublik.com/en/article/-cp-germany-denmark-confederation-treaty-1936489/1/20

Az egy dolog, hogy sok magyar többre tartja a szlovákokkal kötött ingame barátságot szinte bármi másnál, de teszik ezt annyira ostoba, és néha aljas módon, hogy az egész e-magyar közösségnek ártanak vele, mérgezik vele itteni életünket. Játéktechnikai okokkal magyaráznak egy gyenge törpeállammal kötött szövetséget, miközben annak pont, hogy játéktechnikai okokból nincs semmi értelme jelenleg. Ugyanez többszörösen igaz eAusztriára, hiszen a legszervezetlenebb, leggyengébb magyar irreg század is erősebb mint a teljes Bundesheer. Az már csak hab a tortán, hogy magyar vezetésű eAusztriát sem akarnak, nehogy már megkönnyítse az, az anyaország terveit a jövőben.. az elmúlt napokban mind az értelem, mind a logika csúfos vereséget szenvedett.

Nincs egy olyan józanul gondolkodó! ország, ami nálánál gyengébb országokkal köt szövetséget, pusztán baráti alapon, a mi esetünkben pláne úgy, hogy figyelembe vesszük a való életbeli viszonyokat. Persze páran összebarátkoztak velük, és nem akarnak balhét. Nekik üzenem, hogy felejtsék el az e-politikát, nem nekik való… Akinek az IQ-ja 80 felett van, annak ezt nem kell magyarázni, a többieknek kár volt elkezdeni olvasni ezt a cikket. De ha már tényleg olyan nagy a barátság, akkor miért nem olvasztja be őket a Magyar Kormány csehestül-Felvidékestül eMagyarországba? Adtok nekik magyar ÁP-t, és éljenek boldogan, harcoljanak a magyar oldalon és közben mosolyogjanak! Ők megtehetik a csehekkel, szóval a magyarok is megtehetik velük, és ha tényleg akkora barátok vagyunk, akkor belemennek. Vagy talán mégsem vagyunk akkora barátok, hogy belemenjenek?

Szebb jövőt!
-
A.Emmerich