Esettanulmány eMagyarországról (vigyázz, hosszú!)

Day 776, 06:53 • Published in Hungary Hungary • by Shaok

Ma hajnalban a chaten volt egy érdekes beszélgetésünk Aragorn83-al a szocializációról. Már régebben érlelődik bennem ez a cikk, de most ezen a fonalon elindulva szeretném felvázolni a hazai állapotokat. Kialakulásukat és miértjüket. Na de kezdjük az alapoktól.



Szocializáció. Mi is ez? A legrégibb s egyik leghatásosabb formája az agymosásnak. Minden embernek a kialakult véleményét, gondolkodásmódját gyakorlatilag ez határozza meg. Kétféle szocializációt különböztethetünk meg, a kollektív és a lokális típusokat. A kollektív formálja legnagyobb részben személyiségünket korai éveinkben - később már kevésbé, de még mindig hatásosan. Ez gyakorlatilag a média: újságok, tévé, könyvek, rádió, internet. Belénk nevelnek bizonyos alapértékeket, ez az anarchia elkerülése miatt szükségeltetik. Nevezhetjük akár morálnak, erkölcsnek is, a lényeg, hogy magunkénak érezzük, pedig csak közvetített értékrend, amihez a társadalom fennmaradása érdekében kell tartanunk magunkat, s célja is kimerül ebben.

A lokális szocializációt a közvetlen környezetünktől kapjuk, mint család, barátok, iskola, munkahely. Ezek szintén befolyásolják személyiségünket, értékrendünket, preferenciáinkat, még ha kisebb mértékben is, mint a kollektív, de azon belül ez hozza létre a diverzifikációkat, amitől mindannyian mások leszünk kicsit, hiszen ez senkinek sem azonos.

Fentiek kialakulása évszázados, évezredes folyamatok eredménye, ám létezik egy direkt módja is a szocializációnak, mely jóval gyorsabb, hatásosabb és agresszívebb. A fenti értékrendeket alapul véve, azokra építve próbálja befolyásolni ítélőképességünket, megítélésünket. Nézzünk erre egy konkrét, bár bugyuta példát. Reklámszakemberek vagyunk, s el kell adnunk egy csokit. Hogyan tesszük? Természetesen reklám segítségével, de mi legyen benne? Próbálunk hatni a célcsoportunkra, ami ez esetben a gyerekek, fiatalkorúak leginkább lévén édességről van szó. Legyen a csoki neve "Mega csoki". Lényegtelen a neve a példa szempontjából, de ez mégiscsak azt sugallja, hogy nagy (gyerekek által is ismert mértékegységben), vagyis jó. A reklám maga egy mondatból állna. "Aki nem eszik Mega csokit, az buzi!" Vagyis rossz.

Nos, nézzük a hatását a reklámnak. Pistike nézi a tévét, s szembesül ezen kijelentéssel. Hősünk egy kis mocsok. Nincs ezzel semmi baj, hisz minden kisgyerek az. Az emberek alapvetően szemét gátlástalan mocsoknak születnek, korlátok nélkül, később alakul át személyiségük a szocializáció hatására, kinek éppen milyen irányba a lokális ráhatások miatt. Na szóval Pistike mivel mocsok, máris meglátja a reklámban rejlő lehetőségeket. Fogja magát, vesz egy tábla Mega csokit, s másnap látványosan el kezdi enni az iskolában. Tudja, hogy a többiek is látták a reklámot, hisz egy közkedvelt sorozat/mese/valami közben adták le. Miután elfogyasztotta, nekilát zseniális és őrült tervének megvalósításához. El kezdi csúfolni a többieket, hiszen azok nem ettek. Az akció reakciót vált ki, a többi gyerek is el kezd mega csokit venni, mert nem szeretnék, ha csúfolnák őket, s így gyakorlatilag megvalósult a kívánt eredmény. Szocializáltuk ezt a kis közösséget, melynek ha valamelyik tagja nem eszik az általunk eladni akart termékből, ki lesz közösítve. Érvényesült ezáltal a csordaszellem is, avagy a buta tömeg befolyásolása. A buta tömeg az, aminek valahogy senki sem tagja, mégis létezik, s minden társadalom legnagyobb részét képezi.

Nos, ez mind szép és jó, de miért is írom ezeket? Egyszerű, az erepen, mint a valós világ szimulációja, ugyanezen folyamatok zajlanak, lévén a felhasználók nem újonnan született karakterek, hanem van bizony múltjuk a nagyobb felbontású világból. eMagyarországra ez fokozottan igaz. Van egy jól behatárolható kis csoport mely a média felhasználásával próbálja szocializálni az emagyar társadalmat, s teszi azt elég nagy sikerrel. Ehhez annyi szükségeltetik csupán, hogy elérjék az olvasókat, s a "buta tömeget". A módja tehát felvótolt újságok, s ami még fontosabb, a kommentek. A kommentek egyfajta visszajelzést jelentenek az olvasónak az aktuális téma és vélemény társadalmi megítéléséről. Ha az elején sok egybehangzó vélemény olvasható, nagy valószínűséggel a kevésbé tájékozott játékosnál beaktivál a csordaszellem, s magáévá teszi a véleményt. Kiváló módja tehát ez a propaganda terjesztésének, s az ezáltal megvalósított agymosáshoz. A csoport által preferált cikkeket pozitív visszajelzésekkel megerősíteni, a nem kívánatosakat pedig negatívval. Figyeljétek meg, itt a cikk alján is lesznek ilyenek: "szánalmas vagy", "unsub", "sárdobálás", "erre nincs szükség" stb..

Ezen csoport maga irányítja az erepes emagyar szocializációt aktivitásukból fakadóan. Konkrét értékrendjük nincsen, céljaik is kimerülnek a politikai túlélésben, s a politikai ellenfelek ellehetetlenítésében. Nincs megítélésük arról, hogy mi a jó és mi a rossz, legalábbis konkrétumokra vetítve. Összességében azonban egyértelmű, hogy létezik valamilyen orientáltság és céltudatosság, különben nem lehetne propagandát folytatni. Ez jelen esetben igen csak egyszerű - amit ők csinálnak jó, amit más az rossz. Maga a történés vagy tett lényegtelen, annak elkövetője a fontos. Mint mindennek, amit az ember tesz, vannak pozitív és negatív oldalai is, csak nézőpont kérdése. Céljuk saját tetteiknél a pozitív oldal erősítése, míg másoknál a negatívumok kihangsúlyozása egyoldalúan. Ismét nézzük egy konkrét példán keresztül. A cselekedet maga Románia megtámadása. Nézzük az elmúlt ciklusban milyen folyamatokon keresztül ment át a megítélése. Választások előtt: "Na majd mi megmutatjuk, hogy tökösek vagyunk, bezzeg a románok gyávák". December 12-e után, a támadás elmaradása után: "Jól döntöttél Feherlo, eszetlenség lett volna megtámadni a románokat, beaktiválva MPP-iket". A megkésve, de mégis elindított támadás után: "Ez az, végre megyünk, van játékélmény." A visszavonulások után pedig: "Nem baj, legalább ott voltunk, s amúgy is ez csak egy játék". Látható tehát, hogy a cselekedet maga, ugyanaz marad folyamatosan, ám a csoportunk kommunikációja az események tükrében folyamatosan változik, mindig a vélt, vagy valós pozitívumok kihangsúlyozásával, a negatívumok kerülésével, bagatellizálásával.

Szeretnék még pár példát mutatni, hogy hogyan is működik tevékenységük, melynek sikereiket köszönhetik, s belátható, hogy erepen - vagy akár máshol is - nem az határozza meg valakinek/valaminek a sikerességét, hogy objektíven mindent oldalt vizsgálva sikeresnek vagy kudarcnak mondható-e, hanem, hogy mit sikerül elhitetni a "buta tömeggel". Mivel elnökségem alatt fénykorát élte ezen tevékenység, készülvén a következő választásra, talán a legjobb példák innen hozhatóak, párhuzamot vonva pár mostani történéssel. Volt egy csatánk Central Greece-ben, amit megnyertek az amerikaiak. Ami történt, hogy törököknél RW-t indítottak, s mi kimentünk segíteni nekik. Megtettünk minden tőlünk telhetőt, sajnos nem tudtuk felvenni a versenyt az anyagi lehetőségeikkel. Ez nem eMagyarország csatája volt, hanem a szövetségé, ahol mi nem magunkért küzdöttünk, hanem másoknak mentünk segíteni, törökök a vesztett csata ellenére nem is győztek hálálkodni, akkor települtek hazánkba a lazokraták is, akik kulcsszerepet játszottak később a vajdasági csata sikerességében is. Szóval a történet röviden ennyi - lett volna. Azonban a média nem hallgatott, cikkek sora jelent meg Kampectől, feherlotól, s a többiektől, saját vereségünknek titulálva, s minimum egy világvége horderejű eseménynek felfestve. Az állapotot sokáig folyamatosan fenntartották saját érdekeik miatt, próbálván tartani magukat a Kampec által a ciklus elején megfogalmazott "Shaokot le kell járatni, Paci is így gondolja" -irányelvhez, lévén csak így lehettek esélyesek a következő választáson, ha az akkori vezetést negatívnak próbálják beállítani. És most akkor a párhuzam: liaoningi csata. Ugyanaz pepitában. Utaztunk, segítettünk, de kikaptunk. Ami nem volt, az a világvége. Nem volt, hiszen akik ezt régebben felfestették, most természetesen nem tették ezt, s maradt annyinak ami a dolog: ez van.

Vehetnénk például az eMNB-elnök kérdését is, ami nálam nem volt a kormányban, hiszen megoldottuk xstr-el közösen ezt a naponta akár perceket is igénybe vevő feladatot. No de nem is ez a lényeg, nem volt, ennyi. Lett is belőle balhé csoportunk által generálva, központosított hatalommal, diktatórizmussal, inkompetenciával, hiányos államszerkezettel, s hasonló nagy szavakkal dobálózva. Ugyanezen rezsim a mostani ciklus nagy részét külügyminiszter nélkül töltötte, hadügyminiszter meg még jelenleg sincs, a hadügyi közlönyt az elnök írja. Még sincs belőle balhé. Alapvetően nem is kéne, hiszen ez lényegtelen, az államigazgatás lényege a hatékony működés kell legyen, nem a megfelelési kényszer bizonyos struktúráknak. Mégis érdekes kérdés, hogy ugyanazon helyzetből most miért nincs balhé? A válasz egyszerű, most ugyanazon csoport nem fröcsögi vele a sajtót, nem manipulál negatív irányba kommentekben, cikkekben, mint tette ezt másnál, hiszen most róluk van szó. Más pedig ezt nem teszi meg, ami alapvetően nem lenne gond, de hosszú távon sajnos káros, ha ez a fajta manipuláció egyre jobban teret hódít, s kifejti hatását.

A mostani ciklus a közmegítélésben eredményesnek van titulálva, holott ha húzunk egy vonalat az egész alá, teszünk egy összeadás jelet, majd elvégezzük a megfelelő matematikai műveletet, s megnézzük, hogy milyen változás történt a harminc nappal ezelőttiekhez képest, mi kapunk? - már az oktatás és szociális ügytől eltekintve, jelenlegi állapotukra való tekintettel ez az eltekintés nem is lesz nehéz. Kiürült államkassza, mínusz egy Pozsony, mínusz egy szövetséges, Szlovénia, plusz 10 aktivált MPP románoknál ellenünk, plusz 2 aktivált mpp szlovákoknál ellenünk. Röviden így összegezhető az elmúlt ciklus ténykedése, mégis a propaganda eléri, elhiteti a kevésbé aktív és/vagy nem elég aktív s ezáltal tájékozatlan emberekkel, hogy ez valójában siker. A vesztett csaták pozitívnak való beállításával (ők sokkal többet költöttek, mint mi), a kudarcok bagatellizálásával (ez csak egy játék), a részsikerek kihangsúlyozásával (legalább megmutattuk nekik).

Ilyen részsiker Erdély elfoglalása, s megtartása egészen egy napig. Belátható azonban, hogy a nagy képet tekintve, ez kudarc. Ha már játék, mondanék egy másikat: sakk. Aki játssza, tudja, hogy bőven beáldozható a királynő, ha így adhatunk utána mattot. Általában utána a vesztes fél pedig nem örömködik, hogy nem baj, megérte, mert legalább leütöttem a királynődet, meg egyébként is ez csak játék. A helyzetünk azonban még ennél is rosszabb, hiszen jelen esetben nem volt még csak csel sem, dámaáldozat, hanem saját magunk mentünk bele a mattba, hog leüthessük a királynőt, magunk tettük a fejünket a hurokba. Mindez azonban nem számít hisz a levét nem a mostani kormányzat issza meg - ezért is váratott magára ez a támadás, következményei csupán a következő ciklusban lesznek érezhetőek, akkor pedig mossák már kezeiket, mintha nem nekik lenne "köszönhető".

Miért baj ez? Nos, a nyilvánvaló negatívumoktól eltekintve, s hogy milyen jövőképet vetít előre számunkra az üres államkassza, s a gyakorlatilag összes szomszédos államnál aktivált MPP-k ellenünk, van még gy nagyobb gond, ami hosszú távú probléma. A társadalom megváltozása, az értékrendek eltorzulása. A fentiekben már felvázolt csordaszellem a vezetőségre való tekintetben hatványozottan érvényesül. A "buta tömeg" általában a vezetőség által képviselt normákat teszi magáévá, s ha tőlük azt látja, hogy valaki több ezer arany elsikkasztása után nem hogy következmények nélkül megússza, hanem még újra elnök is lehet, ha a mutyik, a felkelések szítása, polgárháborúk kirobbantása megtorlás nélkül marad, akkor bizony ők is átérnek erre a korcs viselkedésformára, hisz ha a vezetők megtehetik, akkor ők főleg. Vannak persze, akiknek ez nem fér bele, ők tiltakoznak, de a manipuláció már olyan szintig jutott, hogy ez eléggé erősen egy szélmalomharchoz hasonlítható. Ezek az emberek aztán rezignáltak lesznek, feladják a küzdelmet, elmennek, s ez nagy baj, hiszen ők lehetnének csak, akik változást tudnak hozni, s ismét jó útra vezetik a társadalmat. Természetesen a végső krachnál az előbb említettek is feleszmélnek majd, akkor elkerülhetetlen a változás, azaz csak lenne, ha már nem lenne túl késő. Mint minden birodalom bukásának, úgy fest eMagyarországénak is a torz értékrendek kialakulása, az anarchizmus előretörése s a megvezetett társadalom meggondolatlan tettei lesznek az okai.