Emlékek / Memories
Day 679, 12:19
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Quicksilver
Emlékek I.
Francia pirítós
Ködös, nyirkos, hideg reggel volt Oslóban, ahol akkoriban dolgoztam, időőnként még a hó is megeredt, veszélyessé téve ezzel a légiutat, csúszóssá a repterek kifutóját. Az út rövid volt, alig félóra után már Párizs kávé-, és croissantillatú délelőttjébe léptünk ki, hogy egy gyors reggeli után már menjünk is a csatatérre. Mint szabad harcosok választhattunk is, hol, melyik fronton akarunk küzdeni - a svédek északról fenyegettek, a spanyolok a mediterrán üdülővárosokat rabolták végig, Kanad és UK harmatos próbálkozásokkal kísérelt meg falatokat kiharapni Normandiából és Bretagne-ból;míg az USA az Atlantis mobil egységeivel Pays-De-La-Loire-t zúzta porrá.
Fiatal voltam még és ártatlan, alig jutottam túl a tűzkeresztségen a finn-svéd háborúban, amelyből akkor vajmi keveset értettem - ki is harcolt kivel és miért...? De a Francia történések már tiszták az emlékezetemben, brutálisan lerohanták az Atlantisz kutyái, minden szomszédja egyszerre, és bizony a PEACE-t letolt gatyával találták ott... Franciaország viszonylag nagy, 22 régiójában azonban alig ezernyien éltek, és állandó fenyegetettségben éltek a nagy szomszéd, a spanyolok TO-jától, amelyet az rendszeresen megkísérelt - de a franciák mindig a segítségünkre siettek amikor kellett, a tankjaikat magam is oly sokszor láttam Szeged búzamezőin, az oly sok hiábavalóan megvívott csatában...így hát kicsinységem ellenére is becsületbeli ügynek éreztem, hogy a norvég télből átruccanjak Párizsba, és aprócska tégláimat Párizs vagy Rhone-Alps falaiba építsem be...
Emlékszem, még Q5 kórházuk se volt, akkoriban ez nem volt gyakori, és csak a konfliktus végére sikerült egyet beszerezniük. Nap mint nap csaholtak a háború atlantiszos kutyái a francia mezőkön, nap mint nap elöntötte a médiát a jól megolajozott propagandagépezet, amely világszerte végeérhetetlen cikkek sorában magyarázta az ok nélküli, brutális támadást egy jóval gyengébb ország ellen... végül Svájc lett az ürügy, amellyel már folytak a tárgyalások, de ez nem zavarta őket, ahogyan azóta sem soha...hisz csak ürügynek kelltt. Harcoltam a vesztes csaták sorában, ahogy visszavonultunk, egyedül az UK nem tudta elsőre elfoglalni a kiszemelt célpontját, de a többiek valódi tankokként gázoltak végig a francia tájon... a mulatságért harcoltak, ahogy az USA elnöke kifejezte, azért, mert megtehették, azért, mert akkor, abban az időben a PEACE volt a kisebb, a gyengébb, a valóóban védekező szövetség.
Nem volt semmi látványos, amitől hirtelen átcsapott a diaidalmenet a vereségbe - legalábbis olyan nem volt, amit a magamfajta, akkoriban még kicsi és jelentéktelen katona észrevehetett volna. A PEACE lassan összeszedte magát, a tagokat blokkoló harcok elcsitultak, a megszállók elbizakodottá váltak és egyben kevésbé elszánttá is...és végül Párizs kapui előtt megállítottuk a támadó ármádiákat, végre örülhettünk egy kicsit, végre győztünk és nem számít milyen picikével, de akkor is győzelem volt. És egy jel is, hogy eljött az idő, amikor kitessékelhetjük őket Franciaországból - meg is tettük, Kanada adta fel elsőként, és véres fejjel szaladtak haza; UK elvesztette még a belga régiókat is; a svédeket is kirugdaltuk, majd végül a románokkal megtámogatott USA is haza lett küldve, hogy ott nyalogassa a sebeit és emlékezzen a háborúra - mindahányszor az aktivált MPP-kre néz.
A francia pirítós tehát végül a támadók kezét égette meg. Azt hitték megeszik reggelire, azt hitték, majd vacsorázni már Párizsban fognaK, azt hitték Loire-t a kalapjuk mellé tűzhetik trófeának - és végül mindent elveszítettek, semmit sem nyertek, és a végén még köznevetség tárgya is lettek az egész Új Világban.
[it might or might not be a series. we will see.
Quicksilver
Memories I.
French Toast
Cloudy, sleepy and cold mornings were in Oslo, where I worked back then, and occassionally the snow started to fall, making the flights precarious, as we left the runway. The trip was short, after only half an hour we got out to the coffee and croissant-smelling Paris morning, and after only a quick bite for breakfast, straight to the battlefield. As free fighters, we could choose each day, which front we wanted to go - Sweden was threateningly pressing on from the North, Spain was robbing the Mediterranean cities, Canada and the UK tried faintly to grab a bite out of Normandy and Britanny; while USA together with all Atlantis mobile forces smashed Pays-De-La Loire.
I was young, innocent in the world, barely got past the baptism of fire in the Norway-Finland affair that I hardly understood - who was fighting with whom for what? But France was clear in my mind, it was attacked, and attacked cruelly, all neghbours from all sides, and PEACE got caught with pants down... France was a big country, 22 regions, but with hardly a thousand inhabitants, always in danger of a Spanish PTO, always precariously balancing the congress places - but always valiantly coming to help us, small and weak Hungary back then, the French tanks gallivanting in Southern Great Plain always when we asked for help... so I felt kind of a honour-bound to travel from wintry Norway to put my ever-so-small bricks to the walls of Paris, Aquitania or Rhone-Alps...
They did not even have a Q5 hospital, those were rare back then, only by the end of the conflict they built one. I saw day by day the Atlantic dogs of war yelping on the French fields, I saw the Atlantis propaganda-machine pour endless articles worldwide to explain and justify an unprovoked attack on a much weaker country... they did come up with Switzerland, as thought it explaind anything, althought that was a matter already being negotiated - but they only needed it as a pretext, as we could see it so many times ever since... I fought but battles were lost one by one, only UK couldn't manage to grab its prey on the first try, but the rest advanced like we were no opposition at all... they conquered for lulz, as a USA president found it fitting to say, they were attacking because they could and because PEACE were back then smaller, weaker and truly defensive.
There was nothing special to turn the tide, at least nothing that I, the small, unimportant little soldier could see - PEACE slowly gathered its forces, the blocking wars that members got ended somehow, and the attackers got overconfident, less efficient, less determined... and at the gates of Paris, where the flood of soldiers were stopped, we could finally celebrate a bit, a victory, no matter how small the margin was, but it was one - and the signal to push them all out from France. And push them we did, Italy came to bog down Spain, Sweden was shoved out, UK lost even its Belgian regions, Canada gave up first and ran home with a bloody head - and finally the Romanian aided USA was sent home to lick its wounds and remember the lost war always - by the activated MPP-s, that were so handy later.
The French Toast at the end did burn the attackers hands. They thought to eat it for breakfast, they thought to dine in Paris, they proudly wanted Loire as a prize - but in the end they got nothing, lost eveything and became laughingstock in the New World.
[it might or might not be a series. we will see.
Quicksilver
.
Francia pirítós
Ködös, nyirkos, hideg reggel volt Oslóban, ahol akkoriban dolgoztam, időőnként még a hó is megeredt, veszélyessé téve ezzel a légiutat, csúszóssá a repterek kifutóját. Az út rövid volt, alig félóra után már Párizs kávé-, és croissantillatú délelőttjébe léptünk ki, hogy egy gyors reggeli után már menjünk is a csatatérre. Mint szabad harcosok választhattunk is, hol, melyik fronton akarunk küzdeni - a svédek északról fenyegettek, a spanyolok a mediterrán üdülővárosokat rabolták végig, Kanad és UK harmatos próbálkozásokkal kísérelt meg falatokat kiharapni Normandiából és Bretagne-ból;míg az USA az Atlantis mobil egységeivel Pays-De-La-Loire-t zúzta porrá.
Fiatal voltam még és ártatlan, alig jutottam túl a tűzkeresztségen a finn-svéd háborúban, amelyből akkor vajmi keveset értettem - ki is harcolt kivel és miért...? De a Francia történések már tiszták az emlékezetemben, brutálisan lerohanták az Atlantisz kutyái, minden szomszédja egyszerre, és bizony a PEACE-t letolt gatyával találták ott... Franciaország viszonylag nagy, 22 régiójában azonban alig ezernyien éltek, és állandó fenyegetettségben éltek a nagy szomszéd, a spanyolok TO-jától, amelyet az rendszeresen megkísérelt - de a franciák mindig a segítségünkre siettek amikor kellett, a tankjaikat magam is oly sokszor láttam Szeged búzamezőin, az oly sok hiábavalóan megvívott csatában...így hát kicsinységem ellenére is becsületbeli ügynek éreztem, hogy a norvég télből átruccanjak Párizsba, és aprócska tégláimat Párizs vagy Rhone-Alps falaiba építsem be...
Emlékszem, még Q5 kórházuk se volt, akkoriban ez nem volt gyakori, és csak a konfliktus végére sikerült egyet beszerezniük. Nap mint nap csaholtak a háború atlantiszos kutyái a francia mezőkön, nap mint nap elöntötte a médiát a jól megolajozott propagandagépezet, amely világszerte végeérhetetlen cikkek sorában magyarázta az ok nélküli, brutális támadást egy jóval gyengébb ország ellen... végül Svájc lett az ürügy, amellyel már folytak a tárgyalások, de ez nem zavarta őket, ahogyan azóta sem soha...hisz csak ürügynek kelltt. Harcoltam a vesztes csaták sorában, ahogy visszavonultunk, egyedül az UK nem tudta elsőre elfoglalni a kiszemelt célpontját, de a többiek valódi tankokként gázoltak végig a francia tájon... a mulatságért harcoltak, ahogy az USA elnöke kifejezte, azért, mert megtehették, azért, mert akkor, abban az időben a PEACE volt a kisebb, a gyengébb, a valóóban védekező szövetség.
Nem volt semmi látványos, amitől hirtelen átcsapott a diaidalmenet a vereségbe - legalábbis olyan nem volt, amit a magamfajta, akkoriban még kicsi és jelentéktelen katona észrevehetett volna. A PEACE lassan összeszedte magát, a tagokat blokkoló harcok elcsitultak, a megszállók elbizakodottá váltak és egyben kevésbé elszánttá is...és végül Párizs kapui előtt megállítottuk a támadó ármádiákat, végre örülhettünk egy kicsit, végre győztünk és nem számít milyen picikével, de akkor is győzelem volt. És egy jel is, hogy eljött az idő, amikor kitessékelhetjük őket Franciaországból - meg is tettük, Kanada adta fel elsőként, és véres fejjel szaladtak haza; UK elvesztette még a belga régiókat is; a svédeket is kirugdaltuk, majd végül a románokkal megtámogatott USA is haza lett küldve, hogy ott nyalogassa a sebeit és emlékezzen a háborúra - mindahányszor az aktivált MPP-kre néz.
A francia pirítós tehát végül a támadók kezét égette meg. Azt hitték megeszik reggelire, azt hitték, majd vacsorázni már Párizsban fognaK, azt hitték Loire-t a kalapjuk mellé tűzhetik trófeának - és végül mindent elveszítettek, semmit sem nyertek, és a végén még köznevetség tárgya is lettek az egész Új Világban.
[it might or might not be a series. we will see.
😛]
Quicksilver
Memories I.
French Toast
Cloudy, sleepy and cold mornings were in Oslo, where I worked back then, and occassionally the snow started to fall, making the flights precarious, as we left the runway. The trip was short, after only half an hour we got out to the coffee and croissant-smelling Paris morning, and after only a quick bite for breakfast, straight to the battlefield. As free fighters, we could choose each day, which front we wanted to go - Sweden was threateningly pressing on from the North, Spain was robbing the Mediterranean cities, Canada and the UK tried faintly to grab a bite out of Normandy and Britanny; while USA together with all Atlantis mobile forces smashed Pays-De-La Loire.
I was young, innocent in the world, barely got past the baptism of fire in the Norway-Finland affair that I hardly understood - who was fighting with whom for what? But France was clear in my mind, it was attacked, and attacked cruelly, all neghbours from all sides, and PEACE got caught with pants down... France was a big country, 22 regions, but with hardly a thousand inhabitants, always in danger of a Spanish PTO, always precariously balancing the congress places - but always valiantly coming to help us, small and weak Hungary back then, the French tanks gallivanting in Southern Great Plain always when we asked for help... so I felt kind of a honour-bound to travel from wintry Norway to put my ever-so-small bricks to the walls of Paris, Aquitania or Rhone-Alps...
They did not even have a Q5 hospital, those were rare back then, only by the end of the conflict they built one. I saw day by day the Atlantic dogs of war yelping on the French fields, I saw the Atlantis propaganda-machine pour endless articles worldwide to explain and justify an unprovoked attack on a much weaker country... they did come up with Switzerland, as thought it explaind anything, althought that was a matter already being negotiated - but they only needed it as a pretext, as we could see it so many times ever since... I fought but battles were lost one by one, only UK couldn't manage to grab its prey on the first try, but the rest advanced like we were no opposition at all... they conquered for lulz, as a USA president found it fitting to say, they were attacking because they could and because PEACE were back then smaller, weaker and truly defensive.
There was nothing special to turn the tide, at least nothing that I, the small, unimportant little soldier could see - PEACE slowly gathered its forces, the blocking wars that members got ended somehow, and the attackers got overconfident, less efficient, less determined... and at the gates of Paris, where the flood of soldiers were stopped, we could finally celebrate a bit, a victory, no matter how small the margin was, but it was one - and the signal to push them all out from France. And push them we did, Italy came to bog down Spain, Sweden was shoved out, UK lost even its Belgian regions, Canada gave up first and ran home with a bloody head - and finally the Romanian aided USA was sent home to lick its wounds and remember the lost war always - by the activated MPP-s, that were so handy later.
The French Toast at the end did burn the attackers hands. They thought to eat it for breakfast, they thought to dine in Paris, they proudly wanted Loire as a prize - but in the end they got nothing, lost eveything and became laughingstock in the New World.
[it might or might not be a series. we will see.
😛]
Quicksilver
.
Facebook
Twitter
Discord
Comments
first?
woohoo 😛
szép cikk jó cikk, vote
Great article..,
..now get out of Scandinavia!
\o/ Misho 🙂
USA are you reading this?
"Paris restaurants,
Our last summer,
Morning croissant..."
vote🙂