eMagyarország történelme kicsiknek és nagyoknak

Day 791, 10:24 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew


A napokban végbement népességnövekedés kapcsán hoztam össze ezt a cikket. Úgy vélem a legfiatalabb generáció sokkal jobban eligazodhat a játékban, ha ismeri ehazánk történelmét; jómagam pedig viszonylag hosszú időt tölthettem itt – adott tehát a téma, eMagyarország történelme. Látott már napvilágot szépirodalmi értékű szöveg birodalommá válásunkról Quicksilver tollából, de kulcsszavakra koncentráló, humorosan megfogalmazott káté is Répalaki Edömér jóvoltából. Én most valami olyat próbáltam írni, aminek segítségével az ifjak átfogó képet kaphatnak az emagyar történelemről, de azért remélem a deresedő halántékú játékosok számára is érdekes olvasnivaló lesz.

Országunk virtuális mása 2007 decemberében jelent meg a térképeken, a mendemondák szerint egy Ilona nevű játékos jóvoltából. Számottevő magyar népesség először egy IRL pápai gimnázium tanulóiból verbuválódik; a diákok közül került ki Imre Barbarossza is, az első emagyar elnök, akinek a neve fennmaradt. Prinz Eugen elnöksége alatt, áprilisban indul meg a magyar hadsereg szervezése; egy hónappal később, változatlanul Eugennel államfőként beléptünk a Mediterrán Szövetségbe – ma már furcsának tűnhet, de ennek Románia, Spanyolország, és Kanada is tagja volt. Május utolsó napján hadat üzentünk a cseheknek – hozzájuk tartozott ekkoriban Szlovákia - és a szövetséggel együtt arra készültünk, hogy elfoglaljuk a Felvidéket. Az amerikaiak ellenséges oldalon történő beavatkozása révén ez nem igazán úgy sikerült ahogy vártuk, négy csatából négyet elvesztettünk; a júniusban hivatalba lépő elnök, ArCrimson pedig békéajánlattal nyitott, amit a csehek visszautasítottak. Tizenkilenc napon keresztül tartott a háború – az Új Világ akkori leghosszabb háborúja -, amelynek során volt Budapest cseh kézen, de néha attól sem voltunk messze, hogy Morvaország hozzánk tartozzon. Végül a csehek vereségével és békeszerződés aláírásával végződött a konfliktus, a négy felvidéki terület pedig közel három hónapig eMagyarország részévé vált.

Nem sokkal ezután Haglee lett hazánk elnöke; nevéhez köthető a sereg reformja, az emagyar címer elkészítése és a királyság kikiáltása is. Ez utóbbi lépés erősen megosztotta a lakosságot, hiszen a döntést nem előzte meg előzetes véleményfelmérés, sem pedig kongresszusi egyeztetés. I. Kárpáthy Antal néven végül csak megkoronázzák a királyt, aki egy SO volt (az ORG béta-beli változata), ezért azonban súlyos árat fizettek: a Polgári Platform kivált a koalíciós kormányból, és Haglee elnöki ciklusa jórészt a királyság-köztársaság belharcokról szólt. Ekkor hagyta abba a játékot a royalisták táborába tartozó Francis Hunyadi is, mert IRL fenyegetéseket kapott – az eset nagy visszhangot kapott, hiszen Francis a The Daily Freedom szerkesztőjeként az egész eVilág egyik legismertebb zsurnalisztája volt.

Az augusztusi választást elbukja a királyság intézményét bevezető, immár Corvin Párttál átneveződött Magyar Reform Párt – az elnök a PPL-es kroovy lesz, akinek civil társadalmat támogató, köztársaságpárti politikája sokak tetszését elnyerte. Az ő mandátuma alatt jöttek létre a ma is használt állami szervezetek (Külügyminisztérium, eMNB, stb) intézményes formában, egyúttal bővítette az államapparátust is. Ebben a hónapban jelent meg a Djozikeizmus, eMagyarország máig egyetlen e-vallása. Az egyház tanításai jórészt az evangélisták által írt szent iratokon, és a Book of Djozikén, egy humoros korrajzon, hazánk első írásos dokumentumán alapulnak.

A hónap végére fokozódik a feszültség, a románok előbb megbontják velünk az MPP-t, augusztus huszonnyolcadikán pedig hadat is üzennek eMagyarországnak. Ekkora már kialakult a két fő katonai tömb, az ATLANTIS és a PEACE – előbbi az erős és területszerzésre éhes országokat tömörítette, utóbbi a többi összefogása volt területi egységének megvédése érdekében. A PEACE főpróbája augusztus 29-e, amikor Románia megtámadja Szegedet és Kassát – de mindkét terület elesik. A kormány Szeged esetében az adminokhoz fordul, játékhiba valószínűsíthető – a románok azonban nem állnak meg, és szeptember elejére a magyarok egy Pozsony – Győr – Pécs karéjba szorultak vissza.

A románokhoz került régiók – amelyek között ott volt Budapest is – lakóira nehéz sors várt: elnyomóik sorozatosan zaklatták őket, magyarul írt cikkeiket reportolták, párttagok átcsoportosításával úgy alakították az erőviszonyokat, hogy az eRomániai Magyar Demokrata Párt még véletlenül se juthasson be a törvényhozásba. A lakosság jó része visszaköltözött Győrbe, ahol a szinte teljesen inaktív Rizsa elnöki ciklusát Rommel Erwin hétnapos elnöksége, majd lemondása követte. Az ennek kapcsán kibontakozott kormányválság tovább rontotta az amúgy is rossz hazai politikai légkört, néhányan pedig illegális módszerekkel verték szét politikai ellenlábasaik pártját. A helyzetet tovább súlyosbította az ún. Darkfairygate-botrány, és Kanadába kivándorló magyarok hiánya. Egy hónappal később az adminok eltörölték a polgármesteri funkciót, a helyi igazgatás egyetlen szervét, ami valamelyest autonómiát biztosított a magyaroknak – ennek ellenére a remény, hogy valamikor visszatérnek az elszakított területek, fennmaradt; ezt bizonyítja az akkoriban használt KERTMR – Közigazgatásilag Egyelőre Romániához Tartozó Magyar Régió - kifejezés használata is.

Rommelt Morreau követte kormányfőként, november-decemberben pedig Adam Zahovay lesz az ország első embere. Vezetése alatt elkezdődött a konszolidáció, és lezajlott az első bébibumm a Reakció blogról érkező játékosokkal. Januárban hekkat elnöksége alatt visszaszereztük Közép-Dunántúlt – a románok inkább a mi blokkunkból vonultak vissza, hogy az orosz frontra koncentrálhassanak. Hazánk és eRománia tovább tárgyalt a békefeltételekről – egyúttal megpróbáltuk visszaszerezni Szegedet is, de az erőfölény, a szerverleállások, és a bugok is a románok oldalán voltak. Majd Quicksilver kerül a bársonyszékbe – az ő nevéhez köthető az eRepublik első igazi, és talán máig a leghíresebb népességrobbanása egy Indexen megjelent cikk jóvoltából. A rengeteg bébi pár hónappal később ért be, de elszántak és kitartóak voltak – egy felszabadított eMagyarország lebegett lelki szemeik előtt. Még ebben a hónapban elkezdődik a reguláris századok szervezése, amik később a méltán rettegett emagyar hadsereg zömét fogják alkotni. Márciusban a bébik álma megvalósult, Morreau egységkormányának – és második mandátumának – idején; az újraegyesítés utolsó momentuma már Fehérlófia Koppányra várt, aki egy hónappal később győzelemre vezetett minket Budapest ostrománál. Politikájának sikerét jelzi májusi újraválasztása is – ekkora hazánk már nagyhatalom lett; Indonéziával szétverte a Román Birodalmat, Ukrajnából magyar bábállamot csinált, feltámasztotta Oroszországot - és nem mellékesen megtartotta nyersanyaglelőhelyeit.

Következő hónap a felelős gazdaságpolitikáról és szövetségeseink megsegítéséről szólt: a Shaok vezette egységkormány lerázta Németország és Szerbia bilincseit, és világraszóló diadalt arat a Vajdaságban – egymaga nyer 10 másik ország ellenében. Júliusban Shaok újra indult az elnöki posztért, de Kampec, a legendás hírű hadügyminiszter ellen nincs esélye. Az egy hónappal ezelőtt elkezdett belpolitikai csatározások tehát folytatódtak, csak úgy, mint a hadjáratok: Dániát és Skóciát ugródeszkaként használva a PEACE lerohanja Észak-Amerikát, letörli Kanadát a térképről, és szétdarabolja az Egyesült Államokat. A nyersanyaglelőhelyeken testvériesen osztoztunk – Irán a Kanadától megszerzett gyémántmezőkért cserébe átadta nekünk Heilongjiangot, közismert nevén Hellokittit, ami az Urál visszaadása után egyetlen vaslelőhelyünk, és stratégiailag a legfontosabb régiónkká vált.

Augusztusban meglehetősen szoros elnökválasztást hozott, amit végül Falban nyert meg. Ekkor történt a 16 000 arany legendássá vált kimentése a spanyol kincstárból. Falban mandátuma alatt gyakorlatilag teljesen inaktív volt, később pedig az állami vagyont, és a fegyverkészlet jó részét magának, ill. ismerőseinek játszotta át. Ez végül olyan mértékű felháborodást hozott, hogy létrejöhetett eMagyarország első sikeres konstruktív bizalmatlansági indítványa: az elnököt eltávolították a Sándor-palotából, helyére pedig rlazol került, aki a romok eltakarításába, és tűzoltásba fogott. A visszaélések miatt amúgy is megromlott közhangulat tovább súlyosbodott a játéktechnika párti (nyersanyagorientált terjeszkedés) és a revizionista (IRL történelmi határok visszaállítása) játékosok konfliktusával. Rlazol utolsó elnöki napján elemi erővel törtek felszínre az indulatok – az állampolgári kezdeményezésként meghirdetett burgenlandi területátadás polgárháborúba torkollott – és miközben hihetetlen mennyiségű aranyat tankoltak el, közlönyöket hamisítottak idehaza addig Indonézia elvesztette legfontosabb amerikai gyarmatát, Kaliforniát. Burgenland ma is érzékeny pont az ország lakossága számára, és sokan vannak, akik még nem tudtak ezt a fájó tüskétől megszabadulni.

A választásokat az MHP színeiben induló, cégbirodalmáról ismert Imre Norbert nyerte meg; ekkora már léteztek az emagyar sajátosságként is felfogható alapítványok, civil szerveződések – ilyen az UVVA, ami területeink védelmére gyűjt, az NMA, ami revizionista hódításokat finanszíroz, vagy a Ludovika, ami fiatal katonajelölteket lát el fegyverrel. A ciklus alatt beindult az org- és házprogram, és sokadszorra betámadtuk Északnyugat-Horvátországot, amit máig nem bírtunk egyszer sem elfoglalni. Az ország élén őt Kolozs követte – elnöksége alatt végleg elvesztettük minden amerikai gyarmatunkat, köztük a három kórházas-erődítményes nyersanyaglelőhelyet, Manitobát, Alaszkát és Nunavutot is. Másrészt viszont egy jó időzítéssel az amerikai MPP kiesését megvárva megtámadtuk Szlovákiát, és 24 óra leforgása alatt elfoglaltuk a teljes Felvidéket.

Novemberben először adott elnököt saját pártjából a Szolidaritás – a hétpárti koalíció jelöltje, Termetes Samu nagy reményekkel és tervekkel vágott bele a kormányzásba, de a Burgenland visszaszerzésére tett kísérlet, a szociális minisztériummal és a minimálbérrel kapcsolatos botrányok bizalom- és hitelvesztést okoztak, a kongresszus pedig – a V1 bevezetése óta másodszor – leváltotta eMagyarország elnökét. Az új vezető raszta lett – feladatául kapta, hogy hazánkat átvezesse a feloszlott PEACE-ből az új szövetségbe, a PHOENIX-be.

2009 utolsó hónapjában Fehérlófia Koppány rekorderként már harmadik alkalommal lett hazánk elnöke – kampánya egyetlen mondatot tartalmazott, miszerint megtámadja Romániát. A japánok árulása révén a dátumot nem sikerült tartania, de december harmincadikán már valóban magyar zászló lobogott az aradi megyeházán, az új évet pedig Erdély elfoglalásával ünnepeltük. Az örömünk nem tarthatott soká, a lehető legrosszabbkor jött admini beavatkozás miatt – kijavítottak egy ezer éve fennálló határhibát mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül – Hellokitty veszélybe került, csapatainkat pedig kivontuk Erdélyből és a Körösvidékről. A hajnali háromkor véget érő heilongjiangi csata a magyar közösség összetartásának legszebb momentuma volt – a számukra rossz időpont ellenére kétszer annyian léptek be a játékba, mint egyébként, hogy a vaslelőhelyünket megvédelmezzék. Hellokitty azóta is a miénk, Huba elnöksége alatt a fő hadszíntér pedig áttevődött az európai blokkoló államok felszabadító hadjáratára – hát, itt tartunk most.