eMagyarország történelme - 2. rész

Day 1,737, 12:32 • Published in Hungary Hungary • by Shaok
Negyedik rész - A felemelkedés korszaka

A nagykoalíció betöltötte funkcióját, így egy hónapnyi regnálás után fel is bomlott, bár TO-kra természetesen ezután is szükség volt. Már amennyire természetesen TO-kra szükség lehet. Romániával többet nem próbálkoztunk. A koalícióban megmaradt pártok a KARD-MHPra szűkültek le, ez a bázis bőven elég volt szavazói téren, az SZP ki felhúzta a hátán a KARDot, egy szék között a padlóra esett, s nagyon sokáig megszűnt meghatározó tényező lenni. Az elnökválasztást a koalíciós jelölt, Fehérlófia Koppány nyerte.

Két hónapnyi elnöksége alatt köszöntött ránk a felemelkedés korszaka. Az első hónap viszonylag lagymatagon telt el, a románoktól szedtük vissza egyesével az eredeti területeinket, kik SGP visszakerülése óta még kevesebb ellenállást tanúsítottak ezen a fronton, az indonézek elleni háborúra koncentrálva. A hadsereg megszervezése, a századrendszer kialakulása, mind reguláris, mind irreguláris szinten nagyjából erre a korszakra tehető.

A harcok során szépen lassan a sok újonc katonai ereje növekedett, s kezdett jelentős erőt képviselni nemzetközi szinten, ezzel egy időben már nemzetközivé vált Magyarország lakossága, köszönhetően a szerb betelepülőknek, akik már ezt megelőzően is szállingóztak országunkba. Régen, országuk nem lévén, a hasonló szituációban lévő horvátokkal együtt Ausztriában éldegéltek, kik még 2009 decemberében megkapták saját országukat, maguk mögött hagyva a szerbeket. A jó viszony az Ausztriát TO-zo kis magyar csapatnak köszönhető, Silent Bob vezetésével, akik elindították útján a magyar-szerb barátságot, s melynek következtében hozzánk települtek. Ekkor már volt saját országuk, ám a horvátok folyamatos manőverei gyakorlatilag élhetetlenné tették azt, mely ritka pillanatokban volt csak egyáltalán a térképen.

Mikor már csak Miskolc hiányzott az ország teljességéhez, a lengyelek a románok segítségére siettek, s régi jó kis csiki-csuki taktikával próbálták megakadályozni a teljes felszabadulást. A hadügyi vezetés költségkímélés szempontjából, valamint a meglepetés erejére alapozva úgy döntött nem a lengyelek ellen ad be hadüzenetet, hanem a horvátok lengyel MPP-jét aktiválva szünteti meg a nem kívánt állapotot. Egy bug miatt azonban csak a horvát MPP-k aktiválódtak, a lengyel háború nem. Később javították az adminok, de ekkor már a lengyelek is fel voltak készülve. Hiába.

Idő kérdése volt csak, míg a jelentősen megerősödött lakosságunk legyűri őket, elveszi a lengyelek egyetlen high grain régióját Ukrajnában, s becsatlakozik a románok elleni háborúkba érdemileg. A két frontos harcra kényszerült keleti szomszédaink lassan felőrlődtek, a háború Western Siberian Region és Podolia csatájával érte el csúcspontját. Az indonézek el akarták venni mindenképpen WSR-t, mely a világ legértékesebb régiójaként volt számon tartva, ezért kértek minket, hogy egyidejűleg támadjuk be Podoliát. Ez a magyar költségvetés számára elég megterhelő lett volna, de szövetségeseink sikereik érdekében állták a cehet.

A románok hatalmas taktikai hibát elkövetve, a magyar támadást teljesen lebecsülték, erőiket WSR-re koncentrálták, ahol még admini segítséget is kaptak 220 000 sebzés értékben, ám a végén ez sem bizonyult elégnek. Podoliát elbukták, majd a magyar katonák rögtön utaztak Indonéziába, így sikeresen meglett az akkor még zajló szibériai csata is. Románia egyetlen nap leforgása alatt elvesztette két legértékesebb régióját, a birodalom térdre rogyott.

Ezek után non-combat módba vonultak, mely hivatalosan azt jelentette, hogy tiltakozásuk jeléül addig nem harcolnak, míg az adminok ki nem javítják a bugokat, gyakorlatilag azonban abban merült ki, hogy erejük szerint továbbra is ugyanúgy harcoltak, ám a két frontos háborút nem nyerhették meg, szépen lassan elvesztették összes nem eredeti területüket. Ám a bosszú nem maradhatott el.

A WSR-Podolia csata másnapján a szerb monetáris piacot fake valuták százezrei lepték el, felvásárolva minden gold ajánlatot, majd egy napra rá ugyanez megtörtént a magyar piacon is. Ez nem csak gazdaságilag okozott nehézségeket adott országokban, de kitűnő alkalmat adott az adminoknak, hogy teljes cégbirodalmakat bannoljanak az adott két ország érdekeltségéből, akiknek ajánlatait felvásárolták. A román elkövetőket természetesen soha nem bannolták, holott screenshotok és saját maguk által felvett videók is felkerültek a netre.

Egy kisebb taktikai hiba (elkésett csataindítás), valamint későbbi bug (nem lehetett visszavonulni) azt eredményezte, hogy a gyakorlatilag már megnyert háborúban újra át tudták venni a kezdeményezést a non-combatosok, ám ezek bár magas költségek árán, de gyorsan javítva lettek, a dniproi csata megnyerése végleg eldöntötte a háborút. Magyarország két fontos régióra is szert tett, Urals és Kaukázus alapozhatta meg a gazdaság fejlődését, high oil és high iron régiók lévén. A podoliai román cégek eleinte ki lettek véreztetve 50%-os adóval, majd a terület át lett adva az általunk TO-zott Ukrajnának. Mi az orosz régiókban rendezkedtünk be, melyek teljese biztonságban voltak, hisz körbevette őket az általunk felszabadított, s MPP-kkel ellátott Oroszország.

Az import vámok a nyersanyagokra fel lettek emelve, most, hogy már rendelkeztünk mi is jelentős nyersanyag-kitermelési lehetőségekkel, a landosok nagy része elindult hazafelé, ezzel is növelve az ország katonai erejét, s sorra nyíltak az újabb vas- és olaj bányák. Minden szép volt és jó, az egyetlen nyitva maradt elintézendő kérdés a szerbek felszabadítása maradt, kik végig hű szövetségeseinknek bizonyultak, ám országuk ekkor már nem létezett. Az aktivált MPP-i mögött magukat biztonságban érző horvátok teljesen eltörölték őket. A megoldásra azonban még egy kicsit várni kellett, ez az Aranykorra maradt.

Nem ígérem, hogy holnap, de amint lesz kedvem/erőm/ihletem, folytatom. Hamarosan.