eMagyarország – eMagyarország: 1-0

Day 655, 13:10 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew


Volt egy ország. Egy ország, ami a romjaiból épült újjá lakóinak és az ő hitüknek köszönhetően. Egy ország, ami nemzetközileg tisztelt hatalommá vált; ami tisztességesen, de elszántan küzdött a csatákban; ami nem adta föl a sokszoros túlerő ellenére sem, és ahol az összefogás példaértékű volt. Az emberek egymást látták el arannyal és fegyverrel, ha ők már nem üthettek többet, vagy ha még nem tudtak ütni; és az ország népe nem vágyott egyéni sikerekre, csak a nemzet felemelkedésére. A kitűzött célt elérték, és nagyhatalmi pozíciójukkal járó felelősség teljes tudatában tudtak cselekedni. Az ország a választásokkor egységkormányokat alakított, és mindegyik politikai oldal képviselőit bevonta az államigazgatásba, ha a szakértelmük meg volt hozzá. Szövetségeseivel nagyvonalú volt, ellenfeleit pedig tisztelte, és eszébe sem jutott alábecsülnie erejüket.

Van egy ország. Egy ország, ami lakossága és vagyona alapján hiába tartozik az élmezőnybe, ez egyáltalán nem látszik rajta. Lakosai párt-, anyagi-, és önös- érdekek miatt szegülnek egymásnak; élet-halál küzdelmet vívnak egymás ellen miközben szövetségeseiket cserbenhagyják, és nem látnak túl a fight gombon. Egy ország ahol az állampolgárok személyes meggyőződése többet számít, mint a hazájuk jövője; ahol a legtapasztaltabb játékosok ész nélkül költenek el tetemes pénzösszegeket és fegyvereket egy felkelésben, figyelmen kívül hagyva nyitott MPP-ket, magasabb prioritást élvező csatákat, és magát a tényt, hogy a világháborúban éppen az ő országuk áll vesztésre, a kezdeményezés pedig az ellenfélnél van. Ne kapjunk vérszemet pillanatnyi sikereinktől –mert úgyis megfizetünk érte. Vagy most, vagy hét és fél hónap múlva. – írta a Csanád Vidéke áprilisban, amikor hazánk visszafoglalta Budapestet, és az ország hosszú idő után újraegyesült. Ez a két mondat soha sem volt még annyira aktuális, mint éppen most. Félelmetes belegondolni, hogy az eTörténelem szinte tökéletesen ismétli meg önmagát egy év elteltével: egy inaktív elnököt újra a vélemények radikalizálódása és az ellentétek elmélyülése követ, amely végül megint a közélet szétveréséhez és a társadalom szétszakadásához vezethet.

Lesz egy ország. Egy ország, ami eredeti területeit nagy részben elbukva, nyersanyag nélkül vegetál majd. Népessége javát elvesztette, aki pedig még maradt az a múlt dicső tetteit regéli el az ifjabb generációnak, hogy kevésbé tűnjön kilátástalannak a nemzet jövője. Lakói pontosan tudják hogy második nagy bukásukat csak és kizárólag maguknak köszönhetik, nem pedig egy külső ellenségnek. És csak az ad nekik reményt, hogy jön majd egy újabb Zahovay, egy újabb Index boom, és lesz még egy második feltámadás. Vagy nem. Elvégre a történelem sem ismétli meg minden alkalommal önmagát.