Elnököt az országnak, országot a népnek! - avagy a nagy talp és a bátor tüske

Day 438, 04:47 • Published in Hungary Hungary • by Shaok

Elnök. Nagy felelősség járja át ezt a szót, minden egyes betűje ezzel van átitatva. Megfontolt legyen, ki a közelébe kerül. Egy országot képviselni a legnagyobb felelősség, s bizalom is egyben, mit embernek adhatnak. Én vállalom. Vállalom a felelősséget és reménykedem a bizalomban. Elindulok a választáson.

Nem akartam. A játék sok életútra ad lehetőséget, én sokáig a vándorharcos szerepében tetszelegtem, távol a valódi felelősségtől, a lekötöttségtől. Bár voltak már ilyen gondolataim régebben is, tudtam, hogy a két életmód együtt nem járható út, és én a könnyebbik mellett döntöttem. Miért változtak terveim? Nos, a tervek csak tervek - általában mindig adódik valami, minek folytán terveink megváltoznak. Én elértem egy ilyen válaszúthoz, nem kertelek, nem beszélek mellé, mert nem kenyerem. A meghatározó esemény amiért így döntöttem, Quicksilver indulása volt.

Igazából XDJani szavai fogtak meg, ki a következőket írta: "Másrészt a jó vezér csak azért lesz vezér, hogy más nehogy rosszabbul kormányozzon, mint azt ő tehetné." Ez fogalmazódott meg bennem is akkor, s ezért döntöttem az indulás mellett. Quicksilver érdemeit nem vitatom, sőt nagyra tartom őt. Kiváló újságíró és elévülhetetlen érdemei vannak a magyar-román viszonyok javításában - mi sem mutatja ezt jobban, mint az a tény, hogy indulását bejelentő posztjára közel annyi román fejezte ki támogatását kommentben, mint magyar. Megválasztásom esetén - bár vele erről még nem beszéltem - szeretném, ha folytatná ezt a munkáját, nem mint kormánytag, de mint a kormányzat egy fontos szerepét betöltve.

Mindemellett sok dolgot máshogy látunk, ami természetes dolog. Úgy látom ő mindenkinek jót akar, ezért hibáztatni nem lehet, mert szép elképzelés. A világ viszont nem így működik. A világ maga a tökéletes egyensúly, ahol nincsen negatívum pozitívum nélkül - mi valakinek jó, egész biztosan rossz lesz másnak. Én nem akarok mindenkinek jót, én csak az országnak, mindenekfölött. Az hogy ez másnak rossz, példának okáért a románoknak, az engem már legkisebb mértékben sem érdekel. Magyarország elnöki székéért indulok, a románoknak van, lesz saját elnökük akinek a dolga lesz aggódni az ő hazájáért. Félreértés ne essék a gondolataimból, ezért leszögezem, minden vitán felül áll, hogy ha dönteni kell, vetélytársam is a haza mellett dönt. Amitől én félek, az az, hogy nem akar dönteni.

Nem vagyok diplomáciapárti, mint ahogy harcpárti sem. Megoldáspárti vagyok. Egy csonka ország nem elfogadható egy büszke nemzet számára, mint amilyen a miénk. Országot kell adnunk a népnek, hogy élhessen benne. Bármi áron! De ehhez harcolni kell, legyen az a harc vérrel, vagy tintával vívva. A békét meg kell előzze egy háború, anélkül az előbbi sem létezhet. Nem, míg nem miénk, mi jogos tulajdonunk. Nyitva állok minden ésszerű javaslatra, de csakis a jelenlegi állapotokat figyelembe véve. Jelenleg egy megalázó, avagy számunkra hátrányos béke nem opció. Mindenki tisztában van vele, hogy a románok minden téren erősebbek nálunk, amit a játék statisztikái csak kimutathatnak, de ez nem egy számjáték. A kettő nem mindig győzi le az egyet, csak azért mert magasabb, vagy több.

Nem tudom kinek ment már tüske a talpába. Nekem igen, így azt hiszem tudom miről beszélek, mikor erről írok. No nem olyan aprócska, alig észrevehető, hanem egy olyan rendes, kisebbfajta gerenda. Nem egy kellemes érzés, elmondhatom nektek. Mit tesz ilyenkor az ember? Próbál megszabadulni a tüskétől, először tán erővel eltávolítani. Ha ez nem megy, akkor orvoshoz fordul, és akár fizet is érte, hogy megszabadítsák tőle. Semmiképpen nem fenyegeti a tüskét, legfőképpen nem szólítja fel, hogy ő fizessen neki, ha távozni akar. De lehet a tüske is belátó, hisz neki sem kellemes a helyzet. Lassan fojtogatja őt a talp, néha-néha rá is tapos, még akkor is, ha az neki jobban fáj. Egy megoldás van a helyzetre: a tüskének távoznia kell, de az egésznek, nem maradhat bent a fele. No nem azért, mintha a tüskét érdekelné, hogy az továbbra is fájdalmakat okoz annak az ominózus talpnak, sokkal inkább, mert nem érezhetné magát teljesnek, joggal. Jó kimondani, ebben a helyzetben a tüske a nyerő, csak ő árthat a talpnak, nem fordítva, s ha le is ül vele tárgyalni esetleges távozásáról, ez mindenképpen meghatározó szempont kell legyen.

Végezetül, had zárjam mondandómat egy idézettel Quicksilvertől, mely megfogta a szemem. Abban a posztjában írta, melyben bejelentette indulását: "a kongresszusi szavazás azt megmutatta, hogy még program és kormány nélkül is rengetegen gondolják úgy, hogy alkalmas lennék". Ezen eltűnődtem, és igazat kell adjak neki. Tudom, hogy kemény lesz a csata, amit meg kell vívni - noha messze nem olyan kemény, mint a harc, mely utána következne - de a lehető legnehezebb, mire számítani lehet. Én megkérném az embereket, megkérlek kedves Olvasó, hogy dönts. Nem is arra kérlek, hogy rám szavazz - bár meggyőződésem, hogy én lennék a legalkalmasabb eme pozíció betöltésére, ennek biztos tudata nélkül nem is indulnék -, csak arra kérlek, hogy érvek alapján dönts. Program és kormány alapján. Dönts megfontoltan, mert ez egy felelős döntés, legalább annyira - ha nem még inkább -, mint maga az elnöki poszt, még ha a felelősség itt meg is oszlik.

Elnököt az országnak, országot a népnek!


Angol fordítást a cikkhez nem mellékelek. Úgy gondolom ez egy olyan témakör, ami csak ránk tartozik. Tudom, hogy így nem nyerhetem el a harcok miatt ideiglenesen hazánkban tartózkodó külföldiek, illetve esetleg más országból átszavazók voksait, de nem is az ő bizalmukat szeretném elnyerni, nem nekik, s nem értük kívánok dolgozni.