Egy korszak vége [The end of an era]

Day 562, 11:32 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

The end of an era

When I came to the game, when I was young and naive, when our generation, what I might call a blogger-generation, for we came from the blogosphere mostly, so when it started to ask its first questions in that small, broken, mutilated country the answer was always the same: do not even think of winning in a battle against them. We had not even a Field Marshal, the older players died, left or were banned in the first World War, we had no army worth to speak of, and barely enough money to pay some MPPs to defend the country from total obliviation, forget about tanking... I grew and learned and gained experience with that basic tenent in my min😛 that they are stronger, and that is it; we must find other ways to win back our country, to gain resources, to be able to play the game besides simply surviving.

And all the time as we grew and organized and made plans, they all had this basis in them: how to counteract their advantage, the tanks that time and time again proved to be decisive in those famous last 15 minutes... and we built the army, and we organized it, and made communication channels to make fighting the most efficient, by placing damage where damage should be placed, including the uncontrollable twoclickers, the small soldiers, who need to be given guns because they cannot yet buy it, and simple orders of where to fight, and the growing backbone of the forces, the numerous Captains and Colonels who must be in divisions and private armies to best channel their strength, and the tanks, who are still less in number than the Romanian ones, but can at least put up a concentrated and portable damage practically any time, anywhere... and for the last few days we all felt that the time has finally come for the long-awaited one-on-one battle.

An era has ended. An era where eRomania was the military number one on eRepublik. A small, unimportant place, Dnipro was where the two armies finally came to loggerheads and decided that it was it - the war will be won here - or never. eRomania had a number of its soldiers leaving the game or banned, and a number of them in Indonesia too - but I say we had our banned too and people who left too, and around the same number in Indonesia too still. And as eRmania had its allies there, so did we a few... so calculating pros and cons, I would say these too come out nearly equal too - as we could all see on the battle. I saw both sides giving into it almost literally everything... gold, weapons, manpower, wellness - and it was not a great margin that we won with - but it was won fair and sqare. No clones, no fake gold, no bug-weapons - just honest fighting. I bought gold, once more, as many others did... the thrill of the battle once again overcame the cold logic of not spending for such a game...

It is not gloating now, far be it from me... it is a tribute to a great eNation, that took long and a lot to beat. I remember the meeting in Szeged, where we talked about dragons and that they all must end one day... I used the allegory many times since for it is an apt one - eRomania was THE dragon of eRepublik, of this new world from practically the beginning. I learned to respect them, then I learned to learn from them, and I learned to like them, and I am proud now to have many of them as friends. Together we've been through hell and high water, we had experiences that connect us, we have a common history that we can argue about, and we are neighbours that must live side by side - IRL, ingame, on the chat... fate is ruthless if it wants something from us, mortals, and it wants very hard for our people to at least get to know each other. As enemies, as friends, whichever we choose.

Where will be the next meeting...?

-

Egy korszak vége

Amikor én idejöttem a játékba, amikor még ifjú voltam és naiv, amikor a mi generációnk - amit talán blogger-generációnak hívhatok, hiszen elég nagy részünk jött a blogoszférából - szóval amikor mi elkezdtük feltenni a kérdéseinket, abban a többetek által már nem is ismert picike, megcsonkított, a létezéséért küzdő országban, akkor a válaszok mind nyomatékosan ezt mondták: ne is álmodjatok arról, hogy legyőzhetjük őket. Egy árva Field Marshal nem volt az országban, a régi játékosok meghaltak, elmentek, kitiltották őket az első világháború zűrzavaraiban, nem létezett szervezett hadsereg, a bankban alig volt annyi, amennyiből néhány fontos MPP-t meg tudtunk újítani, hogy ne foglalják el a románok a teljes országot.... Ahogy fejlődtem, tanultam, tapsztalatokat szereztem, az mind-mind ezzel az alapfeltevéssel együtt történt, ami belevésődött az agyunkba: hogy simán erősebbek mint mi, hogy más módszerekkel kell visszanyernünk az országot, nyersanyagokat szereznünk, a túlélésen kívül másra is aspirálnunk...

És ezzel a tudattal nőttünk fel, fejlődtünk, szerveztünk, terveztünk, hogy valahogyan ellensúlyozni kell a fölényüket, azokat a döntő fontosságú tankokat, azokat a hihetetlen utolsó negyedórákat, amelyeket oly gyakran láttunk a csatákban... és ehhez mérten szerveztük a hadsereget, az elosztást, az irányítást, a kommunikációs csatornákat, hogy a sebzés mindig ott legyen, ahol lennie kell, mert nincs elvesztegetnivaló, és igen, irányítani kell még az irányíthatalan kétkattosokat is, a fiatal harcosok kezébe fegyvert adni mert még nem tudnak venni, a sereg gerincét alkotó századosok és ezredesek örömteli hadát csapatokba szervezni, és a kevés tankot, akiket sikerült kinevelni ellátni, irányítani, hogy bármikor, bárhol pszichológiailag is fontos, látványos és koncentrált sebzést tudjanak leadni... és a sok munka végén az elmúlt napokban mind megéreztük, hogy a rég várt egy egy elleni csata ideje eljött.

Véget ért egy korszak, amelyben eRománia volt az eRepublik, ezen új világ elsőszámú katonai nagyhatalma. Egy kicsiny, jelentéktelen hely, Dnipro volt az, ahol a két ármádia egymásnak roppant, hogy eldöntse ki a jobb... a háború itt dőlt el végleg. eRomániát sok játékosa hagyta el az elmúlt hetekben, sokakat bannoltak, rengetegen vannak Indonéziában is - de én azt mondom, de nem panaszként, hogy nekünk is megvannak a bannoltjaink, nálunk is hagyták abba sokan a játékot, és magyarok is nagyon sokan vannak Indonéziában is - és ahogy eRománia, úgy eHungary is élvezte a szövetségesek támogatását, ha kevésbé is a szokásosnál. Így ha mindent összeadok, mérlegelek, ez a csata bizony nagyjából egyenlő erők küzdelme volt. Tudom, mindkét oldal beleadott mindent amije csak volt... aranyat, fegyvert, embert és wellnesst... és ha nem is sokkal, de mi nyertünk - egyenesen, becsületesen. Nem volt ott fake, klón, bugolt gold vagy fegyver - csak becsületes harc. Sokan vettünk aranyat is, még egyszer, a csata heve elfeledtette a hideg logikát ami azt mondta, soha többé...

Nem, ez nem dicsekvés akar lenni. Ez egy tisztelgés egy nagyszerű e-nemzet előtt, amit sokáig tartott legyőzni és roppant erőfeszítésekbe került. Emlékszem Szegedre... ahol beszélgettünk a sárkányokról, és hogy egy nap mindnek vége kell, hogy legyen...azóta sokszor használtam ezt az allegóriát, mert eRománia az erep sárkánya volt, szinte az első napoktól fogva. Megtanultam tisztelni őket, megtanultam tanulni tőlük, megtanultam kedvelni őket, és mára büszkén vallom sokukat barátomnak és viszont. Országaink és mi együtt keresztülmentünk sok jón és rosszon is, millió tapasztalat, történtek kötnek össze minket, a közös történelem amin jól elvitatkozhatunk, és mindenekfelett a szomszédság, IRL, a játékban, a chaten... amikor a végzet ennyire akar valamit, könyörtelenül sodor afelé, nem hagyva kiutat - és itt nagyon azt akarja, hogy minimum megismerjük egymást. Mint ellenfelek, mint barátok, mint akármi a kettő között.

Hol lesz a következő találkozó...?

Quicksilver
-

On a sadder note... some friends were banned today, and whatever they committed, I am sorry to miss them... Han Solo, n3m0, Luminas and some time ago TaviTav, voxyus, diu1so, Ciprinho, Vince Vega and many others... we can have our opinion about them but erep will be poorer without them.

Egy szomorkásabb megjegyzés... néhány barát, ismerős bannolva lett ma, és akármit is követtek el, sajnálom, hogy nem láthatom őket többé... Han Solo, n3m0, Luminas, nemrég diu1so, Ciprinho, TaviTav, voxyus, és sokan mások még... meglehet róluk a véleményünk, de nélkülük szegényebb lesz a játék.

.