Join the new world

Ezer éve nem írtam, de ezer éve meg akarok valamit jelentetni. Szántam rá pár hetet és megírtam. Nem, nem ingame dolog, azzal nem foglalkoznék. Évek óta a birtokomban van egy írógéppel és kézzel írott napló, melyet egy magyar baka írt az I. világháborúban. Akkor még kézzel, de aztán, hogy megmaradjon, a '60-as években legépelte. Nehezen olvasható, de pár hét alatt azért összeraktam. Most már digitálisan is meg van, megosztom itt. Idén 100 éves az I. világháború kitörése, bár addig még majdnem fél év hátra van. Itt megjelentetem, talán lesz akit érdekel. Több részletben fog megjelenni (25-30 körül), ha érdekel titeket.
Minden ami itt szerepel majd, nem ellenőrzött, nem tudom a kérdésekre a választ, egyszerűen leírom, amit egy hős magyar baka átélt a fronton. Az eleje kicsit szárazabb, de szép lassan belelendül az írásba.

Hát kezdődjön:

"1914. június hó 28.-án a magyarokat gyűlölő Ferencz Ferdinánd trónörökös feleségével Sarajevóba utazott hadgyakorlatra. Ott Gavrilo Princip revolverrel meggyilkolta őket.

1914. július 26.-án Ferencz József elrendelte Szerbia ellen a részleges mozgósítást.

Az 1914-es világháború kitörésekor a magyar királyi pénzügyőrségnél szolgáltam Budapesten. Már az 1912-13-as mozgósításkor is határszéli szolgálatot teljesítettem s megkaptam az 1912-13-as mozgósítási emlékérmet. A mozgósításkor ismét azonnal a határszéli pénzügyőrség erősítésére vezényeltek egy szakaszt /40 pénzügyőrt/. Fene tudta akkor, hogy milyen a háború. Azt hittük megint a 12-13-as bő zsoldú sétafikálás lesz s ezért örültünk szörnyen. Büszkén viseltük a katonai rangjelzést. A határszéli pénzügyőröknek az volt.

1914. augusztus 17-én aztán, mint elő őrök, Sabác ellen indultunk a zombori császári és királyi 23.-ik gyalogezred kötelékében és végleg köztük is ragadtam a háború végéig, mint tényleges három éves önkéntes.

Nem kalandvágy, vagy pedig hősködés vitt rá, hogy önként jelentkezzem, hanem a szégyen, hogy úgy álltam a világban, mint a száraz kóró s nem sírt utánam még a kutya sem. Nem küldött nekem az egész háború alatt senki még egy húszdekás tábori csomagot sem. Mentsem a bőrömet, ugyanakkor nős, családos emberek haltak meg rakásra, maguk után hagyva síró özvegyeket, éhező árvákat. Nem bírta az igazságérzetem összeegyeztetni, ezért jelentkeztem. Azért a 23-soknál, mert ezek voltak kéznél, amit nem is bántam meg, mert jó ezred volt, szégyen nem tapadt hozzá.
Az ezred 1672-béli megalakulásától 1914. augusztus 16-ig a következőket tudtam meg: A neve Kaiserliche und Königliche Infanterie Regemen Numero dreiundzwanzig, Markgraf von Beden. Nemes Badeni császári és királyi 23-ik gyalogezred. A zombori háziezred 1672. december 2-án alakult. Az ezred történet tanúsága szerint fényes és dicső múltra tekinthet vissza. A trutenaui véres ütközetben 1866. június hó 27-ikén szerzett dicsőséget és nagyszámú elesett hőseinek emlékét az ottani harctérre emelt oszlop hirdeti. A bihaci nagy napokon, 1878. szeptember 7,15,18 napjain az akkor még Ajroldi néven ismert huszonhármasok vitézi tetteit és nagyszámú elesett hőseit ugyancsak emlékoszlop hirdeti.

1914. július 26-án történt mozgósításkor Planzer Vilmos ezredes volt az ezredparancsnok. Augusztus 19-én megbetegedett és később 1916. januárban meghalt. Június 30-án az I-II-III zászlóalj Budapestről Zomborba megy és ott egyesül a IV. zászlóaljjal. Július 31-én Újpaznára indult az ezred.

Augusztus 17-én érkezés Klenkára a hadi pontonhídon, a szerbek élénk tüzelése közben támadás Sabác-ra. A hidászok által vert pontonhídon a tüzérség és a trón vonult. A baka pontonokon /vascsónak/ szállították át a hidászok. A szerbek srapnell és gránáttűzzel iparkodtak megakadályozni az átkelést. Sokan megsebesültek, meghaltak golyótól vagy vízbe fulladtak. Végre átjutottunk. A 31-ik hadosztállyal a 6-os, 23-as, 70-es és 86-os gyalogezredekkel következtünk.
A szerbek szívósan védekeznek és nem csak a hadsereg, hanem a civil lakosság is fegyvert fogott. Öregember, gyerek, asszony gyilkolták a sváb bakákat. /Minden osztrák-magyar egyenruhát viselő katonát svábnak hívtak, nem törődtek azzal, ha utána mindjárt fel is koncolták őket/

A város elfoglalása után a hadvezetőség a lakosság komitácsi viselkedése miatt háromórai szabad zsákmányolást engedélyezett. Itt hallottam egy jó adomát: A sabáci bank páncélszekrényét különböző ezredek próbálták kinyitni, de nem tudták. Egyszer csak megjelentek a budapesti 32-esek és 15 perc múlva már lefújhatták a zsákmányolási időt, a páncélszekrények üresek voltak. A történetért felelősséget nem vállalok.
A harc tovább folyt az embermagas kukoricatáblák között, betonárkokban pompásan fedezett, halálig küzdő szerbek ellen. A támadás csak lassan, óriási veszteségek mellett haladt, végre megakadt. Az utánpótlás csődöt mondott. Augusztus 19-én Planzer ezredes beteget jelent és a parancsnokságot Frause Lajos őrnagy veszi át. 1914. augusztus 20. tartalékba vonulunk. Ha a futást vonulásnak lehet nevezni. 1914. augusztus 23. Sabácnál ismét tűzvonalba megy az ezred. Augusztus 28-án megkezdődött a IV. hadtest kivonása. Állítólag az orosz harctérre megyünk. A gyalogságot megint csónakáztatják, én felkapaszkodtam egy lovas üteg ágyújára s urasan átkocsikáztam a hídon. Az I. zászlóalj Prhovon éjszakázik."

folyt köv...