Egy e-csecsemő második gőgicsélése

Day 962, 06:15 • Published in Hungary Hungary • by Mandalaa
V2-től sokan elveszették a talajt a lábuk alól. Tulajdonképpen a sajtó többnyire a sirámokról szól mostanság. Szerencsére a legtöbbet olvasottak közé a legértelmesebb, és leghasznosabb cikkek kerültek be eddig. Ebből látszik, hogy az e-társadalomnak határozott igénye van a segítő, építő szándékú publikációkra. Szerencsénkre voltak olyan bétatesztelők, akik az elmúlt hónapokban tudatosan készültek az átállásra, és a V2 indulásának napján máris rendelkezésünkre bocsátották a hasznos tapasztalataikat, ajánlásaikat. A kormány, azon belül is az OM igen jól helyt állt ez ügyben, csak úgy mint 2009. februárjában és azt követően, amikor 6000 újonnan regisztrált csemetét neveltek fel professzionális szinten, és alapozták meg a későbbi magyarországi sikereket (kedvcsináló a történelemhez 😃).
Aki figyelmesen olvasott, az immár értékes receptek birtokában alakítja a napi feladatát, vagy csiszolhatja, finomíthatja azt a saját céljainak megfelelően.

Ugyan ez idő szerint minden a V2 körül forog, ami nyilvánvalóan természetes, hiszen én is vártam már, de ne feledkezünk meg a V1-eről sem, arról, hogy hogyan jutottunk idáig el.
Akik hezitálnak a játék folytatását illetően, avagy csak hitüket szeretnék mélyíteni az emagyarságukkal kapcsolatosan, vagy akár új és kevésbé új játékosok, akik büszkék szeretnének lenni a virtuális Magyarországunk megdöbbentő, és kiemelkedő teljesítményére itt az Erepen, szóval azoknak meleg szívvel ajánlom, hogy ismerjék meg e-történelmünket. Ez misem egyszerűbb, mint olvasni egy picikét, nem olyan sokat.
Ha valaki jobban el szeretne mélyedni a történelemben, annak ajánlom Quicksilver írását .
Ha pedig könnyedebb, szemléletesebb, összefoglaló változat ragadná meg a figyelmet, akkor Bence Mate három részből álló cikksorozatát javasolnám:
1. rész
2. rész
3. rész
(Szerintem a kettő együtt igazán hasznos.)

Ezeket az írásokat én sem régóta olvastam el. Az előző cikkem kommentjében szereztem tudomást róluk, és higgyétek el nagyon érdekes volt megismerni a múltunkat.
Úgy képzeljétek el, hogy a Románok majdnem eltapostak bennünket, ugyanis már csak kettő régiónk maradt. Még Pest is román kézben leledzett. A hivatalos nyelv, a pénz mind román nemzetiségű volt. A gazdaság a padlón, semmi nem tartotta itt az embereket. Ráadásul a mai kattogás helyett a munka román kvízből (román vonatkozású kérdésekből) állt. Őrület lehetett. Magyarország a megsemmisülés szélén állt. Gondoltátok volna? Innen felálltunk, és meghódítottuk a fél világot. Hogy hogyan? Fent megtalálod. Örömünkre itt több vezéralakunk, és Széchenyink is volt, akik egyedül megváltoztatták Magyarország jövőjét, ugyanakkor persze akadt példa ármánykodásra, árulásra is.

Nagy ívet futott be a történelmünk, és nincs vége! Jól állunk, vezető hatalmak egyike vagyunk. A jövőnk biztató, de Yoda szavaival élve „ködbe burkolódzik”. Sok múlik rajtunk, azokon, akik most is, egyenlőre ugyan küszköde, de mindennap dolgoznak, (majd) harcolnak, tanulnak, ilyen-olyan formában a nyolc katton túl tesznek az országért, egymásért, és nem utolsó sorban azokon is, akik felelős döntéseket hoznak.

Ha vannak olyanok, akik még mindig bánatosak, azoknak javaslom gondolják át. Jobb lenne-e ha a V2-ben az akkori Román megszállás ideje alatti állapotok uralkodnának hazánkban, vagy esetleg jobb a világ 4. országaként, magasra emelt fővel tekinteni előre?
Rekord a népességünk: több mint 17 ezren vagyunk. Bizonyára sok új játékosunk van. Ha most regisztrálnék, úgy lehet, elmenekülnék a sok negatív, gyászos cikk láttán.

Ipath előző hónapban eltöltött alelnöki tapasztalatairól megírt cikkében szembetűnő az a kontraszt, mely a közvélemény és az ország irányítás hozzáállása között van. Általában sokan elégedetlenek, mérgelődnek, meggondolatlanul vagdalkoznak a szavakkal, miközben egy méretében lényegesen szűkebb csapat jó szívvel, lelkesen lehető legkisebb hiba szándékával igyekszik tenni az országért. Itt akkora a szakadék, hogy érzésem szerint egyelőre átugorhatatlan.

Személy szerint a nyávogó, becsmérlő cikkeket már igyekszem kiszűrni, és el sem olvasni. Ha a kritika megfelelő hangnemben és színvonalon íródott, plusz még konstruktív ötlettel is megfejelte a szerzője, azokat én értékesnek tartom, és mindig sub+vote-ban részesítem még akkor is, ha nem feltétlenül értek vele egyet. Miért? Mert tisztelem a szándékát, hozzáállását, a véleményét.


Mandala Ferdis