Distant connenctions

Day 444, 17:21 • Published in USA Hungary • by Quicksilver

Letters and PMs fly on cables, soar on waves and reach their destination far-far away...continents and cultures separate people, alliances and wars make them stand on opposing halves of some battlefield, takeovers and intrigues make them and their countries enemies... but should they hate each other? Is it required in this game to spit contempt an enmity on the other? Shouldn't, couldn't we be enemies and friends at the same time?

To fight a battle requires no hate. To win or lose demands no loathing. If I so wish, I can plan a teribble and cunning attack on you, but hate would only cloud my eyes and impair my judgement. I talk to people. I talk them and listen them and see their viewpoints, their reasons, their moods. So I write letters and answer them, and look up places I have never been or will probably never go, and learn a few expressions in an exotic language, to feel the taste of the words in my head, and I write my articles and comments to others'...

Making connections. Provoking at first if I need to, but getting others to be interested in me, in the connection. For connection is lifeblood, communication is a tool, and it leads to ties and those make bonds and undetectably they make friends. And friends form communities, they make fellowships and gather even more friends.... by the means of a war game. Because they understand that it is not necessary to hate each other, just because they belong to an other alliance, see the eWorld in a different light for it, and believe in a whole world of a different things.

So I keep going around and making connections. The world seems so small these times... a PM reaches me almost immediately it is sent, the person who is sending it is not far behind. And it can be a good thing or a bad thing but that can be said about the whole world. So, make connections! Talk! Listen! It costs absolutely nothing to stop for a second and listen to what your enemy is telling - instead of refuting it straight away. You can still meet him next day on the field of battle. The two is not inconsistent.


Távoli kapcsolatok

Levelek és üzenetek száguldoznak a kábelekben, röpülnek az éter hullámain, s érik el távoli céljukat percek alatt…kontinensek és kultúrák választják el az embereket, szövetségek és háborúk állítják őket s országaikat a csataterek két oldalára… de gyűlölniük kell egymást ezért? Megköveteli-e a játék, hogy lenézést és sértéseket köpködjünk egymásra? Abszolút lehetetlen, hogy egyszerre legyünk ellenfelek, de nem ellenségek, s akár barátok is közben?

Nem kell gyűlölet egy háborúhoz. Sem a győzelem, sem a vereség nem igényel utálatot. Ha akarom, bármikor kifundálok egy iszonyú és csavaros haditervet hogy megtámadjak bárkit, és ebben bizony a gyűlölet csak elhomályosítaná a szememet, eltorzítaná az ítélőképességemet. Beszélek hát az emberekkel. Beszélek és meghallgatom őket, a nézőpontjukat, az indokaikat, a hangulataikat. Így leveleket írok, és válaszolok meg, cikkeket és kommenteket böngészek, utánanézek távoli, sosem látott helyeknek, ahová eljutnom sem valószínű valaha, megtanulok néhány kifejezést egy egzotikus nyelven, hogy a fejemben érezzem a szavak ízét, és írok, írok, beszélgetek…

Kapcsolatokat teremtek. Provokálok is eleinte, ha ez a módja, hogy másokat érdekeljen amit mondok, a kapcsolat maga. A kapcsolta az élet sója, a kommunikáció egy eszköz, ami kötelékekhez vezet, amiből a barátságok alakulnak ki észrevétlenül. És a barátokból kialakulnak a közösségek, a társaságok, akik újabb barátokat szereznek… egy háborús játékban. 🙂 Mert megértik, hogy nincs miért gyűlölködni, csak azért, mert a másik egy másik szövetséghez tartozik, mert máshogy látja a világot, mert más dolgokban hisz…

Ezért makacsul megyek, és kapcsolatokat teremtek. A világ olya kicsit manapság… egy üzenet azonnal itt terem, s ha kell, a küldője sem marad le sokáig mögötte. Ez persze lehet jó is, rossz is, de hát ez mire nem igaz? Ezért aztán keressük a kapcsolatokat! Beszélgessünk! Hallgassuk meg a másikat! Hiszen annyira semmibe sem kerül megállni egy picit, és meghallgatni, amit az ellenfeled mond – ahelyett, ill. azelőtt, hogy csípőből elutasítanád. Ettől még nyugodtan lehet vele másnap megvívni a csatában. Itt ez nem zárja ki egymást.