Dawn of Dragons [Sárkányok hajnala]

Day 542, 05:53 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Dawn of dragons

The old dragon was dying. His life with its bright pulsing blood flew from the gaping wounds, the clouding eyes took in less and less from the blurring world. The last battle was hard and long and it was fraught with risks, dangers - and discrepancies. Accusations and judgements flew in the air, threats and cheats went underfoot, more than half of the battles were decided times long past, deeds long gone, actions that had their roots in the unsolved past...

The dragon saw its end, went into it with eyes and heart open, burning everything in its wake, taking with him everything that was his, every possession and all the fame, not leaving anything for the world without it. Going down in a blaze of glory is what he never wished for or expected to come - he was in the prime of his life, getting just stronger and better... but fate planned it otherwise and his end was if spectacular but short and ruthless.

Now the growing dragons must decide what to do with the dying beast. He will not put up any fight, by choice and because he cannot any more - but his death will still be long. Or his life if it goes on. Never be the same, never again allowed to rule, to conquer, to rise... or at least as far as it can be ensured. New lords have arisen, new powers divide the spoils, new dragons fly high on the virtual skies... on the flawed, flame-wrought, unfair and unjust skies.

For the world is hollow and I have touched the sky...


Sárkányok hajnala

Az öreg sárkány haldoklik. Élete az élénkpiros vérrel pulzál ki a tátongó sebekből, a homályosodó szemek egyre kevesebbet fogadnak be az elmosódó világból. Az utolsó csata brutális volt, hosszú, kemény küzdelem, veszélyekkel és rizikóval - és vitákkal terhes. Vádak és ítéletek repkedtek a levegőben, fenyegetések és csalások csikorogtak a lábak alatt, a csaták fele rég eldőlt mielőtt megkezdődött volna, régi tettek adták bele terhüket, réges régi cselekedetek hatottak rá, s a megoldatlan múltban gyökereztek...


A sárkány látta előre végzetét, belement nyitott szemmel és szívvel, elégetve mindent a nyomában, magával rántva mindazt, amije volt, minden tárgyat, értéket, hírnevet, amit tulajdonolt, s nem hagyva semmit magából a világnak mely nélküle folyik tovább. Elveszni a dicsőség tüzében - nem ezt a véget képzelte el, nem ezt várta, hogy jöjjön, élete delén, dicsődége csúcspontján, egyre erősebben állt a világ előtt - de a végzet nem így képzelte el, s ha a vég látványos volt is, mégis végzet volt, gyors, kegyetlen, könyörtelen...

És a felnövekvő sárkányoknak most el kell dönteniük sorsát, mit tegyenek a haldoklóval? Nem harcol tovább, mert így döntött, s mert nem is tudna már - de halála még így is soká tart, élete, ha az lesz a sors még tovább. Ugyanaz nem lesz több mint volt, hogy uralkodjon megint azt nem engedik, hogy hódítson, hogy felemelkedjen - a soha túl hosszú, de amíg lehet addig ezt bebiztosítják neki. Új hatalmak léptek elő, új erők osztják szét a zsákmányt, új sárkányok szállnak a virtuális égen - ezen a hibákkal terhes, igazságtalan, unfair és lángoktól ölelt égen.

Mert a világ üres és megérintettem egyszer az eget...


Quicksilver

.