Join the new world

Keresztutak

A sziklás kiszögellés már sok hadsereget látott elvonulni erre... rómaiak jöttek erre, germánok özönlöttek át a síkon, gallok vonultak keletnek és hunok nyugatnak, britek, vandálok, gótok, teutonok, Vikingek kozákok és lengyelek... Európa keresztútja mondhatni, egy olyan szinguláris pont, amely minden hadseregnek útjába akad nagy tervei közepette. A katona s sziklán állt, nézve a zavarodott spanyolokat, ahogy arra nyüzsögtek, bosszút esküdve és haragjukat a légbe kiáltva - kemény csapás érte őet, sokat vesztettek, és a visszatérés soha sem könnyű. Hatalmas francia sereg vár nyugodtan a másik oldalon, magabiztosan várva, hogy felnőjön, megerősödjön, meggazdagodjon... még fiatalok, aprócska ütéseiken még tankok nevetnek, hangjuk még a spanyol kakofóniába olvad bele, amely még hangosabb, erősebb, rámenősebb...

Messzire elértek, sokat elfoglaltak, szerepüket kemény csatákban bizonyították - és mozgalmas időkben, amelyekben otthon is akadt probléma bőven. A katona elismerően nézi őket, de kicsit irigykedve is... előttük még ott van az út, ott van az élet, még csak első lépéseiket teszik meg rajta, s amit a végzet, a karma nekik szán, még a jövő homálya fedi, szemek nem láthaták, csak jövőbelátók és nagy elmék sejthetik...

A katona megérinti a jelvényt a vállán, még mindig furcsa, még mindig új, és lehet, hogy soha nem fog ismerőssé válni... változtasd meg az életet, ha tudod, mosolyog keserűen, a létezést nem tudod, csak a felszínt, csak a jelképeket, a ruhát, amelyet viselsz, az álarcot, ami elfedi mosolyod - és könnyeid. A maszk alatt melyet visel, a sebek még elevenek mind. Munkába temeti magát, de ma szabadságot vett ki magából is; és figyeli, ahogy a hadseregek elvonulnak előtte-alatta, ahogy a tervek türelmes pókhálóként megszövődnek, hallja a fegyvercsörgést a csatamezőkről, és látja az embereket, ahogy leélik életüket...

A magányos őrtorony az ő választása volt. Egyedül a nemzetek keresztútján, magányosan a nyüzsgő tömegben, szűkítve a kört, amíg az csak néhányakat foglal magába...kezében kard, de fegyvere a szó, a kard csak egy szimbólum, nagy tetteké és gondolatoké... az igazság kardja, nem cirkalmas vagy látványos, csak egy egyszerű, hasznos fegyver, felemeli, forgatja, egykoron még követték, ma már leköpnék sokan, bosszúból, haragból, irigységből, amiben csak hisznek, abból... valaha egy ilyen magányos poszton kezdte, és most visszatér egybe; nem-teljesen elfeledve és nem-teljesen híres sem már... már csak van, s hagyja, hogy a végzet rángassa a madzagokat.

Az emberek s az erővonalak mozognak, forrnak. Ő marad.

A teljes magányos katona sorozat

---

---

---

Crossroads

The rocky outcropping has seen many armies going by... Romans came there, Germans flooded the plains, Galls marched to the East, Huns the other way, Vandals, Teutons, Brits, Vikings, Cossacks and Poles all gone by it... the crossroad of Europe one might say, a focal point where all aspiring armies must pass to reach its goals. The lonely soldier stood on the rock, watching the confused Spaniards milling by, swearing revenge and shouting their anger into the winds - they have fallen hard, they have lost a lot and coming back will not be easy. A great host of French wait calm on the plains, they wait to grow, to strenghten, to attain riches and fame... they are but young, their hits the tanks only laugh at, their words melt into the Spanish cacophony which is still louder, harder, cunning...

They reached far, they conquered a lot, they tackled hard tasks in their role - and in difficult times, when at home too had trouble aplenty. The soldier admires their work but a little envious too - their road is still ahead of them, the life is still in front of them, they only took the first steps on it, and what fate holds to them is still in the fog of future, not to be seen by eyes, only felt and perceived by seers and visionaries...

The soldier touches the insignia on his shoulder, it is still strange, it is still new and probably will never become familiar... change a life if you can, he smiles bitterly, you cannot change a being, just the surface, only the symbols, the clothes that you wear, the mask that covers your smile - and tears. Under the mask he wears, the wounds still bleed. He buries himself into things to do but today took a vacation from himself - and watches the armies go by, watches the plans being wowen like patient cobwebs, watches the weapons clash on battlefields and watches people as they begin and live out their lives...

The lone outpost is his choice. Alone on the crossroad of nations, solitary amongst the milling crowd, narrowing the circle until it includes only a selected few... a sword is in his hand, but words are his weapons, the sword is a symbol only, of great things and great ideals... the sword of justice. not flashy or ornate, just a plain weapon of pure utility, he lifts it and wields it, once many followed it, but by today they spit on it, for malice, for contempt, and for whatever they believe in... he came from such a lone watchtower long ago, and he returns to one now - not-quite forgotten, not-quite famous any more... just being again, and let fate move the strings.

People move, and forces with them. He remains.

The whole Lone Soldier series

Quicksilver

.