Column of Smoke by Day [Füstoszlop nappal]

Day 496, 07:36 • Published in Poland Hungary • by Quicksilver

Column of Smoke by Day…

The lonely soldier stands on the mountaintop… the cold wind tries to steal his breath, frost saps his strength and dazzling sun make his eyes water... he stares to the distance, tries to make out the commotion far-far away, the smoke and fires rising over the mountain range, over the fertile plains, in the spring thawed hillocks of Miskolc and Kassa. Short-living flames, fierce, violent, sudden - but already gone, only the thick columns of smoke rising to the skies where they just burnt.

The flames consumed much that is not material. The soldier thinks of words of friendship and assurances, thinks of friends who are on his list, thinks of shouts and fights where they faced each other square and fair - and did not stab the other in the back, did not go back on given words, did not try to take what belonged to them never, did not betrayed a friend for an ally… it was to be expected maybe, it was unavoidable maybe, it was to be prepared so maybe – but all these makes it no less a move that will have repercussions in the future.

The smoke rises and thickens in the distance. Shadows move in it, shadows from the east, the puppetmasters of Yan*, the one who shuffles the cards and pulls the strings, and makes strategies that care not for countries and people, just its own goals, just its own power… anything and everything is the puppetmaster’s tool, friend, ally, enemy, the world - and he sells it with honeyed propaganda, the forked tongue is writing honestly today and with venom tomorrow, sells their own deeds like they are candy and condemns enemies, like they are evil through and through…

A column of smoke by day, pillar of fire by night, where, wonders the lonely soldier, where is it leading the chosen ones here? They claim to go to the East but put fire to the North, they claim to fight with one side, but TO is no kind of fighting, they claim to come in peace but make enemies from former friends with honeyed venom and pit one against the other with presents that contain traps and poison…

Should we dance as the puppetmasters pull the strings? The lonely soldier watches the smoke, as it covers the hills and plains, as it hides the truth and the way from their eyes, as it makes them angered and terrible, unified and hell-bent… as steel is hardened in fire and cold water, sometimes in blood, to make it a deadly weapon, as is a nation put to test, and hardened by blows to it, steeled by ice-cold truths and red-hot lies, anger and betrayal, as the world turns, as the regions swap, as lies flow, as crows flow…

It is a good day for you to die, as Klingons twist a saying.

Understand that it is only a game.

Play it.

Until you can.

Quicksilver
SILENT LEGES INTER ARMA


Füstoszlop nappal...

A magányos katona a hegytetőn áll… a hideg szél lopja a lélegzetét, a fagy fogyasztja az erejét, a szikrázóan vakító nap elvakítja… a távolba mered, a messzi-messzi mozgást próbálja kivenni, a lángnyelveket, amelyek a kopár hegyláncon túl, a termékeny rónákon túl, a tavasztól olvadozó Miskolci és Kassai dombokban törnek az ég felé. Rövid életű lángok, hirtelen törtek fel, hatalmasan égtek, gyorsan kialudtak – és már csak a vastag füstoszlop emelkedik az ég felé, hol eddig égtek.

A lángok elemésztettek sok mindent, ami nem volt kézzelfogható. A magányos katona a baráti szavakra gondol, a megerősítésekre, az ígéretekre, az adott szavakra; a barátokra akik a listán vannak, a shoutokra, a harcokra, ahol még őszintén és becsületesen álltak egymással szemben – és nem szúrták hátba a másikat, nem szegték meg adott szavukat, nem vették el azt, mi máshoz tartozott, nem árulták el a barátot a szövetséges kedvéért… talán várható volt, talán előrelátható volt, talán elkerülhetetlen volt – de ez mind nem teszi kevésbé azzá, ami; egy manőver, aminek messzeható következményei lesznek még a jövőben.

A füst emelkedik és sűrűsödik a távolban. Árnyékok mozognak benne, árnyékok keletről, a Yan játékmesterei *, az, aki a kártyákat keveri, és aki a drótokat húzogatja, aki stratégiát tervel ki és nem törődik közben senkivel, semmivel, országokkal és népekkel, csak a saját céljával… minden és mindenki a játékmester eszköze lehet csak, barát és ellenség, szövetséges és az egész világ – és eladja mindezt a mézédes propagandával, a villás nyelv ma őszintén ír, holnap méregbe mártott tollal, eladja tetteit mintha cukorka lenne, és elítéli mindazt, mit a másik tesz, megbélyegzi gonosznak és mindig lesz ki hisz neki…

Nappal füstoszlop, éjjel tűzoszlop, jut a magányos katona eszébe, s morfondírozik el rajt; merre vezeti vajh a kiválasztottak népét? Keletre mennek, mondják, de tüzet szítanak északon, ott harcolnak mondják, de a TO nem harc, a feladott régiók nem csaták; békével jönnek, mondják, de ellenséggé teszik a barátokat a mérgezett szavakkal, egymásra uszítják őket az ajándékokkal, melyek mint a görögöké a széthúzást hordozzák..
Meddig táncolnak még a nótára mit húznak, a drótjaikat meddig rángatják még? A magányos katona a távoli füstöt nézi, a sötétséget, mi betakarja a dombokat s a rónákat, elrejti az igazságot és a helyes utat a szemekből, felbőszíti, rettenetessé és elszánttá teszi őket… ahogyan az acélt edzik tűzben és vízben, néha vérben hogy halálos fegyverré váljon, úgy edződik egy nép is, a jéghideg árulások vizében és a vörösen izzó hazugságok tüzében, ahogy a világ fordul, ahogy a régiók cserélődnek, ahogy a sas száll…

Ez egy jó nap arra, hogy meghalj, ahogy a Klingonok mondják ezt a szólást.

Értitek, ez csak egy játék.

Játszátok hát.

Amíg tudojátok.

Quicksilver
SILENT LEGES INTER ARMA


* The Dramaturges of Yan

.