Beszélgetések a magyar sajtóról

Day 1,402, 13:28 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

-Szia, hogysmint…?
-Helló monti, rég nem jártál nálunk.
-IRL, beteg a gyerek, egyéb gondom is van…
-Jaja, írtad a BH-s cikkedben is
-Olvastad?
-Ja, könnyekkel röhögtem, monti, kösz, hogy nem említettél név szerint, de asszem mindenki rám ismert.
-ööö…Vótoltad a cikket?
-ööö
-mert kommentelni nem kommenteltél
-ööö
-Nekem fontos a visszajelzésed. Sokat dolgozok egy ilyen cikken. Jól esik az elismerés, de ha kritika ér, akkor állok elébe.
-Bizti?
-Tényleg
-Neked nem csak úgy jön magától az írás?
-Hát, őszintén…nem. Illetve néha megszáll az ihlet, de akkor sem úgy megy, hogy leülök és durr bele, megírom.
-Hanem?
-Van egy alapötlet. Sokáig gondolkozom azon, hogy az alapötletre hogyan építsem fel a történetet és magát a cikket. Mocskosul sok részletkérdést meg kell fontolnom. Tudod, sokszor egy apró történet nem történet. Általában három-négy vagy annál több résztörténetet kell összegyúrnom, hogy érdekfeszítő, vagy tanulságos legyen.
-Ja, ez logikus. És még?
-Egy BH24 jellegű cikkben meg kell terveznem a cselekmény fonalát. Úgynevezett story-board-ot írok. Időpontokat, technikai részleteket kell logikus sorrendbe raknom, úgy, hogy abban hiba ne legyen. Ellenkező esetben nem lenne hiteles. Viszont egy jó történetnek lüktetnie kell.
-Vagyis?
-Fusson egyszerre több szálon. Például én szeretem kombinálni a cselekmény fő fonalát egy kis párbeszéddel, meg egy kis magánéleti vicces, vagy megkapó eseménnyel, amelyből átérződik az emberi énem is a gép mögül.
-Hm
-Aztán persze a cselekményt úgy kell csűrni-csavarni, hogy lehetőleg minden egyszerre csattanjon, méghozzá váratlanul. Ha meg valami vicces dolog van, akkor ne legyen olyan szájbarágós. De sem túl elvont. Rá kell érezni az arányokra.
-Akkor te valamilyen szinten manipulálod az olvasót?
-Inkább úgy fogalmaznék, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy fenntartsam az érdeklődését.
-És a képanyagok?
-Nem vagyok profi photoshopos. Elég sokat kell kínlódnom, sokszor 15-20 percet keresgélek, mire találok egy olyan nyers képanyagot, amit utána még fel is kell dolgoznom, méghozzá Paintben, mert nincs más.
-Miért írsz?
-Önmagamért és a közösségért. Jó esik, ha sok szavazatot kapok, a kommenteket is nagyon szeretem. Ha kevés szavazatot kapok, akkor úgy érzem, hogy hiába dolgoztam és elgondolkozom azon, hogy akarok-e még írni, miközben ez idő alatt aludhatnék is. Vagy a gyerekeimmel foglalkozhatnék. Nincs sok felesleges időm. Szerinted írjak még?
-Hát persze!
-És miért?
-Mert szórakoztat, jókat kacagok időnként. Időnként meg elgondolkoztat, mint a nagypapáddal kapcsolatos cikk
-Szoktál kommentelni?
-Én??? Soha.
-És miért nem?
-Mert nem.
-Fáj?
-Nem.
-Esetleg gátlásaid vannak?
-Nem, nincsenek.
-Ha tudnád, hogy holnaptól minden újság megszűnne abban az esetben, ha nem nyomsz meg egy VOTE gombot, akkor megnyomnád?
-Hülye a kérdés, de igen, megnyomnám.
-Esetleg, extrém szituációban még azt is odaírnád, hogy „jó volt”?
-Talán
-Igen, vagy nem?
-Igen
-Azt is tudod ugye, hogy egy VOTE nem kerül pénzbe, meg már réges régóta én sem a Sub-okért írok?
-Tudom, illetve sejtem.
-Akkor várom a kommentedet…
-Szia, hogysmint…
-Helló monti, rég nem jártál nálunk.
-IRL, beteg a gyerek, egyéb gondom is van…
-Jaja, írtad a BH-s cikkedben is
-Olvastad?
-Azt a szart? Elég sokat ferdítettél benne, szó ami szó. Magamra ismertem, de nem is úgy zajlottak az események.
-Aha, szóval ezért nem nyomtál VOTE-ot…
-öööö Honnan tudod?
-és kommentelni sem kommenteltél
-ööö
-Nekem fontos a visszajelzésed. Sokat dolgozok egy-egy ilyen cikken. Jól esik az elismerés, de ha kritika ér, akkor állok elébe.
-Bizti?