Az utolsó magyarok

Day 1,485, 09:43 Published in Hungary Hungary by Rodric

Ezt a cikket az előző után másnap akartam kiadni, azonban ennyi ideig tartott, míg az utolsó két kis bekezdés megírására időt kerítettem. A téma tehát továbbra is az egymással való viszonyunk.

Az utolsó magyarok

Az ősz legvége volt. Hideg és szomorú. Az utolsó kilenc magyar fegyverrel a kézben körülállt egy halottat, akit szemérmesen kezdett elfedni a korán jött első hó hűs leple. Hősies, nagy csatát vívtak, és végre megsemmisítették a régi hatalmas ellenséget, a tizedik magyart.

- Győztünk?
- Még nem.
- Hogyhogy?
- Valakit közülünk a románok fizettek, és ellenünk harcolt egykor. Megbízhatatlan, könnyen lehet, hogy még most is jetibérenc, oláh kém. Halál rá!

A többiek kiköptek, ezzel mondva ítéletet. Egy újabb ember hanyatlott a földre. Az utolsó nyolc magyar komoran állt a fagyos szélben, de nem fáztak. Fűtötte őket az indulat.

- Ennyi hát?
- Szép is lenne.
- Ehhh… pedig már így is alig maradtunk.
- És miért? Az olyan trollok miatt, akik csak acsarogni, harapni tudnak, mint a veszett kutyák. Elüldöznek mindenkit. Elveszik az életkedvünket. Tartozunk a jövő generációjának annyival, hogy egy trollmentes világot hagyunk rájuk.

A troll még beszólt személyesen mindenkinek, aztán golyók járták át a testét. Az utolsó hét magyar úgy érezte, hogy igazságot szolgáltatnak. Aztán megszólalt az egyikük, és már csak hat vélte akként.

- A barátaim és a testvéreim vagytok mind.
- Így igaz.
- De van itt valami, ami nem hagy nyugodni – és itt jelentőségteljesen egyik társára néz.
- Ne csináld már! – fakad ki az érintett. – Én veletek vagyok.
- Úgy mint Burgenlandnál, hazaáruló?

Kimagyarázni már nincs idő. Füstölögnek a gépfegyvercsövek. Az utolsó hat magyar tárat cserél. Biztos, ami biztos.



- Akkor vége…
- …lenne, ha itt mind valóban magyarok lennénk.
- Mire gondolsz?
- Nézzük meg az igazolványokat!
Begyűjtik a dokumentumokat, egy különbözik a többitől.
- Nocsak! Valaki útlevéllel jön a saját hazájába? Hát nem érdekes?
- Szórakozz ám a… Tudod, hogy neked gyártom a fegyvert odakint, hogy több ellátmányt kaphass.
- Bocs, de nem értek polákul.

A jajjszó hazai, de a könyörtelen eltökéltség is. Lengyel-magyar két jóbarát, de a lengyelmagyar ellenség. Az utolsó öt hazafi mély lélegzetet vesz. A levegő haláltól és rosszindulattól terhes.

- Megtisztultunk…
- …néhány féregtől, de akad itt még métely, ami mérgezi a közösségünket.
- Mondd!
- Mind tudjátok, hogy miért állunk ilyen rosszul. Az államkincstár páncéltermei üresen konganak. Tolvaj fosztogatja az ország javait. Márpedig bűnözőkre nincs szükségünk.
- Nem igaz! Úgy kaptam az aranyat! Meg különben is a collect-es kivételnél tűnt el a pénz, Meg vissza is lett fizetve. Ja meg szövetségi tankolásra ment el. Arról nem beszélve, hogy nem is én voltam!

A tolvaj térdre omlik, hazudik, tagad, és viszontvádol, ahogy eddig is tette, de most nem menti meg semmi. Az utolsó négy magyar halálra ítélte.

- Végre olyan lesz ez az ország, amilyennek lennie kell – szólal meg a veterán katona. - Büszke vagyok rá, hogy veletek harcolhatok
- Akkor miért nem teszed gyakrabban?
- Mit értesz ez alatt?
- Honnan jöttél ide?
- Koreából. Vagy várj csak! Nem is. Thaiföldről. Hmm… vagy Tajvanról?
- Akkor azért nem láttalak a lövészárokban a romulánok elleni csatában.
- Jó, jó, de én azért hajtok a BH medálokra külföldön, mert abból gyúrok, és amikor szarban leszünk, majd úgyis csak én tudom megmenteni a bőrötöket.
- Én ott voltam Pest elesténél. Te?
- Ööö… hát egy következő megmentésre gyúrtam. De rohadjak meg, ha egy ilyen kekeckedő bandával maradok. Elmegyek oda, ahol szívesebben látnak.

A medálvadász fogja a málháját, és elindul. Sok mindenen túl van már, megél a jég hátán is, nevét rettegik mindenfelé. Csak itthon nem tisztelik. Az utolsó három magyar lelkiismeretfurdalás nélkül lövi hátba.

- Bevégeztetett - dünnyögi a megmaradtak egyike, a másik kettőt fürkészve. - Menjünk, ünnepeljük meg! A pártszékházban akad pia bőven. A legutóbbi kongaválasztás győzelmi partijáról maradt.
- A legutóbbi elcsalt kongaválasztásról?
- Dehogy csaltunk! A nép akarata érvényesült. De már kit érdekel? Na gyertek, igyunk!
- A részemről én nem bratyizom egy aljabicskás bolsilibsikomcsinácival.
- Akkor dögölj meg! - sziszegi, és a harmadikra néz. - Elvtárs?
- Én csak TO-zni voltam nálatok - vonja meg az közönyösen a vállát.
- Hát ezt beszoptad, haver - vicsorog a vádló.

A politikus még alkudni próbál, ígér pénzt és hatalmat. Bullshit-halomba próbálja fojtani az ellenfeleit, amíg puskatussal a gégéjére nem vágnak. Az utolsó két magyar a pufajkájába bújtan, addig veri az áldozatát, amíg az végső hazugság el nem hagyja az ajkát, aztán összenéznek.
Szemükben éles pengeként villan a gyűlölet.



by Rodric
2011-12-14