Az utolsó győztes magyar lovasroham története

Day 2,467, 14:21 Published in Hungary Mexico by hunpappnorbi01

A 6. huszárezred és a nyikolajevi csata

Bevezetésként egy gondolat a nyikolajevi csatáról: a történelmünk során itt zajlott az utolsó győztes magyar lovasroham.

A hadművet célja Nyikolajev városának és az azon keresztülfutó szovjet vasútvonalnak elfoglalása, hogy a szovjet erők ne juthassanak utánpótláshoz és így kénytelenek legyenek letenni a fegyvert. Valamint, hogy Kijev tengelyhatalmak általi elfoglalásának előfeltételei megtörténjenek. Mint azt látni fogjuk, a magyar csapatok a rájuk bízott feladatot példásan végrehajtották. A huszároknak nyílt, áttekinthető terepen közel 50 fokos hőségben ellenséges tüzérségi tűz közepette, égő gabonamezők között kellett harcba bocsátkozniuk és megtörniük a makacs szovjet védelmet. Ez a védelem olyan erős volt, hogy az olyan elit egység, mint a Leibstandarte-SS Adolf Hitler ezred sem tudott vele mit kezdeni. Nem így a magyar huszárok. Egy német tiszt a következőt jegyezte fel az erről…

,,...Reggel óta kemény harcban álltunk ez elszántan védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok minden hangnemben káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. A sürgős tüzérségi támogatás amit kértünk, egyre késett. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen…

Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megállt bennünk az ütő: ezek a magyarok megbolondultak! Huszárszázad huszárszázad után robogott. Parancsszó harsant. A barnára sült arcú, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő arany parolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi kanyarodott ki a szárnyakra, az ezred padig a délutáni napban villogó kardokkal végig vágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk a állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovas film!

Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, hogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket gazdag, nagyon gazdag aratást végezve közöttük. A huszárkardok fénylő csillogása, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek…’’

A harccsoportot vitéz Mikecz Kálmán őrnagy vezette, és a hadművelet zárásaként majd kétezer foglyot ejtettek, és jelentős mennyiségű tüzérségi anyagot és harckocsikat zsákmányoltak. Bebizonyították, hogy a magyar honvéd felszerelésének, kiképzésének megfelelő körülmények között megállja a helyét és méltó elődeihez.