Az állóháborúról

Day 672, 06:07 Published in Hungary Hungary by Tankred Orfeusz
Peace at Home, Peace in the World

Jelenleg egyetlen PEACE ország sincs ellenséges megszállás alatt. (Egy finn kézen lévő orosz régiót leszámítva.) Ugyanez nem mondható el az EDEN/Fortis szövetségről.
Miért érzi magát mégis a másik oldal nyeregben? Egyrészt a megszerzett kezdeményezés miatt, másrészt a defenzív oldal előnye révén.

A védekezés morálist előnyt jelent. A megszállás elleni, vagy a megszállt területek felszabadításáért vívott harc sokkal könnyebben mozgósítja az embereket. Láthattuk ezt nem csak Észak-Amerikában, de akkor is, amikor Magyarország felszabadításáért harcoltak nálunk szövetségeseink. Ilyenkor mindenki jön az első hívó szóra. Míg az agresszorként fellépő fél esetében sokkal nehezebb a szövetségeseket meggyőzni erőforrásaik bevetéséről.

Emellett maguk a játékszabályok sem kedveznek a nagy offenzíváknak. Minél tovább terjeszkedik egy ország, annál több blokkolási lehetőséget kínál ellenfeleinek. Ugyanakkor az eredeti régiók és MPP-k rendszere sem segíti a bátor támadójátékot.

Mára minden komolyabb ország területét annyi szövetséges biztosítja, hogy ezek elfoglalására egyetlen támadónak szinte semmi esélye sem lehet. A frontok megmerevednek, kialakul az állóháború, és az evilág hamarosan újra így fog kinézni:


(nagy méretért katt a képre)

TO

Volt azonban a játéknak egy eleme, ami korábban lehetőséget adott a patthelyzetek feloldására. Szinte minden jelentős katonai sikert egy ellenséges poltikai hatalomátvétel kísért vagy előzött meg.
A TO nyilvánvalóan legalább olyan fontos része volt a katonai modulnak, mint a politikainak. Ez adott lehetőséget az MPP-k megszüntetésére vagy gyors területcserékre.
Az állampolgárság bevezetésével a hadi eszköztár leghatékonyabb fegyvere esett ki a stratégák kezőből. Egy kifejezetten offenzív, a támadójátékot segítő eszköz.

A TO lehetősége persze nem szűnt meg teljesen, ma is lehet olyan országok ellen alkalmazni, amelyek időközben megszűntek, bár ezek jellemzően kevésbé jelentős államok.
No és persze ott van az ukrán példa. Az állampolgárság bevezetés után egyetlen komyoly TO-ban Románia megmutatta, hogyan lehet ezt a fegyvert ma is alkalmazni.

Már nem elég egy nap odautaztatni az embereket. Hetekig, akár hónapokig tartó folyamat amíg elég sok ember beépül a célállamba. Hosszú távú elkötelezettség, türelem, és jó propaganda kell hozzá.
Vajon mi képesek lennénk erre egy nagy cél érdekében?

Egyéb lehetőségek

A katonai patthelyzet feloldására ezen kívül is van persze több mód. Leggyakrabban vezetői hibák teszik ezt meg.
Ilyenre rendszeresen látunk példát, egy elalvó vagy banolt elnök képes meglepő fordulatokat hozni a legunalmasabbnak tűnő háborúba is. A rosszul indított csaták vagy elmulasztott blokkolások mindig jól jönnek, de az ellenfél hibáira persze stratégiát alapozni nem lehet.

A legtöbb lehetőség talán a diplomácia területén van. Nincs jobb, mint egy új szövetséges a régi ellenség hátában. Lássuk be, ebben sosem teljesítettünk olyan jól, mint katonai téren. Itt lenne már az ideje egy hatékony és okos propagandagépezet beindításának. Ami többre képes az ellenfél hergelésén. Nem szégyen a románoktól sem tanulni valamit.

Várhatjuk persze azt is, hogy az új háborús modul hoz valami változást az egyre kiismerhetőbb és sablonosabb taktika világába. Vagy élhetünk végre a demokráciának, ahogy azt is sokan szeretnék.
De azért próbáljunk meg legalább ott cselekedni, ahol nincs megkötve a kezünk, a sunyi propaganda és a mocskos (kül)politika frontján 😉


.