Alma
Day 1,388, 04:28
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Termetes Samu
Szia! Áh, látom a kifogást a hátadon. Hova cipeled ily serényen? Nagyon szép, találtad vagy magadnak eszkábáltad? Hát persze gondolhattam volna, szokták mondani, hogy csak kicsit nézelődni kell, és már fel is lehet kapni, ott hever parlagon. Látom nem túl nehéz, még egy csepp izzadtságot se okoz.
Mosolygok. Nézem a képernyőt, és más ötletem nincs. Kérsz egy almát? Kérdezi a kisfiú a kislányt, majd mosolyogva orrba vágja.
Bíbelődök vele. Keresem a rendszerkritikát, de nem nagyon lelem a rendszert? Elnyűtt, kopott kabát, amely már rég kifoszladozott a varrásnál. Ott hagyod a széken, de senki nem lopja el. Csak rátelepszik lihegve egy kövér asszonyság hatalmas ülepével, csak egy csoffadt némber kutatja át zsebeit szerencse után kotorászva.
A kifakult cirkuszponyva hosszú hasadást ásít. A nézők félhomályban, korhadt deszkákról bambulnak, az öreg elefánt megpróbál két lábra állni. A billegő bohóc saját sapkájára vizel, majd belenyomja krumpliorrát. A vörös fejű férfi erei kidagadnak, a vörös fej tompán puffan a nedves homokban, a láncszemek bocsánatkérően hullnak a férfi után, nem értik miért nem szakadtak szét a megbeszélt helyen és időben. Az artistákat már hetek óta keresik.
A pódiummester kiáll a kör közepére, mutatóujjával végig pásztáz a nézőtéren, úgy tűnik, mintha minden arcra ránevetne. A sötétben ülőknek is jut, érzik a kacagást. Elszórt taps. A pódiummester meglepetten áll. Lassan hátrálni kezd. Lép, lép, lép…
Most mi van, miért bőgsz, te mondtad, hogy kérsz almát!
TS
Mosolygok. Nézem a képernyőt, és más ötletem nincs. Kérsz egy almát? Kérdezi a kisfiú a kislányt, majd mosolyogva orrba vágja.
Bíbelődök vele. Keresem a rendszerkritikát, de nem nagyon lelem a rendszert? Elnyűtt, kopott kabát, amely már rég kifoszladozott a varrásnál. Ott hagyod a széken, de senki nem lopja el. Csak rátelepszik lihegve egy kövér asszonyság hatalmas ülepével, csak egy csoffadt némber kutatja át zsebeit szerencse után kotorászva.
A kifakult cirkuszponyva hosszú hasadást ásít. A nézők félhomályban, korhadt deszkákról bambulnak, az öreg elefánt megpróbál két lábra állni. A billegő bohóc saját sapkájára vizel, majd belenyomja krumpliorrát. A vörös fejű férfi erei kidagadnak, a vörös fej tompán puffan a nedves homokban, a láncszemek bocsánatkérően hullnak a férfi után, nem értik miért nem szakadtak szét a megbeszélt helyen és időben. Az artistákat már hetek óta keresik.
A pódiummester kiáll a kör közepére, mutatóujjával végig pásztáz a nézőtéren, úgy tűnik, mintha minden arcra ránevetne. A sötétben ülőknek is jut, érzik a kacagást. Elszórt taps. A pódiummester meglepetten áll. Lassan hátrálni kezd. Lép, lép, lép…
Most mi van, miért bőgsz, te mondtad, hogy kérsz almát!
TS
Facebook
Twitter
Discord
Comments
gyönyörű
Ez már a művészet a művészetért határait súrolja.
már megint nem értem...🙁
Mert hülye vagy hozzá bákszi, azért.
az bunkó és az tényleg vagyok
Túl dekadens. (Másnak persze dicsértem, csak most a lecsengésre váró kamaszkor tört ki belőlem.)
Egyébként nem akarsz megtanítani beszélni? Irigylem, hogy mennyire absztraktan és árnyaltan tudod leírni a "világot".
Nyilvános seggnyalás befejezve.
vote
"Most mi van, miért bőgsz, te mondtad, hogy kérsz almát!"
nem sír kínjában már nevet!
"A kifakult cirkuszponyva hosszú hasadást ásít."
Szinte látom magam előtt. Asszem láttál te is olyan falusi cirkuszt. Én vihettem a medvének sok gyönge sárgarépát. Nagyanyám megengedte és amúgy is ritkítani kellett a répát. 🙂