A világháború a gazdaságunk ellensége?
Lisztes
Az indexes bumm után a sok friss palánta Qucksilvert, az akkori elnököt nyaggatta egy kis csatáért, hogy végre magas lehessen a wellnesszük, miután ütöttek párat, és meglátogatták a kórházat. Sokan kimentek ekkor Indonéziába, egy jobb, magas wellnesszel kecsegtető élet reményében, mert ott akkoriban - ha nem is mindennap, de - volt harclehetőség.
Ekkor mindenki levonta magában a következtetést:
Harc = magas wellness = többet termelünk = az jóóó
Nos igen. Ez a dogma a világháború vége felé megdőlni látszik, vagy legalábbis némely pontban gyengébb lábakon áll.
Alapvetően persze nem a magas wellnessről van itt szó. Nem is a sereg tömeges költöztetéséről, amit néha megérez a munkaerőpiac. Még csak nem is a néha-néha leütésre felszólított katonák termelésének csökkenéséről ugatok.
A kulcs az export.
Ez az, amivel a világháború nem nekünk kedvez.
Egyrészt, mondhatjuk azt, hogy még most is jobban állunk a háborúban, vannak gazdaságilag fontos (a.k.a. high területek), melyeket megszállva tart valamelyik PEACE ország. Így az igazán erős, nagy felvevőpiaccal rendelkező országoknak nincs szükségük arra, hogy importáljanak maguknak a különböző nyersanyagokból.
Másrészt tucatszám "ütjük be" az mpp-ket, aminek következtében a más szövetségekbe tartozó országokkal szinte kivétel nélkül hadban állunk. Persze, mondhatjuk, hogy már előtte is hadban álltunk, amikor még ők csinálták ugyanezt. Jó-e a béke, vagy nem, ezt én nem tudom, valószínűleg egyébként nem. De a fekete-fehér világban a háború sem tesz jót a gazdaságnak. Hiába van EDEN, meg FORTIS, ez tulajdonképpen Atlantisz, ami a PEACE ellen harcol, ugyanúgy, mint régen. És kb. ennyi.
Vannak még más országok, de azok olyannyira jelentéktelenek, hogy foglalkozni nem érdemes velük. A nagy országok mindegyike állást foglal valamelyik oldalon. Ezzel a mondattal önmagában nem lenne gond, csupán az a nagy büdös helyzet, hogy két oldal van. Nincs több. És ez sajnos a való világban is így van. Szinte mindenhol. Hozhatnék irl pártpéldákat Angliából, USÁból, hazánkból, de elég az erepes KARD vs. MHP pártharcot nézni. Nem létezik 3. erő, vagy ha van is, stílusosan, a tudomány nyelvén szólva "elhanyagolható".
És ez a kettősség van jelen a harcászatban, és ez a kettősség az, ami miatt pl.: mi is egyszerűen nem tudunk komoly mértékben hasznot húzni az exportálásból. Mert a "jobb" oldalon állunk.
A dolgot szemléletesen talán az erepublik rankings menüpontjának egyik részével lehet a legszebben érzékeltetni.
Az EXPORT.
Kik húzzák a legnagyobb hasznot az exportálásból?
Spanyolország, és Görögország. Omg, ki hitte volna? Ez a két ország látja el nagyrészt az ex-Atlantisz vasigényét. Ez a két ország az, ahol van high vas régió, és nem a mi szövetségünkbe tartoznak.
A 3. helyen lévő állam sem okozott különösen meglepetést. Ukrajna. Az az Ukrajna, akinek szinte nincs is munkaereje (persze ezt hozzánk, vagy épp a spanyolokhoz, görögökhöz képest értem). Mégis ott vannak előttünk. A titkuk egyszerű: horvát, román, lengyel béke, melyet a félig román kongresszusuk szavazott meg. És azt, hogy a helyzet idáig fajuljon, tulajdonképpen az elnöküknek köszönhetik, ő nem vette tudomásul a román to-veszélyt, ha ezt nevezhetjük veszélynek egyáltalán. Mindenesetre nem jó ajánlólevél a PEACEbe Ukrajnának, ha a fél kongresszusa románokból áll.
Egyébként az ukránok speciális helyzetéről (lojalitás a szövetséghez vs PÉNZ) nem is olyan régen jelentettem meg egy cikket. Ha ti lennétek hasonló helyzetben, vajon hogyan döntenétek, teszem fel újra a kérdést. Az ukránoknak úgy néz ki, bejött.
Zárógondolatként ugyanakkor a döbbenetemnek kell hangot adnom:
A románok is előttünk járnak exportban. Kapós ez a román búza, úgy látszik. Kár, hogy a magyar búza, vas, gyémánt, fa, olaj együtt nem annyira kapós... Persze tudom, hogy nem csak azt lehet exportálni, de mindenképpen a raw materialok jelentik az export döntő részét. Remélem, ebben egyetértetek velem.
Szóval a tanulság talán annyi, hogy nem is lenne olyan nagy hülyeség támogatni az exportlicenszeket, legyen a támogatás anyagi, vagy pusztán erkölcsi. Utóbbin még gondolkozom, hogy azt mégis hogyan lehetne kivitelezni, de ha sikerül kigondolnom, az összes licenszet vásároló cégvezetőt támogatni fogom erkölcsileg 😃
Meg persze a felhívások, ösztönzések azok, amik kilendíthetnek minket ebből a szakadéknak is nevezhető részből.
A licenszek a fenti gondolatmenet alapján nem jelentenek nagy megoldást, de mindenképpen ajánlanám megvételüket, és használatukat.
Összegezve: a háború jó a gazdaságnak, a világháború talán kicsit visszaüt, és ez azért van, mert a sok-sok nyílt csata, és a kétpólusú szövetségi rendszerek nem teszik lehetővé a háborúban jobban álló félnek, hogy a termelt árut külföldön értékesítse, lévén külföldön is tudják termelni ugyanazokat, ha szövetségben vannak, és embargó állja útját a cégvezetőknek, ha ellenséges földre szándékoznak árut terméket szállítani.
Üdv.:lisztes
Comments
Amúgy az lenne a gazdaságilag az ideális, ha mi nem háborúznánk, mégis lenne vasunk, és lenne tőlünk függetlenül egy nagy világháború, ahová árulnák a vasat és fegyvert is hozzánk járnának vásárolni, meg még sok mást.
Mellesleg a háború jót tesz a gazdaságnak dolog eleve csak annyiban igaz, hogy ha mi komolyan háborúzunk az megnöveli a belső fogyasztást, viszont az exportot ez visszafogja, még ha lenne hová eladni akkor is, mert a nagyobb belső fogyasztás megemeli az árakat. A wellnesst pedig edzőharcokban is meg lehet szerezni.
Amit meg te taglalsz, az úgy igaz, hogy a PEACE országok gazdaságai között kevesebb a különbség, mert több helyen van vas mint az ellenségnél. Kaszálni csak a szövetségeseinken tudnánk, ha nekik nem lenne vasuk.
Zabalint
A románok az elmúlt hetekben, hónapokban, nagy hangsúlyt fektettek az export támogatásra.
Másrészt az is benen van a dologban, hogy a nagyobb PEACE prszágok, melyek jelentős felvásárló erővel és erős belső gazdasággal rendelkeznek, mind birtokolják a nyersanyag régiókat. Indonézia, Oroszország, Brazília és mi magyarok. Légyegében a PEACE országok közül kevés marad amelyikbe valóban érdemes exportáni (FR, UK, SRB és talán ARG és LVL). Az ex-Atlantis országokban ennél sokkal diverzebb a helyzet, sokkal nagyobb a tere az exportnak, hiszen jóval kevesebb régiót birtokolnak.
Fehérló: pont ezt fejtegetem a cikkben 🙂
es az exportlicenszek tamogatasa mit segitene?
ahova erdemes exportalni oda mar exportal jopar PEACE orszag, ahol pedig nincsenek mas nagy exportorok ott a piac is olyan kicsi hogy nem veszik meg a 100as stockot, csak 3 nap alatt.
ahova meg is eri, azokkal meg haboruban allunk, ahogy mondtad 🙂
A magas importvámok miatt készterméket (manu skilles) nem lehet sehová sem versenyképes áron exportálni.
Azaz lényegében csak nyersanyagot lehet a nyersanyaggal nem rendelkező országokba.
Az exportot ha jól tudom 30 napra számolja a program. Ennyi idő alatt nem sok az a pár száz arany forgalom.
Azaz elég gyenge érvnek tartom amellett, hogy az állam 20 aranyakért exportlicenceket vásárolgasson egyes kiválasztott magáncégeknek, amelyek nagy többsége amúgy is nem "eredeti" régióban van, így egyáltalán nem biztosított, hogy az országon belül maradnak.
Mennyi állami aranyat kellene elkölteni, hogy a havi 185 arany értékű export felmenjen mondjuk 500 aranyra? És ez forgalom, nem haszon. Mikorra hozza meg a támogatást az állam részére adó formájában? Már ha egyáltalán beválik az ötlet.
Ki dönti el és hogyan, hogy melyik magáncég kap állami támogatást licencre és melyik nem?
Én ebben az ötletben is ugyanazt látom, mint a magánalapítványokban.
Sokak szeretnének az állami adóbevételekből részesedni, miközben a NAT kong az ürességtől és nálunk jóval kisebb államoknak is sokszor annyi pénze ... volt.
Ha az állam a gazdaságot akarja segíteni építsen pl. védműveket.
A dolgozók fizetést kapnak, de nem a piacra termelnek, viszont onnét fogyasztanak a fizetésükből.
Akitlosz:
Egyetértek, aki akar, akinek megéri az vesz licenszt. Nem azért kevés a magyar export, mert nem tudják megvenni a cégesek a licenszt, hanem egyrészt mert nálunk magas az árszínvonal, másrészt meg ahogy lisztes mondta, kevés a számunkra szóba jövő célország.
Zabalint
A mi exportunknak a fizetések sem kedveznek, mivel elég magasnak mondhatók, ezáltal az árú versenyképessége is csökken.
Másik oldalról, amit már te is kifejtettél, hogy túltelített a "mi oldalunk", nincs igazán olyan piac, amit már ne árasztott volna el más.
eh, nem ér 6 honapos cikkeimet rimékelni.
Aki azt hiszi, hogy aháború jó agazdaságnak hülye.
A háború jó a sokat online levő elitnek, és a gazdagoknak a háború csak növeliaz egyenlötlenséget a gazdaságban.
Erdemes meg figyelembe venni a hazai- illetve a celorszag inflaciojat!
-macskassy-
A háború alapja a jó gazdaság.
Teljesen egyetértek a cikkel.
Most hogy van high iron meg más high régiónk, (ami többek között a háború célja volt) érdemes a gazdaság fellendítésén gondolkodni.
Erős gazdaság, export - több pénz nálunk kevesebb az ellenségnél - a több őpénzt pedig lehet háborúra költeni.
ez is lehetne egy új háború
gazdasági megfojtás
békét kötünk mindenkivel, aztán kinyírjuk őket olcsó cuccokkal
igaz, jön majd az embargó, de addig jól szórakozhatnánk
sőt én most még az ellenfelek tönkretételével megpróbálkoznék a védővámok belső vámok szintjére csökkentésével, és akkor meglátjuk mennyire erős a magyar gazdaság
mivel sok szempontból itt a legolcsóbb a termék, nem igen jönne ide senki piaccal
ha meg igen, magára vessen
A cikk sajnos nem említi meg, hogy a HIGH területeket MI adtuk vissza az Oroszoknak és az Ukránoknak. Hogyan akartok eladni halat, ha már odaadtunk halászhálót?
A megoldás a Spanyol, Ukrán és Görög kérdésre meg nagyon egyszerű: el kell venni tőlük a HIGH vasat, aztán háborúzhatnak kőbaltával🙂
ekszer: lsd amit fehérló írt: a románok ráhajtottak az exportálásra, és egy high búzával is képesek voltak megelőzni minket.
Egyébként nem államilag kellene támogatni, az biztos, max (kamatos) kölcsönnel.
A másik kérdés persze az, hogy mennyire jól írja le egy adott ország gazdaságának erősségét az export mértéke. Sztem kb semennyire, de az biztos, hogy jó, ha ilyen formában arany áramlik be a gazdaságunkba.
A lényeg, hogy ezen az-export dolgon van mit javítani. Gyémántja kevés országnak van, fára is akad kereslet, meg persze ott van szerbia, franciaország, anglia, portugália, törökország, stb, ahol biztosan lenne igény a magyar vasra is.
A dolog egyszerű 🙂.
Felezzátek meg a béreket és az árakat 🙂.
Ugyanis a termékbe csak a munkabér épül be hisz a nyersanyagot is mi termeljük nem vesszük.
Magyar fele bérért is ugyanannyit tud megvenni ( ergo nem veszít semmit ) de külföldön már nem lesz drága a magyar termék. 😛
Na de komolyan. Valahol ez is a gond. A bérek aranyban kifejezve magasak így az árak is. Ha mindkettő esne a magyar nem járna rosszul és még felvevő piaca is lenne. És ahogy látom szépen esnek is a bérek 🙂. 12 Hufot lehet most keresni 5üs szinten. anno 4-esen többért dolgoztam manusként 🙂.
"gazdasági megfojtás
békét kötünk mindenkivel, aztán kinyírjuk őket olcsó cuccokkal"
Ahhoz gyenge forint kellene. Ami gyenge államot, szegény embereket jelent, a munkaerő meg elmenne pl. Oroszországba dolgozni, vagy bárhová amelyiknek erős pénze van.
Nem mindegy ám, hogy az állam 0,011-es, vagy 0,031-es forint/arany árfolyamon nyomtat 100 000 forintot 500 aranyért. Csupán 2000 arany amiből 1500!!! arany haszon a különbség.
Természetesen nem igaz, hogy nem jár rosszul az ország az olcsó munkaerővel. Sokkal többet kell dolgozni az aranyért, és ebben az országban elég könnyű külföldre vándorolni a jobb élet reményében.
Szóval az igaz, hogy a gyenge valutájú országok tudnak versenyképessebben termelni, de éppen ezért az is igaz, hogy az erős valutájú országok rendelkeznek erősebb gazdasággal, mert jobb pénzzel, drágábban termelve is is bírják a versenyt.
Olyan vagyunk mint az RL USA; a belső fogyasztásra épül a gazdaságunk.
Ez szép és jó, de mi cégtulajok azért nem exportálunk, mert nem éri meg.
Például én is az alacsony vas árak miatt végignéztem, hogy hova érné meg exportálni, gyorsan rájöttem, hogy lényegében sehova.
Mert olyan kicsi lenne a plusz profit, ami miatt nem éri meg kidobnom 20 aranyat.
Főleg azért mert lehet, hogy holnap gondolnak egyet a célországban és emelnek az adón és ennyi volt.
Gabonával ugyan ez a helyzet, ráadásul úgy, hogy majdnem mindenkinek van és ráadásul tőlünk mindenhol olcsóbbak az árak, ahova lenne értelme exportálni, vagyis ez a lehetőség is ugrott.
A román export példa, meg ott sántít, hogy náluk a landos munkabérek pont a fele az itthoni fizetéseknek, és természetes, hogy sokkal olcsóbban állítják elő a gabonát, mint mi.
Pl: a q4-es gabonafarmomon termelt gabona önköltségi ára jóval magasabb, mint ahova exportálhatnék. (Ebben az a legviccesebb és egyben a legszomorúbb, hogy a pékségemben külföldi gabonát kell vegyek, hogy megérje termelnem...)
A szerencsém az, hogy legalább itthon el tudom adni a gabonámat önköltségi áron és nem vagyok veszteséges 190 arany befektetése után...
Sajnos erről több oldalt tudnék elmélkedni... 🙂
LV-426
Ja a cikkre ment a vote! 😉