A világháború a gazdaságunk ellensége?

Day 660, 14:24 • Published in Hungary Hungary • by Lisztes

Az indexes bumm után a sok friss palánta Qucksilvert, az akkori elnököt nyaggatta egy kis csatáért, hogy végre magas lehessen a wellnesszük, miután ütöttek párat, és meglátogatták a kórházat. Sokan kimentek ekkor Indonéziába, egy jobb, magas wellnesszel kecsegtető élet reményében, mert ott akkoriban - ha nem is mindennap, de - volt harclehetőség.

Ekkor mindenki levonta magában a következtetést:

Harc = magas wellness = többet termelünk = az jóóó

Nos igen. Ez a dogma a világháború vége felé megdőlni látszik, vagy legalábbis némely pontban gyengébb lábakon áll.

Alapvetően persze nem a magas wellnessről van itt szó. Nem is a sereg tömeges költöztetéséről, amit néha megérez a munkaerőpiac. Még csak nem is a néha-néha leütésre felszólított katonák termelésének csökkenéséről ugatok.

A kulcs az export.

Ez az, amivel a világháború nem nekünk kedvez.

Egyrészt, mondhatjuk azt, hogy még most is jobban állunk a háborúban, vannak gazdaságilag fontos (a.k.a. high területek), melyeket megszállva tart valamelyik PEACE ország. Így az igazán erős, nagy felvevőpiaccal rendelkező országoknak nincs szükségük arra, hogy importáljanak maguknak a különböző nyersanyagokból.

Másrészt tucatszám "ütjük be" az mpp-ket, aminek következtében a más szövetségekbe tartozó országokkal szinte kivétel nélkül hadban állunk. Persze, mondhatjuk, hogy már előtte is hadban álltunk, amikor még ők csinálták ugyanezt. Jó-e a béke, vagy nem, ezt én nem tudom, valószínűleg egyébként nem. De a fekete-fehér világban a háború sem tesz jót a gazdaságnak. Hiába van EDEN, meg FORTIS, ez tulajdonképpen Atlantisz, ami a PEACE ellen harcol, ugyanúgy, mint régen. És kb. ennyi.

Vannak még más országok, de azok olyannyira jelentéktelenek, hogy foglalkozni nem érdemes velük. A nagy országok mindegyike állást foglal valamelyik oldalon. Ezzel a mondattal önmagában nem lenne gond, csupán az a nagy büdös helyzet, hogy két oldal van. Nincs több. És ez sajnos a való világban is így van. Szinte mindenhol. Hozhatnék irl pártpéldákat Angliából, USÁból, hazánkból, de elég az erepes KARD vs. MHP pártharcot nézni. Nem létezik 3. erő, vagy ha van is, stílusosan, a tudomány nyelvén szólva "elhanyagolható".

És ez a kettősség van jelen a harcászatban, és ez a kettősség az, ami miatt pl.: mi is egyszerűen nem tudunk komoly mértékben hasznot húzni az exportálásból. Mert a "jobb" oldalon állunk.

A dolgot szemléletesen talán az erepublik rankings menüpontjának egyik részével lehet a legszebben érzékeltetni.

Az EXPORT.

Kik húzzák a legnagyobb hasznot az exportálásból?

Spanyolország, és Görögország. Omg, ki hitte volna? Ez a két ország látja el nagyrészt az ex-Atlantisz vasigényét. Ez a két ország az, ahol van high vas régió, és nem a mi szövetségünkbe tartoznak.

A 3. helyen lévő állam sem okozott különösen meglepetést. Ukrajna. Az az Ukrajna, akinek szinte nincs is munkaereje (persze ezt hozzánk, vagy épp a spanyolokhoz, görögökhöz képest értem). Mégis ott vannak előttünk. A titkuk egyszerű: horvát, román, lengyel béke, melyet a félig román kongresszusuk szavazott meg. És azt, hogy a helyzet idáig fajuljon, tulajdonképpen az elnöküknek köszönhetik, ő nem vette tudomásul a román to-veszélyt, ha ezt nevezhetjük veszélynek egyáltalán. Mindenesetre nem jó ajánlólevél a PEACEbe Ukrajnának, ha a fél kongresszusa románokból áll.

Egyébként az ukránok speciális helyzetéről (lojalitás a szövetséghez vs PÉNZ) nem is olyan régen jelentettem meg egy cikket. Ha ti lennétek hasonló helyzetben, vajon hogyan döntenétek, teszem fel újra a kérdést. Az ukránoknak úgy néz ki, bejött.

Zárógondolatként ugyanakkor a döbbenetemnek kell hangot adnom:

A románok is előttünk járnak exportban. Kapós ez a román búza, úgy látszik. Kár, hogy a magyar búza, vas, gyémánt, fa, olaj együtt nem annyira kapós... Persze tudom, hogy nem csak azt lehet exportálni, de mindenképpen a raw materialok jelentik az export döntő részét. Remélem, ebben egyetértetek velem.

Szóval a tanulság talán annyi, hogy nem is lenne olyan nagy hülyeség támogatni az exportlicenszeket, legyen a támogatás anyagi, vagy pusztán erkölcsi. Utóbbin még gondolkozom, hogy azt mégis hogyan lehetne kivitelezni, de ha sikerül kigondolnom, az összes licenszet vásároló cégvezetőt támogatni fogom erkölcsileg 😃 Meg persze a felhívások, ösztönzések azok, amik kilendíthetnek minket ebből a szakadéknak is nevezhető részből.
A licenszek a fenti gondolatmenet alapján nem jelentenek nagy megoldást, de mindenképpen ajánlanám megvételüket, és használatukat.

Összegezve: a háború jó a gazdaságnak, a világháború talán kicsit visszaüt, és ez azért van, mert a sok-sok nyílt csata, és a kétpólusú szövetségi rendszerek nem teszik lehetővé a háborúban jobban álló félnek, hogy a termelt árut külföldön értékesítse, lévén külföldön is tudják termelni ugyanazokat, ha szövetségben vannak, és embargó állja útját a cégvezetőknek, ha ellenséges földre szándékoznak árut terméket szállítani.

Üdv.:lisztes