A tisztességes játék avagy fail vagy nem fail

Day 1,455, 12:19 • Published in Hungary Hungary • by Akitlosz



A tisztességes játék


az én felfogásomban mindenekelőtt abból áll, hogy betartom a játékszabályokat. A játék szabályait.

Tudom, ez sokak számára felfoghatatlan, megérthetetlen.

Mert fékeltek, aztán banolták őket, aztán visszajöttek, aztán megint fékeltek, aztán megint banolták őket, aztán megint visszajöttek, aztán megunták és leadták a karit, aztán újra visszajöttek, aztán kaptak egy fejlettebbet, aztán más néven csetelnek, mint amilyenen játszanak, aztán már rég nem lehet tudni, hogy ki kicsoda (volt).

Engem is meglepett, hogy én voltam az egyetlen elnökjelölt, aki a saját karakterével játszik. Bár talán nem kellett volna, hogy ennyire meglepjen, de hát én is csak magamból indulok ki.

Úgyhogy kaptam pár tisztességtelen ajánlatot. Mármint szerintem tisztességtelen. Akiktől kaptak náluk az ilyesmi napi rutin, fel sem tűnik, és nyilván nem is értik, mitől tisztességtelen. Az ő értékrendjükben nem az.

Az ajánlatok lényege, hogy ajándékozzam oda nekik a karakteremet, mert ők szívesen elnökösködnének pár napot.

Azt az alapvető problémát hagyhatjuk is, hogy ez szabálytalan, mert úgysem értik, a haza érdekében megengedhető a csalás egyesek szerint.

Másik érv, hogy a barátok között természetes, hogy egymás karaktereit viszik. Sokan így csinálják. Állítólag. Ezzel meg az a probléma, hogy valahogy egy sem volt a kéregetők között, akit a barátomnak mernék mondani. Sőt!

Az elnökválasztáson második helyezett persze azzal is megelégedett volna, ha lemondok a magyar állampolgárságomról.

Vajon minek néz engem? Malájnak? Kínainak? Szerbnek? Szlováknak? Osztráknak? Lengyelnek?

Ehhh, valóban ég és föld, ahogyan én játszottam ezt a játékot, mint ahogyan ők. 🙁



Egyéb közlendő, hogy Mikrobi trollkodásának ne adjatok hitelt! Kommentálásai, logja, cikke állítólagos kongresszusi ülésről a részvételemmel természetesen minden alapot nélkülöz. De jól jellemzi, hogy senkiben, benne sem lehet megbízni a csetrepublikon.

Amúgy még éppen ő figyelmeztetett a kormányunk szobájában, hogy vigyázzunk a nickekkel a csetrepublikon, mert könnyen kijátszhatóak!



Fail vagy nem fail
a másfél napos kormányzásom az impícsig?

Maradni kellett volna-e tovább, még egy hétig, csak azért is megmutatni?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához szükséges némi történelmi előképzettség, illetve az én életutam ismerete.

A legelső igen mély benyomást rám a magyar közállapotokról a Burgenlandi polgárháború 1.0 esete tette.

A lényege tömören, hogy az Őrvidék éppen magyar fennhatóság alatt állt, olyan időszakban, amikor Magyarország volt a világ vezető hatalma, a legnagyobb és legerősebb.
A kormány megkérdezte a kongresszust, hogy megtartsuk-e, vagy adjuk vissza "osztrák szövetségeseinknek". Akik egy 300 népességű apró bábállam volt, gyakorlatilag osztrákok nélkül. A kongresszus többsége úgy döntött, hogy megtartjuk az Őrvidéket. Erre lázadók egy csoportja , a burgenlandi vörösök, külföldi pénzből polgárháborút robbantott ki és a területet visszajuttatták Ausztriának. A kormány semmit nem tett, hamis közlöny jelent meg a médiában, szóval a kormány hallgatólagosan támogatta az akciót. Az elnök a nem - azaz visszaadjuk - pártján volt és meglepődött a kongresszus döntésén.

A magyar nép, a zöld oldal elbukott, a lázadó vörösök és a sunyi kormány győztek.



Innentől kezdve az én egész politikai pályafutásomat az vezérelte, hogy ezt az antidemokratikus, magyar játékos ellenes helyzetet valahogyan orvosolni kell.

Pártunk is ezt hirdette. Eltelt két hónap, de a kettő MHP-s kormány nem tett semmit ez ügyben.

Jó, gondoltam, nem baj, éppen TOP5 párt lettünk, - persze nem úgy véletlenül, apróm vagy nem apró közöm azért volt hozzá - tovább erősödünk, leváltjuk az akkori elitet, aztán majd mi orvosoljuk a problémákat.

Hanem a két évvel ezelőtti novemberi elnökválasztáson a bekesjarokelo fakenagyhatalom úgy tűnik elaludt, így nem az MHP nyert, hanem az SZP.

Ők meg is próbálták kihasználni a Burgenland 1.0-ban rejlő lehetőségeket, és megpróbálták visszafoglalni.
A burgenlandi vörösök azonban akkor is hatalmas belpolitikai vihart kavartak, és a Termetes kormány önként lemondott.

Elvileg a mi jelöltünk alakíthatott kormányt, aki azonban egy nap alatt gyökeres agymosáson ment keresztül, és új magyar elnökként a magyar hadsereget Magyarország elleni harcra utasította. Ez lett Burgenland 2.0. Újra magyar a magyar ellen és újra a vörösök győztek.
Az új elnök legfőbb tanácsadója és agymosója éppen a mi akkori pártelnökünk volt.

Ez a második nagyon fontos pont.
Itt vált világossá, hogy nem csak az MHP, de a mi pártunk sem fog semmit sem tenni az ügyben. Sőt, kifejezetten az ellen tevékenykedik a pártvezetés, mint amit hirdet. Ez eléggé tudathasadásos állapotot idézett elő a pártban, és az elnökben is. Meg bennem is. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha helyre akarjuk állítani a párt hírnevét, akkor összhangba kell hozni a tetteket a hirdetett programmal. Ehhez pedig új pártvezetésre lesz szükség, mert a régi éppen akkor vált hiteltelenné.

Ahhoz, hogy az országon változtatni tudjunk, előbb a párton kellett.

Megváltoztattuk a pártvezetést és így a párt irányvonalát is, hogy a tettek végre összhangba kerülhessen a hirdetett célokkal. Erre a régi pártvezetés új pártot alapított és szétverte a pártot.

Szóval számunkra, számomra a 3.0 lehetőség sem jött össze. Bár megnyertünk egy elnökválasztást, de az elvileg mi kormányunkban egyetlen Corvinos sem volt, úgyhogy semmiféle befolyásunk sem volt a kormányunkra. Az nem is tett meg semmi olyat, amit számunkra beígért.

Úgyhogy ez a 3.0, amiből a tanulság az lett a számomra, hogy nekem itt akkor lehet valaha is bármiféle belelátásom a kormány munkájába, ha egyszer én lennék az elnök. Ha egyszer még annak a kormánynak sem kell egyetlen egy emberünk sem, amelyiket mi juttattunk hatalomra.
Szóval nagyon reménytelennek tűnt, hogy itt valaha is változni fog az ország politikája, vagy éppen az "ott fent" lévők köre.

A politikájuk következtében is mára Magyarország visszaszorult "eredeti" területeire. Az ország népessége a harmadára csökkent. A hatalmas Ausztria mellé még Szlovákiát is megkaptuk "szövetségesnek". Így a játék a románok vég nélküli csépeléséről szól már csak, amivel Magyarország még mindig kitűnő szolgálatot tesz a szövetségeseinek, csak éppen maga nem nyer vele.

Az ország annyira lesüllyedt, hogy a választók több mint 30%-a már felismerte, hogy változásra lenne szükség.

Ez jó hír. Örvendetes. Meglepő. Csak éppen kevés.

Egy új irányvonal lehetőségével előálló új elnököt nyilván azért választanak meg és azt várják el tőle, hogy valósítsa meg a terveit.

Én ezt is tenném. Csak ezt. De mivel kisebbségi kormány lehettünk csak, amelynek az irányvonalát nem támogatja a többség, a kongresszusban sem, így nincs reális esély a programunk végrehajtására.

Lehetett volna azt tenni, hogy úgy kormányozunk bábként, ahogyan azt az ellenzék várja el tőlünk. Így lett volna rá némi esély, hogy akár a teljes ciklust is kihúzzuk. Weiss Manfred Hubának is sikerült.



Csakhogy nekünk, nekem, nem az a célom, hogy mindenáron kormányozzunk, hanem az, hogy ezzel a hasznára váljunk az országnak a mi legjobb meggyőződésünk szerint.

Ha elnökként én is ugyanazt tenném, amit azok az elődök, akiknek a lépései miatt belevágtam a politikába, mert nagyon nem értettem egyet a politikájukkal, akkor én is csak szájhős lennék, és nem tudnék nyugodtan a tükör elé állni.

Tehát számomra az magától értetődően elfogadhatatlan, hogy úgy kormányozzunk, ahogyan az az ellenzéki többségnek tetszik.

Úgyhogy eléggé nézőpont kérdése, hogy mi vagy ki a fail pl. a szlovák MPP kapcsán.



Ha a saját politikámat kellő támogatottság híján nem tudjuk folytatni, az ellenfeleinknek azt a politikáját, amelyik ide juttatta ezt országot meg természetesen eszünk ágában sincs tovább folytatni, akkor ugyan mi értelme is lenne még egy hetet, vagy akármennyit tovább kormányozni?

Tárgyalhatok én sok mindenki külföldi elnökkel, de hiába egyeznénk meg akármiben is, ha azt a nálunk erősebb ellenzék ellenállása miatt úgysem tudnánk megvalósítani. A burgenlandi vörös oldal szükség esetén a gyakorlatban mindig képes bizonyítani, hogy erősebb a zöld, nemzeti oldalnál. Én viszont ugyan nem fogok az ő terveik, akaratuk szerint ténykedni. Véletlenül sem folytatnék olyan politikát elnökként, ami állampolgárként nekem magamnak sem tetszene, hogy aztán úgy járjak, mint raszta elnök. Ő hogy járt? Elveivel ellentétesen cselekedett elnökként, amit utána megbánt.

A tisztességes lépés szerintem az, ha hűek maradunk elveinkhez és céljainkhoz, viszont belátjuk, hogy ekkora ellenszélben nem lehet haladni.

Az országban továbbra sem változik jó irányba semmi és ennek a következményei is hasonlóak lesznek továbbra is az eddigiekhez.

Akitlosz