Join the new world

Szondi Sándor

Először nem értettem, hogy miért a templomban tartják, ha már van faluházunk is (bár már nem mai darab), de aztán megvilágosodtam. Mert
1. a templomban mégis csak több az ülőhely és a vastag falak miatt nem is hűlt ki annyira, mint a Kulturhaus
2. az unalmas részeknél az ablakokat bámulva angyalok derítenek jobb kedvre és nem a szemközti kibelezett bolt kelti a hangulatot
3. áram nélkül is van hangosítás, legalább kiderült, miért van odabent is napernyő a szószék fölött (mondjuk ezt eddig is tudtam, de volt pár atyafi, akinek ez új volt)
4. Meg különben is kell valami támasz.

Igazából azért írok így, mert kissé fel van ku...rblizva az agyam és Eszterrel is sikerült rendesen összevesznem, amikor hazajöttem. Egész nap sütött-főzött, hogy ne kelljen kivágni a leolvadt cuccokat (Luca néni vajon mit csinál a másfél disznójával?), de mikor megláttam, hogy több kukoricakonzervet is kibontott hozzá, kicsit ingerültebben magyaráztam el neki, hogy ezt nem kellett volna, ő meg zokon vette. Zsombor meg bőgött, bár napközben egész jó volt. Mindegy, majd kiduzzogjuk magunkat és akkor jobb lesz.

Szóval a gyűlés.
Már jó előre harangoztak (ministránsok fent a toronyban, nem tudom, kaptak-e fülvédőt hozzá), meg is telt rendesen a templom, szerintem ilyet se látott már pár száz éve, de a fiatal Atya biztos nem. Mivel nem vagyunk katolikusok, annyira nem követtük a helyi gyülekezet dolgait, csak tudom, hogy nagy szenzáció volt, mikor a régi, szeretett plébános elhunytával és egy év interregnum után mégis csak kapott a falu saját plébánost, ha már olyan szép parókiánk van. Ráadásul fiatalt. Most is ott volt elől, kissé aggodalmaskodó képpel, pedig a polgármester is buzgó egyháztag, biztos tudta, mihez nem szabad nyúlni. Sokan családostul jöttek, hozzánk átjöttek apósomék, és én képviseltem a családot, anyósom mondta, hogy én menjek, mert nekem jobb a memóriám.
Feszült volt a hangulat, nem is nagyon beszélgetett senki sem előtte, csak pár "hogy vagytok – rohad ránk a fagyasztó" jellegű eszmecsere fordult elő. Majd jött a lényeg, elég akadozva, aztán a kérdések órája, ami tényleg KO lett.
Lényeg a lényeg, tényleg az van, hogy pár faluval odébb a szó szoros értelmében eltűnt minden, Pest, a Duna túlpartján a szlovákok, állítólag az M1-esen túl is csak böszme nagy erdők vannak (de ezt csak úgy hallotta valaki valakitől, aki szintén hallotta valakitől), viszont Komárom sincs meg, egy falubeli fuvaros akart oda menni még szombaton. Tatabánya még megvan, ezt több felől is hallottuk. Magyarázat nincs rá, ne is kérdezzük. Megyei Védelmi Bizottság, meg helyi VB-k vannak, meg rendkívüli helyzet, ami egyelőre azt jelenti, hogy munkába, iskolába ne menjen senki, mentőt úgy lehet hívni, ha bemegyük a hivatalba és ott van rádió, vizet a falu széli forrásból vihetünk, vagy szintén a hivatalból, ahova pár fúrt kútból hordják, de mindent forralni kell. Hamarosan jön majd élelmiszersegély is, addig a szomszédokkal fogjunk össze és takarékoskodjunk a tartós élelmiszerrel, orvosi ügyelet is van, polgárőrség van és bővülni fog. Csak menet közben figyeltem fel arra, hogy magával a helyzet okával alig foglalkoztak, egyből nekiálltak nyomni a tennivalókat – nem is rossz módszer. Nincs idő agyalni a miérteken. Ami két esetben kellemetlen: ha tényleg nincs magyarázat, vagy ha el akarják titkolni a magyarázatot. Na mennyi az esélye az utóbbinak?
Kis töprengésemből ott tértem vissza, ahol a műszaki előadó a maga lassú, modoros módján azt fejtegette, hogy az infrastruktúra teljesen ép, azért nincs semmi, mert összeomlott az elektromos hálózat, ami a szivattyúkat is hajtja, de már dolgoznak rajta és hamarosan lesz valami. Először valószínűleg a telefonvonalakat csinálják meg, mármint a vezetékest.
Végül jött a polgárőrség – vége az önkéntes szakasznak, a rendkívüli helyzet miatt minden 18 és 40 közötti férfinak szolgálatot kell vállalnia, de legalább 16 éves fiatalok és negyvennél idősebbek is jelentkezhetnek. Ez maximum apósomat vigasztalhatja, én alaposan benne voltam a korban, bár már így is terveztem, csak Eszter nem örült volna neki. Felolvastak pár nevet, köztük az enyémet, kérték, hogy a végén menjünk oda a láthatósági mellényes helyi megbízotthoz, aki amúgy "civilben" a Tenger Security valami középvezetője.
Elég gyorsan lezavarták a végét, az utolsó döfést a kibontakozó kérdésözönnek azzal akarták bevinni, hogy az Atya bejelentette, hogy könyörgéssel folytatják, aki nem akar részt venni a misén, az csendben távozzon.
A távozás megvolt, de csak azért, hogy kint elkapják azokat a VB tagokat, akik pogány módra nem maradtak benn a misén, elárasztották őket kérdésekkel, amikre nem tudtak válaszolni (vagy nem akartak, bár nem hiszem). Pár digitális fényképező is körbejárt, amiken (talán a 10-es) út látszott, ami egyszer csak belefut pár igen nagy fába, az egyik fára egy fekete Audi fel is csavarodott, egy másik gépen az Egomi bazilika mögötti várfal, a Duna, és Párkány helyén hasonló erdő. Húzós.
A TS-es polgárőr kézzel írt listákat mutogatott, amin a falu "védelmi beosztása" volt, utcaszinten szervezték meg, diplomás és nulla tapasztalattal rendelkező emberként az a megtiszteltetés ért, hogy a mi utcánknak én lettem a főnöke. Gyors fejszámolással két hatvan év körüli bácsit tudtam összeszedni, aki a csapatot erősítheti, bár némelyik néninek lehet, hogy nagyobb a harcértéke. Szóltam, hogy a szomszédomat és a 17 éves fiát vegyék le a listáról, mert elutaztak pár napja és egyelőre még nem jöttek vissza. Holnap reggel a főtéren kell jelentkezni.
Megkérdeztem, hogy mi ez a mozgósítás – jó, tudom, nem mondták, hogy mozgósítás, de lényegében az. Az volt a válasz, hogy fenn kell tartani a közbiztonságot, de arra csak kitérő választ adott, amikor rákérdeztem, hogy azt mi veszélyezteti. A boltot mondta, meg azt, hogy nem akarja, hogy olyat szívjunk, mint a leányváriak. De ezt csak ő szívta vissza, hogy a szomszédék mit szívtak, nem derült ki.
Kellően felhúzta az agyamat az egész délután, utána pár ismerős és ismeretlen arccal is kitárgyaltuk a dolgokat, volt ott atombombától ufóinvázióig minden, de olyan szaki is volt, aki a kormányt hibáztatta, egy másik szaki az ellenzéket, egy harmadik meg a bürgermeistert, amiért az a kocsmát is bezáratta. Bár a jelek alapján valahonnan azért szerzett töltést. Egy középkorú férfi azt mesélte, hogy bement az anyjáért az egomi kórházba, haza is hozta, de menet közben látott pát csúnya dolgot, a dorogi Tesco pl. egy üszkös romhalmaz, és a főutcán szinte az összes kirakat be volt verve, a rendőrök meg géppisztollyal mászkáltak. Egy vékony srác azt akarta tudni, hol lehet pisztolyt szerezni. Ekkor léptem le.

Esztertől azt hiszem, bocsánatot kellene kérnem. Persze igazam volt, a fenének használt el két konzervet, ami még csomó ideig ehető maradt volna, de ezt kedvesebben kellett volna elmondanom. Majd ráveszem magam, egyelőre a fél estét azzal töltöttem, hogy a feltűzött szuronyú játékpuskát szorongatva ültem az ablaknál és az üres utcán bámultam.

(folyt. köv.)


[ha nem érted, mi ez itt, semmi gond, nem benned van a hiba. A http://www.erepublik.com/en/article/-magyarorsz-g-k-sz-nti-emagyarorsz-got--867817/1/20>legelső cikkből kiderül ez-az, bár abból sem minden.]
.