A TÉRKÉP

Day 1,894, 12:40 • Published in Hungary Hungary • by Tyamon Omerax



Térkép fogalma, méretaránya, tartalma és osztályozása

A térkép

Ha a térkép fogalmát definiáljuk, akkor egy lehetséges megközelítés erre a következő: a térkép a földfelszínen található természetes alakzatok, az épített környezet létesítményeinek, épületeinek, műtárgyainak arányosan kicsinyített síkbeli ábrázolását jelenti. Egy-egy térképet, annak előállítói, mindig sajátos céllal készítenek. A térképen a definícióbeli alakzatok, létesítmények, stb. ábrázolása mindig azok alakjellemző pontjaival történik, kivéve, ha ezt a méretarány nem korlátozza. Amennyiben a számunkra fontos tereptárgyak az előzőek szerint nem térképezhetők, akkor azok szemléltetésére egyezményes jeleket használnak. Az imént felvetődött a méretarány fogalma is – vajon mit is értünk ezen?

Méretarány

A méretarány (M) a következő összefüggéssel adható meg:

M=térképi hossz/vetületi hossz

A térképek méretarány szerinti csoportosítása csak közel egységes, az egyes érintett szakterületeknél (pl. geodéziai, földrajz) lehetnek kisebb eltérések. Egy, a gyakorlatban ismert csoportosításként a következő adható meg:

M=1:50 -> 1:500 helyszínrajzok
M=1:500 -> 1:5000 nagyméretarányú térképek
M=1:5000 -> 1:100000 közepes méretarányú térképek
M=1:100000 -> kisméretarányú térképek


A térkép tartalma

A térkép – amint az a nevéből is kiderül – a térnek a képe, amelyhez természetesen számos szöveges információ is társul még. Ami a térkép tartalmát illeti, szokás egyrészt annak geometriai és szöveges tartalmáról, másrészt annak egyezményes jeleiről is beszélni. A geometriai tartalom magába foglalhatja csak a síkrajzot, vagy a síkrajzot és domborzatot (magassági tartalmat) egyaránt. Az első esetben a térképen feltüntetendő objektumoknak a vízszintes vetületi alaprajza a lényeges, azaz 2D ábrázolásról van szó. Ilyen típusú térképnek tekinthető az ingatlan-nyilvántartási térkép. A második esetben nemcsak a síkrajzi információ, hanem a domborzati adatok is lényegesek. Ilyenkor szoktunk topográfiai térképekről beszélni.

A síkrajzi térképen – amint azt az elnevezés is mutatja – a síkrajz a lényeges. Az ide sorolható térképek a nagyméretarányú térképek. Ezeket az adatbőség, a részletekre kiterjedő szemléltetés jellemzi. A nagyméretarányú (síkrajzi) térképeken többek között a következőket szokás ábrázolni: közigazgatási, jogi határok; természetes alakzatok határvonalai; művelési ágak határai; építmények, épületek, támfalak, utak, vasutak, vízfolyások és azok kapcsolódó műtárgyait, stb.. A domborzati térképeken a magasságok ábrázolása elsősorban szintvonalakkal történik, de a szemléltetésnek léteznek másféle lehetőségei is, mint például a csíkozásos vagy a szintfokozatos technika. A szintvonalak a terep olyan görbe vonalai, amelyek annak azonos magasságú pontjait kötik össze. Szintvonalas ábrázoláskor lényeges adat két szomszédos szintvonal magassági eltérése, amelyet alapszintköznek hívnak. A bányatelek térképeken például ez az érték a vonatkozó utasítás szerint 5 m, de ha azt a térképezendő terület domborzata indokolja, akkor használható felező, vagy akár negyedelő szintvonal is.

Minden egyes térképhez tartozik szöveges magyarázat is. Annak függvényében, hogy ez a térképlapon hol található beszélhetünk névrajzról (kereten belüli megírások), vagy keretrajzról (kereten kívüli megírások).

A kereten kívüli megírások kapcsán először vizsgáljuk meg a nagyméretarányú, majd pedig a közepes méretarányú állami alaptérképeket. Egy nagy méretarányú térképlap keretvonalán kívül a következőket kell feltüntetni: méretarány; vetületi rendszer; magassági referencia rendszer (alapszint); az érintett község neve, statisztikai kódja; az érintett községhez/városhoz tartozó területek fekvése (külterület, belterület, zártkert); a térképlap és a hozzá csatlakozó szomszédos térképlapok sorszáma; a záróhelyszínelés éve; stb.. A topográfiai térképeken kettős keretvonal található. A belsőn belül van kirajzolva a fokhálózati vonalak képe és a síkvetületi km-es koordináta-hálózat. A belső és külső keretvonal között láthatók a csatlakozó vetületi sáv rövid szakaszai. A keretvonalon kívül pedig a következőket szokták megadni: méretarány; vetületi rendszer; magassági alapszint; mágneses elhajlás; vetületi meridián-konvergencia; csatlakozó térképlapok számai; adatnyerés módja; alkalmazott jelkulcs; stb..

A térkép tartalma kapcsán esett szó már az egyezményes jelekről is. Velük szemben az egyértelmű elvárás az, hogy azok minél egyszerűbbek legyenek, és jól ábrázolják azt az alakzatot, amit szemléltetni kívánunk. Lényeges jellemzőjük azok geometriája (alaprajz) és színük. A színek használatára néhány példát is megadhatunk. Eszerint a vízfolyásokat kékkel, az erdős területeket zölddel, a szintvonalakat barnával szokás jelölni. A művelési ágakhoz kötődően (pl. szőlő) kitöltő jeleket szokás használni. Térképkészítéskor az alkalmazott egyezményes jelek és szöveges magyarázatok gyűjteményét jelkulcsnak nevezik.

Amennyiben a térképezéskor a pontosság kérdése felvetődik, azt háromféle jelzővel is lehet társítani. Szokás beszélni a térkép alaki, helyzeti és tartalmi pontosságáról. Az alaki pontosságon azt értjük, hogy az ábrázolt objektumok valóban azok alakjellemző pontjaikkal lettek a térképen rögzítve, vagy sem. Lényeges dolog itt a generalizálás (összevonás) problémája, amely az ésszerűségre, ugyanakkor viszont az eredeti geometria minél kisebb mértékű torzítására törekszik. A helyzeti pontosság a térképi és természetbeli kölcsönös helyzet összehasonlításán alapul. E jellemző minősítéséhez helyszíni összemérések szükségesek. Végül a tartalmi pontosság "jósága" nem más, mint a térkép és a terep kívánalom szerinti tartalmi azonossága. Mindhárom pontossági minősítéshez helyszíni bejárás, szakzsargonnal kifejezve, helyszínelés szükséges.

Térképek osztályozása

A pontossági kérdések áttekintése után térjünk rá a térképek osztályozására. A méretarány szerinti csoportosításukat már korábban elvégeztük, most nézzük meg azt, hogy milyen más szempontok is jöhetnek még szóba.

Egy következő fontos szempont lehet a térképi adatok forrása.

Ez alapján beszélhetünk:

felmérési térképekről,

levezetett térképekről.

Ismeretes, hogy míg a felmérési térképek adatállománya elsődleges geometriai adatnyerésből (földi, műholdas, fotogrammetriai, távérzékelési) származik, addig a levezetett térképeknél az adatgyűjtés másodlagos módszerekkel (digitalizálás és szkennelés) történik.

Egy további osztályozási szempont a térképi ábrázolás jellege.

Eszerint megkülönböztethetünk:

geodéziai,

topográfiai és

földrajzi térképeket.

A geodéziai térképeket a nagy méretarány, a részletesség az alak- és mérethelyesség jellemzi. A topográfiai térképek ábrázolják a domborzatot is, kisebb pontosságúak, sokszor levezetett térképek, és azokat előszeretettel használja a földtudomány és a környezetvédelem. A földrajzi térképek kisméretarányúak, kevésbe részletesek, alkalmasak a természeti és társadalmi jelenségek elhelyezkedésének, kapcsolatának és időbeli változásának szemléltetésére. Legfőbb felhasználójuk a földrajz egyes szakterületei.

A térképek az adathordozó alapján is elkülöníthetőek. Ez alapján beszélhetünk:

hagyományos térképi adathordozókról és

digitális adathordozókról.

A hagyományos térképi adathordozók között említhető meg a papírlap, az alumínium lemezre rögzített papírlap és a mérettartó műanyag fólia. Itt jegyezzük meg azt, hogy a hagyományos térképek – azok mérettartása végett – speciális tárolási körülményeket igényeltek (térképszobák). A digitális térképek tárolhatók magán a számítógépen, vagy valamely digitális adathordozón. Ezek lehetnek pl. CD, hordozható winchester, vagy akár egy pendrive.

A térképek tanulmányozása kapcsán érdemes még röviden két nagy térképcsoporttal külön is foglalkozni. Ezek az állami alaptérképek és a tematikus térképek. Az állami alaptérképek egy ország egészét hézagmentesen lefedő, egységes szempontrendszer alapján előállított térképművek, amelyek használata, az azokat igénylő szakterületek számára, alapvető és nélkülözhetetlen. Ide tartoznak az állami földmérési (kataszteri) és a topográfiai térképek. A másik térképcsoportot a szakági térképek jelentik. Ezek között említhetjük meg a földtani, erdészeti, talajtani és bányászati térképeket. Egy igen fontos bányatérkép például a bányatelek térkép, amely az ingatlan-nyilvántartási térkép másolatán készül.




FORRÁS


ÉLJEN A PLAGIZÁLÁS

Ui: Csókoltat benneteket a Hortobágyon kerékpározó, egyfogú Mariska néni