A PHOENIX lángja felperzselte a földeket

Day 775, 10:17 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew


Lelki szemeink előtt minden bizonnyal még sokáig fog lebegni az a kép, amit ma hajnalban ittunk magunkba. eMagyarország és szövetségesei a PHOENIX eddigi bukdácsolásai után végre megállította az amerikai előrenyomulást, és egyszerre két csatában húzott fel olyan falat, ami nem adott esélyt ellenfeleinknek, hogy elvegyék tőlünk Heliongjiangot. A csata éjjel háromkor ért véget, lépéshátrányban voltunk; de a mindenre elszánt, áldozatkész honfitársainknak köszönhetően pedig az Atlanti-óceán túlpartján összeharácsolt ingyengold és a bankkártyák párosítása sem volt elég, hogy legyőzzenek minket. Jó emagyar szokás szerint ismét osztott több párt valamint magánszemély fegyvert és giftet, az UVVA pedig a hosszú hónapokon át gyűjtögetett aranyát és fegyverkészletét végre a harcmezőre tóduló lakosság nyakába önthette. Minden jel arra mutatott hogy a gigászok csatája közeleg – és ezúttal ebből a csatából ezúttal mi jöttünk ki győztesen.

Egy valamit azonban már az előtt kijelenthettünk, mielőtt eldőlt volna a Kittiért zajló csata: hihetetlen 2009-es évet zártunk. Hihetetlent, mert az év elején az anyaország két régióján, és a románok által megszállt magyar területeken párszáz magyar tengődött, az év közepére pedig az Új Világ legerősebb nemzete lettünk, akinek három kontinensen voltak gyarmatai, és egy ideig lakosság tekintetében is messze a legnagyobb volt. A kitartás, elszántság, kreativitás és hűség olyan arányú keveréke tudta csak ezt a sikert létrehozni, amelyet nem lehet másként jellemezni, mint egy csoda. Egy teljes újjászületés – valami olyasmi, amit legjobban a PHOENIX neve és ideája hordoz; az eszme, hogy a leggyengébből is válhat legerősebb, hogy a legkevesebb jelentékenységgel bíró tagországból is lehet fontos, megbecsült szövetséges.

Mert szövetségeseink kitettek magukért, annyi bizonyos. Két szóval az őszinte hála lenne az, ami igazán kifejezi érzéseimet feléjük; hiszen volt aki megtámadta a nálánál sokkal erősebbet, volt aki átengedte magán szövetségesét azon az áron, hogy saját maga feldarabolódott. Volt, aki átköltöztette a teljes hadseregét azért, hogy minket védjen, és volt aki leradírozódott a térképről a sokfrontos háború során. Azt hiszem, egy köszönetnyilvánítást – még ha minden valószínűség szerint nem értenek magyarul, CSV-t pedig végkép nem olvasnak – e hasábokat írva is megérdemelnek.

Izgalomból, taktikából, győzelmekből és vereségekből, extázisból és kijózanodásból, flameből és trollkodásból tehát nem volt híján az óév utolsó néhány és az újév első pár napjában; ha a sejtésem nem csal, jó ideig nem fogunk még egyszerre ekkora háborúban, ekkora létszámban, ennyi ország részvételével hadakozni. A PHOENIX lángja, ami a görög vaslelőhelyet és a szívünknek oly kedves Erdélyt vette célba felperzselte tehát a földeket – sajátjainkat és ellenségeinkéit egyaránt. Eljött az újjáépítés ideje – saját ambícióink mellett vigyázó szemeinket az eddigieknél jobban vessük barátainkra; állítsuk helyre, azt, amit az ellenség eltörölt, védjük meg azt, aki eddig minket védett, és szerezzünk dicsőséget annak, aki korábban nekünk segített szuperhatalommá válni.