A nyilvánosság "civilizálása"
•
by Bertrand Russell
A nyilvánosság „civilizálása”
Nemrégiben merült fel bennem a kérdés: vajon miért nem tudja hosszú távon megvetni a lábát az e-magyar médiában egyetlen, magát függetlenként definiáló újság sem? Ha van is valakiben annyi elszántság, hogy mondjuk egy interjúkra szakosodott lapot indítson, vagy rendszeresen, külföldi lapokat szemlézzen, miért áll le rövid idő után, miért nem folytatja kezdeményezését?
Pedig a független, a tájékoztatást előtérbe helyező sajtó a fő letéteményese egy olyan demokratikus közösségnek, amelyben csakis ez képes a politikai intézmények két választás közötti társadalmi ellenőrzésének szerepét ellátni. A nem-politikai kontroll (nevezzük az egyszerűség kedvéért „civil kontrollnak”, még ha nem is ugyanazt jelenti ehelyütt, mint a való életben) szerepe azért elsődleges egy demokratikusnak nevezett államban, mert mellőzi a politikai pártok hatalomorientált és sokszor éppen ezért a saját érdekeiket a hatalom megszerzése és megtartása érdekében a közösség érdeke fölé helyező motivációit.
Az eRepublikon e feladatra csakis a média felületei alkalmasak, így a játékba integrált sajtó- illetve fórummodult, valamint a játékra épülő, külső webes tartományok, mint a mibbit chat az #erep nagyszobától kezdve a pártszobákon és egyéb tematikus szobákon át egészen a #kongresszus ülésterméig, illetve az ország hivatalos fórumának nevezett oldal. Mégis, azt látjuk, hogy ezeken a felületeken a civil, vagyis nem-politikai kezdeményezések, (főleg a kontroll-jellegűek) száma igen alacsony, erejüket nézve pedig gyengék, tekintve, hogy a média napirendjét inkább a bulvárosnak nevezhető témák, illetve a közlemények töltik meg, vagy a politikai pártokhoz köthető alapítványok, cégek és orgok kampányszövegei. A tematikus, átfogó elemzés igen ritka (ezek is inkább kül- vagy geopolitikaik), a hazai politikai „elit” számára adott feedback-ekből pedig még a legjobb esetben is csak havonta egy tűnik fel.
A nyilvánosságnak ez a „szerzett immunhiánya” igencsak megnehezíti annak az ároknak a betemetését, amely az ún. politikai „elit” és holdudvarai, valamint az egyszerű erepes polgár között húzódik. Itt igazságfogalmakról van szó: a politikai igazság ugyanis másféle kritériummal rendelkezik, mint a hétköznapi igazság, abban az értelemben, hogy a politikai cél-eszközrendszerében előbbre tartja a feltételezett célhoz vezető legrövidebb út megtalálását, még ha az bizonyos esetekben távol is esik a társadalom nyilvános normáitól, mint hogy hosszabb és cirkalmasabb utakat kelljen bejárnia pusztán azért, hogy saját maga szempontjából külsődleges elveknek engedve a normák által megszabott optimumhoz igazodjon. Ezért ha a nyilvánosság mindennapi beszédét a társadalmi norma helyett a politikai veszi át, akkor a közbeszéd nem kívánt irányt vesz és minden megszólalás politikai, nem pedig a common sense alapján lesz pozitív vagy negatív szempontból értékelve. Ez ahhoz vezet, hogy az amúgy hétköznapinak feltüntetett megszólalást nem lehet, csak politikai szempontok alapján értékelni és így minden alárendelődik a napi politika bizonytalan sakkmeccsének.
Az igazság, még ha csak common sense-igazságról is van szó, viszont sokkal rögzítettebb, mint a politikai igazság, ezért minden közösségnek alapvető feladatai közé tartozik, hogy megőrizze a norma igazságát a közbeszéd terepén és ne hagyja, hogy az a nyilvánvaló politikai martalékává váljon. Ez csak úgy lehetséges, ha a politikainak nem művi úton, de gátat szabnak, vagyis ha a médiában megjelenő hozzászólásokban a független, civil kezdeményezések nagyobb arányban tűnnek fel. Művi út azért nem javasolt, mert az a lépés ugyancsak politikai lenne, amennyiben olyan nyomásként lenne értékelhető, amely egy későbbi állapotot úgy akar elérni, hogy egyébként általa nem kívánatosnak tartott módszereket alkalmaz saját célja mielőbbi elérésére.
Nem is annyira közkeletű félreértés, hogy az e-közösségben zajló folyamatokra csakis pártpolitikusként, vagy oligarchaként, esetleg erős katonaként lehet hatni. A közösségalkotó tényezők alapegysége nem az e-politikus, hanem az e-polgár. Véleménynyilvánítási szabadsága folytán mindenkinek lehetősége van rá, hogy kinyilvánítsa véleményét az országban történő eseményekről, hogy az ugyancsak elidegeníthetetlennek nevezhető egyesülési jog folytán olyan alulról jövő kezdeményezésekben vegyen részt, amelyek nem a politikait, hanem a teljes közösség saját igazságát hivatott a nyilvános vitában képviselni és argumentálni.
A korábban említett árok eltüntetése csak úgy lehetséges, ha a politikai szempontjától magát függetleníteni képes orgánumok is megjelennek és a valóság politikai tükrözése helyett a tájékoztatásra és a közösség valós igényeinek bemutatására törekszenek. Ha a politikai „elit” és a közösség közé egy mesterséges üveg ékelődik, azt a közösség működőképességének és demokratikusságának megőrzése érdekében előbb-utóbb be kell törni. Ilyen újságokat hosszú távon üzemeltetni nehéz, hiszen a politikai mindig törekedni fog saját dominanciájának megőrzésére (ez alaptermészetéből fakad), viszont korántsem lehetetlen fenntartásuk. Úgy tűnik, hogy a mostani viták alkalmasak arra, hogy a nyilvánosságban beálljon egy pozitív fordulat, hiszen a politikai „elit” a közösség személyi preferenciáit letapogató indikátor-akciói elszabadultak és a közösség nyílt antipátiáját váltották ki. Nincs jobb alkalom a mértékadó, civil sajtó megindítására, mint ezek a napok; az állampolgárság bevezetésének szimbolikus napjai.
Bertrand Russell
A Politikafilozófiai Kutatóközpont igazgatója
Spektator Institute
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Kíváncsi vagyok így lesz e. De nehéz értelmezni a független kitételt a játék keretein belül is. Hiszen a közösség dolgaival való foglalkozás, az erről való gondolkodás maga a politika. És a pártok elmosódott keretei között nehéz a függetlenséget számon kérni. Jól jelzi a pártverseny és magának a politikának az elmosódottságát, hogy minden kormányban, akikkel eddig összefutottam, párt szempontból ellenzéki képviselők ültek miniszterként vagy valamilyen egyéb posztbetöltőként.
vote! bár nem tudtam végig olvasni, mert nekem túl hosszú🙂
Szerintem azért nincs független újság mert emberek vagyunk. Ez a játék a közösségről szól.
Az ember rossz tulajdonsága az, hogy ha bekerül egy közösségbe akaratlanul is azonosul hozzájuk (Jó példa erre az a jelenet a Holt Költők társaságából, amikor az udvaron sétáltatja körbe a tanulókat a tanár) Először mindenki ment a maga ritmusába, majd szép lassan elkezdtek egyszerre lépni.
Itt is ez történik, belekerül az ember egy szűkebb társaságba, hisz az ember társasági lény, és elkezd azonosulni hozzájuk. Ezáltal elveszíti függetlenségét, és a függetlennek indult lap már nem is független.
Itt függetlenségen nem a közösségtől, vagy a saját preferenciánktól való függetlenséget értem, hanem a többszempontúságot, ami éppannyira toleráns az ideológiailag más oldalon állóval szemben, mint ahogyan elvárja önmagával szemben is másoktól azt, hogy biztosítsák neki a szabadságot véleménye kifejtésére. Vagy másként: itt a függetlenség azt jelzi, hogy a legkisebb közös nevező megtalálása, vagyis a közösség szempontja vezérli az adott embert, nem a saját önös érdekei és (párt)politikai megfontolásai - és ez nem jelent személyiségmentességet, vagy az értékek feladását.
akkor jó 😃
Érdekes olvasmány. Mégilyent. 🙂
Azért nincs, mert akik itt játszanak és vezető szerepben tetszelegnek, azok a való életben gimnazisták, informatikus egyetemisták és egyéb, a leírtakról fogalommal nem bíró emberek.
Vote, szép munka.
Rains eléggé el vagy tévedve az életkorokat illetően. Nézegesd meg tali képeket pl. és láthatod, hogy az általában "elit"nek titulált réteg inkább áll 30-hoz közeliekből, mint 20-hoz közeliekből. 20 alattit pedig mutatóba találsz csak magasabb pozicióban.
magasabb pozició? nekem az csak irl számít 🙂 a 0-ák és 1-esek királya sose akartam lenni 😃
A te fogalmaid szerinti függetlenség létezik, csak az olvasóközönség (te is) sorol be mindent valamelyik oldalra/pártba.
@Rains, szerintem nem életkor vagy végzettség kérdése, hogy belássa egy játékos, hogy a mostani nyilvánosság működése abnormális és erre milyen válaszokat lehet adni.
@Quicksilver, sajnálom, de a kommentedet nem tudom értelmezni, főleg az írásomhoz kapcsolódó hozzászólásként nem.
aha. nem baj.
Vannak olyan ujsagok, melyek mar regota leteznek, es nincs kozuk a politikahoz (statisztika statiszta, Business Magazine, ...), vagy legalabbis nem all erdekukben barmely oldalt kepviselni.
A problema abbol adodik szerintem, hogy vannak akik tul komolyan veszik ezt a jatekot, es tul komolyan veszik sajat szerepuket benne.
Az pedig, hogy a bulvar sajtot olvassak az emberek, azt mutatja, hogy unalmas a jatek. Nincs egyeb szorakozasi lehetoseg, mint egymas hulyesegen nevetni, ragodni.
Szerintem is rettento unalmas, mar jo ideje. Abba is fogom hagyni szukos idon belul, hacsak nem tortenik valami csoda. (ez nem fenyegetes 🙂 )
Szoval nem figyelek azokra akik tul komolyan veszik.
Persze ez csak az en velemenyem....
Én lehet hogy egy más játékkal játszom, de közel nem tartom az eRepet mostanában (meg amúgy sem) unalmasnak.
A cikk amúgy jó, kevés írást kényszerített eddig rá, hogy ilyen lassan olvassam 🙂
Hosszúra sikerült kissé, de megérte elolvasni. Átérzem a problémát, pedig rövid ideje csatlakoztam a játékhoz, de mégis már most a könyökömön jön ki, hogy nem tudok vagy inkább nem merek sehol semmi "velőset" hozzászólni. Egyrészt azért, mert a csapból is a politika folyik, és mindig azt érzem, hogy nah ehhez megint nem értek eleget, más téma viszont fel se jön vagy egyszerűen átlépik, és inkább hagyom a fenébe a fórumozást, irkelést, etc. Jó lenne valóban, ha időnként olyan emberek is szóhoz jutnának eRepen, akik nem feltétlenül a politikai elvek szerint szeretnék megváltani ezt az eVilágot..
Remek írás, vote! 🙂