A Hero Will Rise: 2. rész

Day 2,869, 08:34 • Published in Hungary Hungary • by Lt.Hunn

A Hero Will Rise: 1. rész
Readers: 360
Vote: 160

Háttér zene
__________________________________________________________________________

Még egy járművet a vízre küldtek. Nem tudtam eldönteni, hogy az ukránok hülyék, vagy bátrak. A víz alatt közelítettem meg a járművet, miközben telt meg katonákkal. Zárták a hátsó ajtót, indultak volna meg, azonban addigra a motorjukat tönkre tettem. Zavartan néztek egymásra, ukránul hablatyolt valamit az egyik és ütögette a sofőr ülés hátát, hogy indulhatnak. Továbbra sem indultak. Adok nekik egy esélyt.
Felugrottam a sofőrhöz, kiütöttem a sofőrt a szélvédőn keresztül és a Dunába dobtam, közben az ülésre egy kis bombát helyeztem. A jármű tetejére léptem, és 20 ukrán harcos állt dermedten előttem összezsófoltan.
-Ukranians... Surrender Now or Be Destroyed!- adtam a figyelmeztetést. Azonban rögtön a fegyverükhöz nyúltak. Bátrak, vagy nem értik mit mondtam...inkább az utóbbi.
Közéjük ugrottam hátamról leemelve a kardom. Egy csapással 3at le is terítettem. Előttem lévő q1es fegyverével lőtt rám. Elhajoltam, és a mögöttem lévő társát kapta fejbe. Következő mozdulattal levágtam a fegyvertartó kezét és rárugtam a mögötte lévőkre. Megint suhintottam egyet mögém és ketten a földre kerültek. Távolról hallottam egy lövést, amit épp hogy ki tudtam kerülni. Felnéztem és egy mesterlövésszel néztem farkas szemet. Körülöttem lévők kezdtek magukhoz térni, így hát gyorsan cselekedtem.
Guggolásból felugrottam a gát felé, közben aktiváltam a kisbombát, és a robbanásának lökéshulláma segített felrepíteni oda. Kardomat a mesterlövészbe dobtam, de fegyverét maga elé rántotta, így azt találta el. Bal kezemben lévő q7es kézifegyveremmel a másik oldalon lévő zsoldosokat aprítottam ketté, köztük egy q7es tankot is.

Pár másodperc alatt már menekülőre fogták. Visszatekintettem jobb oldalamra, ahonnan demo-bt-ro a fegyver tusával jött nekem. Kikerültem és a hátába könyököltem. Megtorpant egy másodpercre, és egy q6os késsel a kezében szúrt a torkom irányába. Elhajoltam, közben hasba térdeltem, nyakon fogtam majd a kézi fegyveremmel alulrúl állkapcson lőttem. Két q6 tank felém lőtt még arról az oldalról, de mellettem repült el a lövedékük. Kézifegyveremmel szitává lőttem azokat. Az ellenséges hadsereg morálját sikerült megtörni, visszavonulót fújtak. Átnéztem atúloldalra, ott pedig jó pár magyar katona állt engem nézve. Gondoltam csak át megyek hozzájuk, nehogy hátba támadják őket...

Az utolsó román zsoldos vérét tisztítottam le a kardomról, amikor pár magyar katona megközelített.
- Mióta gyártanak q7es kardot? Nekem is kell egy ilyen!- szólalt meg az ifjú Ser Afra.
- Ne baromkodj, inkább húzz vissza edzeni! - oktatta ki Blackwood.
- Blacki hagyd már békén Afrát! Megint a pohár után nyúltál azért vagy ilyen kötekedő. -szólt rá társaira Gergely07, majd hozzám fordult - Szép kis tüzijátékot rendeztetek a társaiddal!
- Tényleg, ők hol vannak?- kérdezte Katun
- Még nincsenek.- válaszoltam neki, ahogy az utolsó vércseppet is letisztítottam fegyveremről. Azt vettem észre, hogy mindenkinek leesett az álla a döbbenettől, egyedül Gergely07 nem zavartatta magát és a száraz q1es kenyeret elkezdte majszolni. Végül Blackwood törte meg a csendet zavartában:
- Te honnan szereztél kaját?
- Mindig tartok magmnál egy keveset vészhelyzetre. Ha neked nincs, nézd át az ukrán testeket amiket a q7 kardos barátunk az elöbb darabolt fel.
- Miii vaaaaan?- hagyta figyelmen kívül Katun, az előbbi párbeszédet. - Mégis hogyan tudtad ezt egyedül megcsinálni?
- Egy régi ajándék...- kezdtem bele és megrohantak az emlékek.

A csatamezőn voltam, akkoriban a Dobó század tagjaként. Elég tapasztalt voltam már akkor mögöttem, és az első baby boom katonái vettek főként körbe. Azonban ott volt Quicksilver is, ex elnök asszonyunk is. Irigylésre méltóan ölte a hódító románokat. De túlerőbe voltak, és az újoncok kezdtek meghátrálni, végül már csak én és Quick voltam. Két q4es fegyver golyója mellkason talált engem, de ex-elnökünkhöz képest semmi bajom nem volt. A románok őt akarták kiiktatni a képből, aki az egyik vezető szereplője volt eMagyarország felszabadításában. Én csak egy átlag katona voltam. Azonban Quick nem adta könnyen magát, sárágán elkezdett világítani, elővette a kardját és pillanatok alatt szétvágott egy századnyi románt. Ám sérülései súlyosak voltak és összeesett. Oda rohantam hozzá, hogy q2es giftekkel gyógyítsam sebeit, de ellökte magától és megragadta a nyakam.

- Ne hagyd soha, hogy elvegyék az országunkat...

- Szóval, hogy is hívhatunk téged?- kérdezte Ser Afra, ezzel kizökkentve a visszaemlékezésből. - Mr. Lt?- utalt a ruhámon való rangra.
- Nincs időnk ilyenekre!- jött meg sántítva Botyar. - Meg kell tisztítanunk még Miskolcot és Debrecent!
- Kész.- vágtam rá. - Már csak határőrzésre kell oda pár katona.
Ekkor Gergely07 elejtette q1 kenyerét.
- Megeszed még azt?- kérdezte tőle Blackwood, mutatva a kajára, pár másodperc csönd után.
- A tiéd Blacki...- legyintette. Mivel köpni nyelni nem tudott senki, ezért átvettem a vezetést:
- A Kuruc sereg marad tartani a hátországot, a Csontbrigád és a Magyar Légió jön velem megvédeni Győrt!
- Dolgunk akadt, valaki szóljon Jeticsicskának, hogy ne nyúzza már a román hullákat!- szólt a rádióba Gergely07.
- Ukrán ez, nem román...

__________________________________________________________________________
Ha tetszett a történetem, nyomj egy VOTE-ot,
Ha több részt is akarsz látni, nyomj egy SUB-ot,
Ha beszélni akarsz a készítővel, castingról, történetről infókról akkor rizon: #regeny
Jöhetnek a kommentek is, főleg mert kéne 25 ismét.


Ezek után, megtekintheted másik regényemet is, ha még nem tetted volna:
__________________________________________________________________________


Itt kezdődik:DayZ 0. -Attila
Readers: 59
Vote: 23





Köszönet a támogatóknak, ők inspirálják írásaimat!
22db +25 UPDATE: 23db +25
3db +15
2db +5