A göröngyöket még markoljuk

Day 894, 10:23 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew


Hihetetlenül nehéz hét áll mögöttünk. Az adminok ismét tort ülnek eMagyarország fölött, és Insideres cikkekben örömködnek Heilongjiang elvesztése kapcsán. De messze van még a vége. Quicksilvert, korábbi elnökasszonyunkat idézve: nem elég háborút indítani, azt meg is kell nyerni. Az EDEN a jelek szerint erről az intelemről mintha megfeledkezni látszana: ha túléljük ezt a világégést, aktivált MPP-jeink nagy fegyverténynek fognak számítani az ellenséggel szemben.

Az ország nagy része most romokban hever. A munkaerőpiac szétzilálva, kórházaink és végváraink helyét csak a füstölgő hamu és a kettétört deszkák jelzik. És bár népességünkből ötezer lakost elvesztettünk – döbbenetes szám, utoljára ekkora nagyságrendekben októberben maradtak emberek a határainkon kívül, a három észak-amerikai erősség elestekor –, az elcsatolt területeket folyamatosan szerezzük vissza. Az eredetieket legalábbis. Jóllehet Heilongjiang eleste hatalmas érvágás és trauma, nem szabad, hogy belesüllyedjünk a gyászba, és kiengedjük a kezünkből a gyeplőt. A gyeplőt, amellyel a még megmaradt területeket egyben tarthatjuk.

Buktak már más országok is csúcsrégiókat: emlékezzünk az indonéz-román, nyugat-szibériai adok-kapokra; a Podóliáért vívott legendás ütközetekre és taktikai sakkjátszmára, vagy akár az Urálból való kivonulásra, ami annak idején legalább akkora felzúdulást keltett, mint amekkora tragédiának most Hellokitti elvesztése tűnhet. De az ötödik világháború idején nincs idő sebeink nyalogatására: a jövőbe kell tekintenünk, és alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Észre kell vennünk, hogy a mostani játékmenet, hatalmi erőegyensúlyok, és IRL háttér már rég nem úgy alakul, mint ahogy a tavalyi évben történt.

Nagy időket élünk, mondaná egy külföldi, ha megtépázott országunkról hallana. Valóban, ez az offenzíva most eMagyarország vizsgája: vizsgázunk nemzeti összefogásból, egységből és kitartásból; vizsgázik a hadvezetés és az elnöki stáb hozzáértésből; és vizsgázik az elitkatonától a közlegény rangú kétkattosig mindenki. Elválik, van-e még tűz az emagyar szívekben, és hogy mit tud az a reguláris hadsereg, aminek alapjait 15 hónapja kezdtük el lerakni. Nagy időket élünk: hősök születnek, ezrek válnak nincstelenné, és néhányan hihetetlen vagyonokra tesznek szert fegyvercégeikből. Olyan korszak ez, amelyek – a 2008 őszén kezdődött román megszálláshoz hasonlóan – hosszú ideig fogunk még mesélni az utánunk jövő generációknak.

De a göröngyöket még markoljuk, és nem engedjük ki a kezünkből. A dunántúli, az alföldi, és az észak-magyarországi régiók bár visszatértek, de infrastruktúrájuk a földdel vált egyenlővé. eHazánk földjének göröngyeit azonban fogjuk, védjük, ameddig tudjuk. Lehetnek ezen régiók kihaltak vagy erőszakkal evakuáltattak, ellenfél által megszálltak és porig romboltak; a tudat, hogy ismét hozzánk tartoznak, többet ér minden GOLDban megváltható értéknél, munkaerővesztett vagy visszafejlesztett cégnél. A napfény most egy időre eltűnik a dél-alföldi régióból is, de ami vissza fog térni, az perzselő tűz lesz: a főnix tüze.