A bena kacsa esete a medalvadaszokkal!
Day 666, 05:51
•
Published in Hungary 
•
by
•
by Termetes Samu
A béna kacsa esete a medálvadászokkal
Fontos kérdésnek tekintem a kongresszus és a kormány jogköre körül kialakult vitát. Olyan kezdeményezések csírái bontakoznak ki, olyan hangok erősödnek, melyek a kongresszus jogkörét szeretnék bővíteni a kormánnyal, illetve az elnökkel szemben. A másik oldalról ugyanakkor az elnöki rendszer hívei igyekeznek bebizonyítani, hogy a kongresszus nagyobb beleszólási joga egyben a gyors és hatékony kormányzást tenné lehetetlenné.
A két félnek vannak érvei, melyekben mindkét fél igazságát látnunk kell. Jelen helyzetben szükségesnek látom a kongresszus fokozatos erősödését. A jelenlegi hatalomgyakorlási metódusban valóságos belelátásra, az ügymenetbe való ellenőrzésre nincs lehetősége a közösségnek. Ugyanakkor egy hibás döntésnek, vagy egy félreértelmezett játéknak a következményeit az egész közösségnek viselnie kell.
Az erep adta keretek között nincs olyan, hogy elnöki felelősség. Az elnöki felelősségnek a megválasztott személy saját maga által állított játékbeli erkölcsi-etikai mércéjét tekinthetjük. Amennyiben a közösség rosszul választ elnököt a felelősség őt terheli, és nem az általa választott elnököt. Ebben a helyzetben azt gondolom ésszerű az a közösségi akarat, mely szeretné a rá háruló felelősséget ellenőrzés formájában kifejezni.
Ehhez azonban olyan kongresszusra van szükség, melyben a tagokért a lehető legnagyobb felelősséget vállalja az őket delegáló párt. Hibás az a megközelítés, hogy a választói akarat megnyilvánulása önmagában elegendő érv arra nézve, hogy a pártok felelősségteljesen válasszanak és indítsanak jelölteket. Mivel a játékban szavazók jelentős része ilyen mélységben nem követi nyomon az eseményeket, ezért a felelősség azok kezében van, akik, - mint egy korábbi írásomban fejtegettem- az ország széleskörű elitjéhez tartoznak. Az ő felelősségük, hogy a medálvadászokat kiszűrjék jelöltjeik közül, hogy politikailag felvállalhatatlanná tegyék e viselkedésmintát. A kongresszus csak akkor tölthet be ellenőrző funkciót, ha tagjai saját magukat komolyan veszik.
Ezzel kellene kezdeni! A kormány ellenőrzése, jogkörének bizonyos korlátozása csak akkor vállalható ésszerűen, a működés hatékonyságának rombolását elkerülendő módon, ha azt komolyan vehető kongresszus valósítja meg, lépésről lépésre. A felelősség rajtunk van! Ott kell kezdenünk, hogy nem adunk támogatást, lehetőséget azoknak, akik nem kívánnak felelősségteljesen részt vállalni a munkába. A kongresszus kialakuló tekintélyét romboló véleményekkel szemben csak így vehetjük fel a versenyt.
Ha ezt megvalósítottuk, akkor lehetségessé válik, hogy a döntések személyi konzekvenciákkal járjanak. Nem arról van szó, hogy egy hibás döntés után bűnösöket kell kiáltsunk, de arra szükség van, hogy a döntésnek legyenek következményei.
A Szolidaritás Párt új elnökeként kezdeményezni fogom,- és hiszem, hogy pártkongresszusunk e törekvésemben megerősít majd-, hogy a kongresszusi választáson induló jelöltjeink a nyilvánosság előtt vállalják kötelezettségeiket, mely a reménybeli mandátummal jár.
Fontos kérdésnek tekintem a kongresszus és a kormány jogköre körül kialakult vitát. Olyan kezdeményezések csírái bontakoznak ki, olyan hangok erősödnek, melyek a kongresszus jogkörét szeretnék bővíteni a kormánnyal, illetve az elnökkel szemben. A másik oldalról ugyanakkor az elnöki rendszer hívei igyekeznek bebizonyítani, hogy a kongresszus nagyobb beleszólási joga egyben a gyors és hatékony kormányzást tenné lehetetlenné.
A két félnek vannak érvei, melyekben mindkét fél igazságát látnunk kell. Jelen helyzetben szükségesnek látom a kongresszus fokozatos erősödését. A jelenlegi hatalomgyakorlási metódusban valóságos belelátásra, az ügymenetbe való ellenőrzésre nincs lehetősége a közösségnek. Ugyanakkor egy hibás döntésnek, vagy egy félreértelmezett játéknak a következményeit az egész közösségnek viselnie kell.
Az erep adta keretek között nincs olyan, hogy elnöki felelősség. Az elnöki felelősségnek a megválasztott személy saját maga által állított játékbeli erkölcsi-etikai mércéjét tekinthetjük. Amennyiben a közösség rosszul választ elnököt a felelősség őt terheli, és nem az általa választott elnököt. Ebben a helyzetben azt gondolom ésszerű az a közösségi akarat, mely szeretné a rá háruló felelősséget ellenőrzés formájában kifejezni.
Ehhez azonban olyan kongresszusra van szükség, melyben a tagokért a lehető legnagyobb felelősséget vállalja az őket delegáló párt. Hibás az a megközelítés, hogy a választói akarat megnyilvánulása önmagában elegendő érv arra nézve, hogy a pártok felelősségteljesen válasszanak és indítsanak jelölteket. Mivel a játékban szavazók jelentős része ilyen mélységben nem követi nyomon az eseményeket, ezért a felelősség azok kezében van, akik, - mint egy korábbi írásomban fejtegettem- az ország széleskörű elitjéhez tartoznak. Az ő felelősségük, hogy a medálvadászokat kiszűrjék jelöltjeik közül, hogy politikailag felvállalhatatlanná tegyék e viselkedésmintát. A kongresszus csak akkor tölthet be ellenőrző funkciót, ha tagjai saját magukat komolyan veszik.
Ezzel kellene kezdeni! A kormány ellenőrzése, jogkörének bizonyos korlátozása csak akkor vállalható ésszerűen, a működés hatékonyságának rombolását elkerülendő módon, ha azt komolyan vehető kongresszus valósítja meg, lépésről lépésre. A felelősség rajtunk van! Ott kell kezdenünk, hogy nem adunk támogatást, lehetőséget azoknak, akik nem kívánnak felelősségteljesen részt vállalni a munkába. A kongresszus kialakuló tekintélyét romboló véleményekkel szemben csak így vehetjük fel a versenyt.
Ha ezt megvalósítottuk, akkor lehetségessé válik, hogy a döntések személyi konzekvenciákkal járjanak. Nem arról van szó, hogy egy hibás döntés után bűnösöket kell kiáltsunk, de arra szükség van, hogy a döntésnek legyenek következményei.
A Szolidaritás Párt új elnökeként kezdeményezni fogom,- és hiszem, hogy pártkongresszusunk e törekvésemben megerősít majd-, hogy a kongresszusi választáson induló jelöltjeink a nyilvánosság előtt vállalják kötelezettségeiket, mely a reménybeli mandátummal jár.
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Jól beszélsz! A pártok vállaljanak felelősséget a jelöltjeikért!
A kongresszus feladata a távlati célokat és a kormányzás elveit kijelölni és azokat számon kérni. Az elnök (és kormánya) feladata pedig a kormányzás. Ha egy minisztérium, vagy kormánytag rosszul végzi a feladatát, a parlament nem szólhat bele közvetlenül, csak az elnököt menesztheti. Viszont kiadhat parlamenti határozatot, amelyben elítél bizonyos politikai magatartást, felszólítja az elnököt egy minisztere menesztésére. Nyugodtan kiadhat a parlament állásfoglalást gazdasági, külpolitikai kérdésekről is, stb.
Viszont a játékszabályok elnöki kormányzást határoznak meg, ha a kongresszus túl nagy hatalmat akar magának, pofára fog esni. Tehát addig kell nyújtózkodni, amíg a takarónk ér.
Vote és kicsit erösebben: http://www.erepublik.com/en/article/kedves-mhp-kedves-kard--941286/1/20" target="_blank">http://www.erepublik.com/en/article/kedv[..]/1/20
Nagy-nagy vót!
Ott a pont, Mikrobi. Amúgy vote, mert a gondolat jó, de tessék kidolgozni! Milyen módon képzeled ezt: "Ezzel kellene kezdeni! A kormány ellenőrzése, jogkörének bizonyos korlátozása csak akkor vállalható ésszerűen, a működés hatékonyságának rombolását elkerülendő módon, ha azt komolyan vehető kongresszus valósítja meg, lépésről lépésre. A felelősség rajtunk van! Ott kell kezdenünk, hogy nem adunk támogatást, lehetőséget azoknak, akik nem kívánnak felelősségteljesen részt vállalni a munkába. A kongresszus kialakuló tekintélyét romboló véleményekkel szemben csak így vehetjük fel a versenyt.
Ha ezt megvalósítottuk, akkor lehetségessé válik, hogy a döntések személyi konzekvenciákkal járjanak. Nem arról van szó, hogy egy hibás döntés után bűnösöket kell kiáltsunk, de arra szükség van, hogy a döntésnek legyenek következményei." Tudod, az ördög a részletekben lakozik....
Jogos - VOTE!
zarkahaazy: én pártelnökként első lépésnek azt tekintem, hogy mindent megteszek, hogy a szolidaritás olyan jelölteket indítson, támogasson, akik feladataikat komolyan veszik. Azt gondolom az első lépés az lenne, hogy a többi párt is hasonlóan járjon el. Amennyiben a közösség azt tapasztalja, hogy a kongresszusba olyan tagok vannak, akik komolyan veszik feladatuk, úgymond felelősséggel viseltetnek döntéseik iránt, akkor az ad egy tiszteletet az intézménynek. Ameddig a közösség azt látja, hogy a kongresszus komolytalan, ameddig azt érzékeli, hogy a pártok nem tesznek mindent a medálvadászok ellen, addig nehéz a következő lépéseket megtenni. Nem lehet lépcsőfokokat kihagyni, mert akkor orra bukunk.
Voted, jól beszélsz!
Egy újabb lépés a demokrácia felé... 🙂
Javasolnám a politikai élet megtisztítására azt a módszert, hogy választott képviselőink és elnökünk szerződést köt az eMagyar Köztársasággal. Vagyonával felelne végzett és el nem végzett munkájáért.
Az adminok örömmel hajtják be szerintem a tartozást....
Vote
nekem kell egy kongresszusi plecsni Magyarorszagrol is. indulok majd a valasztasokon
Vote. Javaslom, hogy a pártok erkölcsi felelősségvállalását egészítse ki azok anyagi felelősségvállalása. Ha ennek a vitáján túl vagytok már, akkor tárgytalan, de én bizony minden bejutott képviselőt 10 G fedezetet letételére köteleznék. Aki nem jelenik meg x ülésen, bukta a pénzt. Aki kétséget kizáróan komolytalan, felelőtlen, vagy hozzá nem értő viselkedést tanúsít, bukta a pénzt. Az elbukot pénzek mehetnek a NAT-ba. Ha kétséges, h vki bukja-e, arról a ciklus utolsó napján egy 3/4-es határozat is eldönthet. Ha ezen nincs meg a létszám, mindenki bukta. Az elnök maga és kormánya nevében nagyobb fedezetet is letehetne, amit akkor bukna el, ha működéséről nem ad be időben korrekt elszámolást. Ez egyébként nem volt ismeretlen eljárás a múlt század magyar politikájában sem.
A kormány nem válna cselekvéslképtelenné, ha minden minisztériumnak lenne költségvetése, amelyet hó elején megkapna, hó végén elszámolna. A hadügy büdzséje magába foglalhatna egy olyan tételt, ami a vészhelyzetek kezelését tenné lehetővé. A hó végén a kormányfő elszámol.
Bár mindez lehet, h megintcsak túl bürokratikus, vagy lehet, h ennyi pénz nincs is.
Ja, és kvázi kötelező hagyománnyá válhatna, hogy a kongressz közlönyben, vagy a pártok hiv. lapjában minden jelölt jelentessen meg magáról pár sort. Legalább azt, h mióta tagja a pártnak.
Ardam, de van ennyi pénz, de hogyan kötelezed a képviselőket, hogy befizessék?
Max ahhoz kötheted, hogy a kongressz szobából kibannoljuk, vagy a szavazófelületre nem engedjük azokat, akik nem fizették be.
De a medálvadászoknak éppen az a jellegzetességük, hogy amint megvan a kongresszmedál meg a vele járó 5g, lelépnek, és nem akarnak résztvenni sem az üléseken, sem a szavazásban, nemhogy még fizetnének is érte.
Szóval ezzel a rendszerrel csak azokat szivatnád meg, akik tényleg komolyan gondolják, és részt akarnak venni a munkában, de pl ciklus közben valami IRL probléma közbejön. (Ahogy történt ez e😜ártelnökünkkel, DrHavoccal is 🙁
Az igazi medálvadászokat és link alakokat viszont ez nem hatja meg semmilyen szinten.
Az elkepzeles legnagyobb baja, hogy a kongresszusi tagok nem hivhatok vissza, az elnok viszont igen. Es az elnoknek - mint szamtalanszor elhangzott - nagyobb is a legitimitasa a kozvetlen valasztas miatt. A kongresszusba be lehet jutni sima taktikazassal is.
Azzal viszont egyetertek, hogy a partok vallalhatnanak felelosseget azert, kiket inditanak a valasztasokon. Eddig meg arra utalo jelet is keveset lattam, hogy valamelyik part egyaltalan megfontolta volna, hogy akit indit, az egyaltalan alkalmas-e a kongresszusi munkara. Ez uj vonas lenne a politikaban. Mas kerdes, hogy keves part lenne hajlando a nepszeru, es ezert valoszinuleg bejuto jeloltjeit egy kongresszusi munkara alkalmas ismeretlenre cserelni.
Akkor felejtős. Csak én úgy tudtam, h végül a pártelnök dönti el, h ki lesz hivatalos jelölt. Ez esetben befizethetné a pártba, a párt meg leteszi a kongressznek. Egy párt már csak nem fogja megszegni az igéretét!
Az indokolt IRL elfoglaltságot meg figyelembe lehetne venni az ucsó ülésnapon egy szavazásnál.
De mindegy, ti jobban tudjátok, viszont az meg gáz, h bárki ki-be sétálhat a kongresszusba 🙂
"Csak én úgy tudtam, h végül a pártelnök dönti el, h ki lesz hivatalos jelölt."
Ez így van, ő választ a jelentkezők közül. De olyat nem csinálhat, hogy egy régióban nem indít senkit. És kérdés, hogy van-e mindegyik top5 pártban annyi a kongresszusban komolyan dolgozni akaró ember, ahány régiónk most van.
Az persze a pártelnök felelőssége, hogy akik indulni akarnak, azoknak a szándékairól infót szerezzen. Nálunk már volt olyan, hogy valamelyik régióban csak olyan arcok indultak, akikről nem tudtunk semmit, így elindult ott a pártból valaki, aki nem is akart nyerni, csak azt megelőzni, hogy egy medálvadász befékelje magát a színeinkben.
Pl itt van a pártok felelőssége.
Ezek szerint az a gond, hogy nincs minden pártban elegendő számú komoly jelölt.
Akkor nincs több ötletem.
Ez esetben még az a legjobb, ahogy ti csináltátok, bár így meg beválaszthatják azt, az amúgy korrekt embert, aki nem is akart vállalni semmi kongresszmelót, csak a medálvadászt kellett kiütnie.
Tényleg nincs ötletem, béna a rendszer.
Jó cikk voted!
Egyébként valóban komoly gondnak tűnik, hogy mindegyik párt az összes régióban jelöltet akar állítani, és ennyi politikával foglalkozni akaró és tudó ember nincs.
Javasolnám a szolinak, hogy a következő választások előtt járjon elöl jó példával és jelentesse meg cikkben, hogy a megválasztott képviselőik közül ki, hányszor volt jelen ülésen, milyen javaslatokat fogalmazott meg, stb. Azokat is fel kellene sorolni, akikről kiderült, hogy medál vadászok, legalább annyi büntetésük legyen, hogy a választók ezt megtudják, mert jelenleg erről sincs infónk. Egy ilyen cikkel feladnátok a labdát a többi pártnak, hátha megjönne nekik is az eszük...
Ja, most látom, hogy egy képviselőtök volt, mindegy, azért vkinek meg kellene írnia azt a cikket.